Ma van a Black Friday, a vásárlás népszerű ünnepe, amikor az üzletek „kihagyhatatlan” kedvezményekkel csábítják a vevőket. Mi ehelyett inkább egy filmet ajánlunk, ami bemutatja a túlfogyasztás sötét oldalát.
Tudjátok, mit csinál egy felhasználóiélmény-tervező? Ő az, aki, például kitalálja, hogy az online üzletek weboldalán milyen színnel emeljék ki a 25 %-os kedvezmény feliratot, hogy az a leghatékonyabb legyen, a felületen hová helyezzék el a „kosárba” gombot, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban tudjon a kedves vevő vásárolni.
Hogy egy helyen meg tudjon venni, mindent, amit szeretne, amire szüksége van, és még annál is többet.
És ez itt a lényeg, elérni azt, hogy folyamatosan vásároljunk, újabb és újabb dolgokat halmozzunk fel, olyasmiket, amikre valójában nincs is szükségünk. Hogy hogyan érik ezt el a nagy világmárkák, milyen trükköket és stratégiákat alkalmaznak, és mindez milyen következményekkel jár, erről mesél a Netflix új dokumentumfilmje a Vedd meg most: A shopping-összeesküvés, ami karácsony közeledtével különösen aktuális.
Kell! Kell! Az a cuki sárga ruci is kell!
A vásárlóknak állandó motiváció kell a vásárolt mennyiség növeléséhez, és a divatipar ebben nagyon jó. A csábító reklámok, a hírességek, akiket vakon követünk a próbafülkébe, és a tömérdek új termék, amik futószalagon landolnak a látóterünkben.
A Tik-Tok „mit vettem ma” hashtaggel ellátott videóiból is kiderül, hogy a fast fashion márkáknak egyelőre nincs mitől tartaniuk, a taktika működik.
Ez a film sem hagyhatja ki a döbbenetes számokat azzal kapcsolatban, hogy a fast fashion világmárkák mennyi új termékkel rukkolnak elő egy évben: a H&M 25 ezer, a Zara 36 ezer, a kínai ultrafast fashion vállalat, a Shein évente 1,3 millió(!) új terméket dob piacra, és a szakértő szerint ezek a számok még alulbecsültek.
Az okostelefonok terén is hasonló folyamatok zajlanak. Évről évre jönnek ki a cégek az új típusokkal, amik kicsiben másak, kicsivel többet tudnak, mint az előző széria, és akkora felhajtást csinálnak a bemutatásakor, hogy mindenki fejvesztve dobja el az egyébként teljesen jó állapotban lévő telefonját, és rohan, hogy megszerezze a legújabb típust.
Javítani? Ugyan már, vegyél újat, és én még gazdagabb leszek!
A motiváció fenntartása mellett persze egyéb praktikák is vannak a profit maximalizálása érdekében. Itt van például a tervezett elavulás módszere, aminek a lényege, hogy a termékeket eleve úgy gyártják le, hogy azok záros határidőn belül tönkremenjenek, és a vásárló minél hamarabb újat vegyen.
Egyre több világmárka él azzal is, hogy úgy gyártják le a termékeiket, hogy azokat ne lehessen megjavítani, és kénytelen legyél újabbat venni, ami megint csak az ő bankszámlájukat dagasztja.
A zöldre festés vagy greenwashing is szóba kerül, ami arról szól, hogy a cégek azt a látszatot keltik, hogy számukra igazán fontos a fenntarthatóság, a környezetvédelem. Például újrahasznosításra buzdítanak, miközben egyébként továbbra is ontják magukból a PET palackokat, és ennek csökkentésére érdekében semmit nem tesznek. Vagy fennen hirdetik, hogy papír szívószálra váltottak, miközben más téren továbbra is ugyanolyan környezettszennyezők maradnak.
Ruhák az óceánban, vadiúj táskák az égetőben
Nem kell hozzá éles logika, hogy az ember rájöjjön arra, hogy minél többet fogyasztunk, annál többet kell termelni, és annál több hulladék is keletkezik. Amit persze senki nem akar látni.
Hogyan lehet eldugni a hulladékot? Hát, hajóra kell pakolni, és jó messzire el kell szállítani. Mondjuk Ghanába.
A 30 milliós afrikai országba hetente (!) 15 millió darab használt ruha hajózik be konténerekben a nyugati világból.
Ghánában erre egy egész iparág épült, de most már olyan elképesztő mennyiség érkezik, amivel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Egy részét értékesítik, de a ruhák 40%-a lerakókban végzi, vagy elégetik azokat. Szörnyű látni a ruhákkal beborított tengerpartokat, ahogy a hullámzás ide-oda viszi az európai vagy amerikai emberek levetett holmijait.
A cégek többsége sokkal többet termel, mint amennyit el tud adni, a megmaradt új termékeket pedig a legtöbb esetben megsemmisítik, mert anyagilag még mindig így járnak a legjobban. Vagy egyszerűen kidobják az el nem adott termékeket, de előtte azért, biztos, ami biztos, kicsit felhasítják a márkás táskákat, kiöntik a tusfürdők tartalmát, nehogy véletlenül illetéktelen kezekbe kerüljön a termék, és a brand hírneve sérüljön.
Ma van a Black Friday, közeledik a karácsony, de mielőtt vásárolni indultok, vagy leültök a laptophoz, hogy rendeljetek valamit, nézzétek meg ezt a filmet.
A Black Friday (fekete péntek) elnevezés az Egyesült Államokból ered, és a hálaadás utáni péntekre vonatkozik, ami a karácsonyi bevásárló szezon kezdete.
És hogy miért fekete? 1966-ban Philadelphiában használta először ezt a kifejezést a helyi rendőrség, utalva a boltokba igyekvők miatt megnövekedett forgalomra és közlekedési dugókra.
Ma már a kifejezés arra utal, hogy ezen a napon az üzletek a kedvezményekkel becsábított vevők tömegeinek köszönhetően extra nyereségre számítanak, amit fekete színnel szoktak jelölni a könyvelésben. Ha nem is ez a legnagyobb bevételt hozó nap az évben, de az biztos, hogy a legforgalmasabb. Magyarországon 2014-ben tartottak először Black Friday-akciót.
