Nevükben gombák, de valójában meg mégsem azok. Némelyik olyan, mint egy nagy adag madárürülék, van, amelyik gumicukorra emlékeztet, és olyan is, amiről azt hihetnénk, hogy egy perccel előttünk valaki színes purhabbal fújkálta össze-vissza az erdőt. Egyszerű lényeknek tűnnek, ennek ellenére meglepően nagy dolgokra képesek.
Egy novemberi, ködös túrán vettem észre először, egy mohos sziklafalon. Apró, sárga gyöngyök sokasága ült egymás mellett. Először azt hittem, valami állat rakta le ide a petéit, de lévén hideg november, ezt hamar el is vetettem. Aztán egy online határozócsoportban megtudtam, hogy nyálkagombát láttam, amiről korábban sosem hallottam még.
Ezt a fura szerzetet az út mellett láttam. Se nem növény, se nem állat, se nem gomba, hanem nyálkagomba
Egyszerűek és okosak
A nyálkagombák alatt olyan gombaszerű lényeket értünk, amelyek egysejtűek és amőboid mozgásra képesek. De a nyálkagombákat nem ilyen formában látjuk, ezek a sejtek ugyanis sokan összeállnak egy nagy színes képződménnyé, szakszóval plazmódiummá, ami egyetlen élőlényként funkcionál. Így találkozhatunk velük általában korhadó faanyagon vagy az avaron.
Ha „csak” ennyit tudnának, a nyálkagombák aligha kerülhetnének be a népszerű híroldalakra, az „intelligenciájuk” az, ami népszerű témává és kutatási alannyá teszi őket.
Hisz ilyen egyszerű felépítésű élőlényekről valószínűleg nem feltételeznénk, hogy képesek megvizsgálni környezetüket, felfedezni a közelükben lévő táplálékot, vagy észlelni a veszélyforrásokat.
Mi köze van Tokiónak a nyálkagombákhoz?
Az egyik kutatásban például a Physarum polycephalum nevű fajt vizsgálták. A kísérletben egy hídon kellett átjutnia a telepnek ahhoz, hogy elérje a táplálékot, mindeközben azonban olyan anyagokat – például koffeint – helyeztek el a hídon, amitől a fajt a „hideg rázza”. A kutatók azt figyelték meg, hogy a telepeknek először nem akaródzott átkelni a hídon, egy idő után azonban a kísérleti alany mégis leküzdötte az ellenállását, mert „rájött”, vagy mondhatjuk úgy is, hogy „megtanulta”, hogy ez a kis kellemetlenség nem olyan nagy ár azért, hogy a végén jóllakhasson.
De ez az a faj, amelyik képes arra is, hogy kijusson egy labirintusból, sőt, ha úgy adódik, még Tokió vasúthálózatát is ki tudja rajzolni.
Ez utóbbi egy híres kísérlet során történt meg, amikor is a tudósok a nyálkagomba körüli nedves felületen zabpelyhet szórtak szét olyan mintázatban, ahogy a Tokió körüli elővárosok helyezkednek el. A nyálkagomba a fővárosnak megfelelő központból terjeszkedhetett kifelé. Először a fonalak minden irányban megindultak, majd szép lassan csak a táplálékszállítás szempontjából leghatékonyabb fonalak, vagyis a zabpehelyszemekhez vezetők maradtak meg, amelyek kirajzolták a tokiói vasúthálózatot.
Itthon is találkozhatunk ezekkel a különös szerzetekkel
A nyálkagombáknak több száz faja ismert, amelyek négy törzsbe sorolhatók. Legismertebb a valódi nyálkagombák törzse, amelynek plazmódiumai élénk színekben tűnnek ki az őszi erdő barnájából. Ha kedvezőtlenné válnak a környezeti feltételek, a plazmódium gömb vagy más alakú kisebb részekre esik szét, és így várja ki a feltételek jobbra fordulását.
Európában száz körüli a fajok száma, nálunk az egyik legelterjedtebb faj az élénk sárga cservirág nyálkagomba, ami például előszeretettel jelenik meg nedves időben a mulcsozott ágyásokban. A húsvörös nyálkagombával nyáron és ősszel lehet találkozni korhadó fákon. Szintén ott akadhatunk össze a Tubifera ferruginosa nevű fajjal, amit magyarul nem hivatalosan vörös málna-nyálkagombának neveznek. Hát, neki sem kell a szomszédba menni a feltűnő külsőért.
