Egyedül túrázol? És nem félsz? Nem szoktál eltévedni? Na, ne, ugye nem mondod komolyan, hogy a kétéves kislányoddal vadkempingezel? Kérdések, amiket jó néhányszor megkaptak már azok a fiatal nők, akik a napokban egy kerekasztal-beszélgetésen meséltek túrázással kapcsolatos tapasztalataikról.
A jótékonysági esemény házigazdája a Jane Goodall Intézet, moderátora pedig Till Anilla volt, aki idén nyáron 72 nap alatt járta végig a KÉKTÚRÁT (lánykori nevén az Országos Kékkört).
A „nők és a túrázás" témakörben nem ez volt az első rendezvény, Anilla egy korábbi alkalommal a saját élményeiről mesélt, most viszont beszélgetőtársakat hívott, akik mindhárman rendszeresen túráznak, és más-más oldalról látnak rá a témára.
Menyházi Regina túravezetőként szeretné visszavinni az embereket a természetbe, Kárpáti Dorka mozgásterapeutaként a túrázókra specializálódott, Schmidt Orsi túra- és utazóblogger pedig a kisgyerekes anyukákat szeretné inspirálni saját, természetben szerzett élményeiken keresztül.
Till Anilla
Erdő vs. Nyugati aluljáró
De miért is kell női szemmel is beszélgetni a természetjárásról? Till Anilla szerint azért fontos ez, mert a témáról való kommunikáció meglehetősen férfias, és a nők számára fontos szempontokról kevés szó esik.
Az egyik ilyen, és talán a leggyakrabban előkerülő téma a biztonság, különösen akkor, ha egyedül túrázó nőkről van szó. „Sokan megkérdezik tőlem, hogy nem félek-e, amikor egyedül indulok útnak. Én ilyenkor mindig visszakérdezek: és te nem félsz a Nyugati aluljáróban? Szerintem az sokkal veszélyesebb” – mondja Menyházi Regina.
Az általa szervezett túrákra a többségében nők jelentkeznek. Tapasztalatai szerint a legtöbben azért nem mernek egyedül túrázni, mert félnek attól, hogy az erdőben kétes alakokkal találkoznak, de a vaddisznóktól és a medvéktől is sokan tartanak.
Regina összefutott már vaddisznókkal, és miután pár percig nézték egymást a kismalacait vezető kocával, a békesség kedvéért úgy döntött, inkább nem keresztezi az útjukat, visszafordult és másfelé ment. Nemcsak sokszor túrázik egyedül, de gyakran kint is alszik az erdőben. Évekkel ezelőtt, amikor először aludt kint, biztos, ami biztos, inkább egy magaslest választott éjszakázóhelyül, de ma már rutinos, bárhol jókat tud aludni, persze azért körültekintően választja meg erdei alvóhelyét. És hogy mit tesz meg még a saját biztonsága érdekében?
„Kellő távolságra megyek a civilizációtól, de van egy alapvető bizalmam is az embertársaimban és magamban, hogy meg tudom oldani a problémás helyzeteket.”
Menyházi Regina
„A természet kiélesíti az érzékeinket és az ösztöneinket, és ez egy érdekes útra hív” – tette hozzá Kárpáti Dorka. „Néhány, természetben töltött nap után sokkal jobban meg tudjuk ítélni az embereket. Egy csomó maszkot hordunk az életben, és ezek rögtön lehullanak, ha mondjuk szembe találjuk magunkat egy vaddisznóval.” Ahogy Regina hozzátette, Móricz Zsigmond is pont erre gondolt, amikor azt írta:
„Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz.”
„Sokat tanított a túrázás a testről és a lélekről is”
A beszélgetés során természetesen túrapraktikák is szóba kerültek, és gyakorlati tanácsokat is kaptak a nézők. Dorka mozgásterapeutaként részletesen beszélt a cipőválasztás fontosságáról, és külön kiemelte a mezítlábas cipőket, amelyekből ma már speciálisan túrázáshoz tervezett típusok is léteznek. A mezítlábas cipő lényege, hogy nincs megemelve a sarka, széles a lábfeje és nagyon rugalmas, vagyis a mezítlábon járás érzését adja az embernek.
A szakember, akivel egyébként a Szabad lábon című blogja révén nálunk is találkozhattok, egyszerű gyakorlatokat is ajánlott a túrákra való felkészüléshez. Mint mondta, 5-10 perc földön ülés, például törökülésben, nagyon jó nyújtógyakorlat, de hasonlóan egyszerű és hatékony a hátrafelé járás is. Száz lépés hátrafelé remekül bemelegíti a térdeket.
Dorka egyébként saját tapasztalatai nyomán talált rá a mozgásterápiának erre a speciális területére. Elkezdett kéktúrázni, és egy idő után azt érezte, hogy fáj a térde, a csípője, s miközben helyrehozta saját magát, rájött, hogy ő tulajdonképpen ezzel szeretne foglalkozni. „A túrázás sokat tanított a testről és a lélekről is” – mondta.
Vadkempingezés egy kétévessel
Schmidt Orsi révén a kisgyerekekkel való túrázásról is sok szó esett a beszélgetésen. Orsi kislánya most kétéves. A férje sokat dolgozik, és a kislányával kettesben nagyon sok időt töltenek a természetben, van, hogy 7-8 órát is, és olykor kint is éjszakáznak sátorban.
A vadkempingezés sokaknál kiveri a biztosítékot, a kommentelőktől megkapta már, hogy felelőtlen, hogy a kislányának nem ilyen kalandokra van szüksége, hanem arra, hogy otthon, a saját ágyában aludjon, de volt olyan is, aki Orsi férjét sajnálta, amiért üres házba ér haza, miközben ők „kirándulgatnak”.
Ő azonban úgy látja, hogy az anyukáknak szüksége van arra, hogy kimozduljanak, hogy más közegben is együtt legyenek a gyerekeikkel. A túrázás pedig erre remek lehetőség, hisz bárki számára elérhető.
Orsiék általában a lakóhelyük közelében szoktak sátorozni, ott, ahol ismeri a viszonyokat, és velük szokott tartani a család egyik németjuhász kutyája is. És hogy a kislánya mit szól mindehhez?
„Ma is sátrat építettünk, a nappaliban. Nehezen fogadta el, hogy ilyen hidegben sajnos nem alhatunk kint.”
Orsi Instagram-oldalát több mint 13 ezren követik, és sokak számára jelent inspirációt az, ahogy ők élnek. „Sokan írták, hogy csak az udvarig jutottak, és ott állították fel a sátrat. De ez is nagyon jó! Érdemes kicsiben kezdeni, és idővel egyre bátrabbá válik az ember.”
A jótékonysági esemény kedvezményezettje a Jane Goodall Intézet kongói Csimpánz Rehabilitációs Központja, és annak egyik csimpánz árvája, Wounda. A Jane Goodall Intézet tevékenységéről itt tudhatsz meg többet.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
