Él Magyarországon egy meleg és száraz mikroklímát kedvelő, bíborszínű virágait májusban bontó növény, amelynek szinte a teljes világállománya a Keleti-Mecsekhez kötődik. A pompás megjelenésű bánáti bazsarózsa jövőjét illetően azonban még napjainkban sem lehetünk teljesen nyugodtak.
A bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családjába tartozó bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) a dísznövényként nagy népszerűségnek örvendő piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) alfaja, amely úgynevezett pannon endemizmusként (bennszülött flóraelemként) különleges értéket képvisel a Kárpát-medencében. Számos szerző – molekuláris taxonómiai vizsgálatok eredményeire támaszkodva – önálló fajként (Paeonia banatica) tekint rá.
A bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) a fokozottan védett növények közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft
Lágy szárú, évelő növény, 30–90 cm magas szára nem fásodó, el nem ágazó. Szórt állású levelei háromszor hármasan összetettek, az ép szélű levélkék megnyúltak, kissé tojásdadok. A hajtáscsúcson egyetlen nagy méretű (6–13 cm átmérőjű), rendszerint 8 bíborszínű vagy élénkpiros sziromlevélből, leggyakrabban 5 zöld vagy kissé lilás tónusú csészelevélből, 3–5 bibéből és sok porzóból álló virág fejlődik. Virága – a kertekből és parkokból ismert, sokszirmú bazsarózsafélékkel ellentétben – nem telt. Molyhosan szőrös, átlagosan hat fekete magot tartalmazó, 2–3 cm hosszú termései tüszőcsokrot alkotnak. Hajtása és gyökérzete egyaránt mérgező alkaloidát (paeonin) tartalmaz.
A bánáti bazsarózsa világállományának 95%-a a Keleti-Mecsek molyhos tölgyeseiben és cseres-tölgyeseiben, elsősorban délies kitettségű lejtőkön él, de törmeléklejtő-erdőkben, üde talajú gyertyános-tölgyesekben és sziklaerdőkben is találkozhatunk e növényritkasággal a hegycsúcsok, illetve hegygerincek területén.
A déli, erdőgazdálkodásból kivont hegyoldalak a bánáti bazsarózsa legértékesebb élőhelyei közé tartoznak
Mészkerülő tölgyesekben ritkaságszámba megy a jelenléte. Hazai lelőhelyeinek túlnyomó többsége országos jelentőségű védett természeti terület (Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet, Arany-hegy–Nagy-mező Természetvédelmi Terület), akadnak azonban olyan állományai is, amelyek természetvédelmi oltalomban nem részesülő területekhez kötődnek. Szerbiában a Delibláti-homokvidék, míg Romániában a Bihar-hegység és a Temes vidéke ad otthont kisebb populációinak.
A bánáti bazsarózsa pompás virágainak átmérője a 10 centimétert is meghaladhatja
Bár magyarországi populációi életerősek, fennmaradásukat több tényező is veszélyezteti, amelyek szinte kivétel nélkül az emberhez kapcsolhatók. A legfőbb fenyegetést a nem kellő körültekintéssel végzett (tarvágásos) erdőgazdálkodás és a nyíltabb – korábban esetleg legeltetett –élőhelyeinek becserjésedése jelenti. Kisebb mértékben ugyan, de a természetjárók taposása és a nem kijelölt ösvényeken történő lovaglás is károkat okozhat a bánáti bazsarózsa állományaiban. Szedése, kiásása napjainkban már nem jellemző, de esetenként sajnos még előfordul.
Aki bánátibazsarózsa-mezőket szeretne látni, az végigjárhatja a Püspökszentlászló arborétuma fölötti erdészeti út közeli kanyarjait, illetve a pécsváradi Dombay-tótól a Zengő csúcsára vezető Bazsarózsa tanösvényt is. Minden esetben vigyázzunk a természetre, ne terheljük szükségtelen taposással az élőhelyeket. A növények fotózásához érdemes teleobjektívet vagy erős digitális zoomot használni, így a háttér egy kisebb, elmosottabb és szabadon választott, legalkalmasabb része kerül a növény mögé, ráadásul megtartható a tisztes távolság is, az útról való letérés nélkül. A Mecsek erdői mellett a bánáti bazsarózsa példányai a pécsi Pintér-kert arborétumában is megtalálhatók. Ennek nyitvatartásáról, valamint a vezetett túrák megtartásáról a www.ddnp.hu oldalon érhetők el friss információk.
