Már július végén beindult a dunavirágrajzás a Rábán. A tiszai rokonához hasonló, ám annál kisebb és törékenyebb kérészek ezrei rajzanak ilyenkor a nagyobb folyóknál. A közvilágításból eredő fényszennyezés azonban megzavarhatja az esti nászrepülésüket, ekkor következik be a videón bemutatott látványos, de egyben sajnálatos jelenség.
A védett dunavirágok sötétedés utáni rajzását jelentősen megzavarja a közvilágításból eredő fényszennyezés. A hagyományos ökológiai fényszennyezés (a közvilágítás vonzó hatása) és a közelmúltban felfedezett poláros fényszennyezés (az aszfalt és a vízfelszín optikai hasonlósága) ugyanis egymás hatását erősítve, ökológiai csapdaként hat viselkedésükre. A hidak lámpáinál kialakuló fénycsapdában a dunavirágok az aszfaltútig érő csóvákat alakítanak ki, végül pedig a számukra vizet utánzó aszfaltra petéznek, és elpusztulnak.
Egy-egy nagyobb rajzáskor nőstények százezrei repülnek, hogy lerakják petéiket, így ha ezeknek csak a töredéke végzi az aszfalton, az utódnemzedékre nézve már az is hatalmas veszteséget jelent. Ráadásul ez közlekedésbiztonsági szempontból is probléma, az elpusztult kérészek és a lerakott petecsomók tömegei ugyanis síkossá, csúszóssá teszik a hidakon átvezető utakat, ez pedig veszélyessé teszi a kerékpáros, a motoros és autós közlekedést egyaránt.
Jó hír azonban, hogy az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptika Laboratóriumának szakértői 2012 és 2019 között terepi kísérletek alapján kifejlesztettek egy optikai védőrendszert a kérészeknek. Az időjárásálló fénysorompó-rendszert sikeresen tesztelték a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon. A felszerelt eszköz működésekor a kérészek nagy tömegben maradtak a hídpillérek környezetében, közvetlenül a víz felett, tehát a rajzó dunavirágok többsége petecsomóival együtt nem az aszfaltra, hanem a Duna vizébe hullt, ezzel biztosították utódaik fejlődését, hogy a következő év nyarán már ők készülődhessenek a rajzásra.
A dunavirág Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
