Színekkel, állati sztorikkal, kristályos formákkal, túlélő virágokkal teli válogatásunkból kiderül, hogy a november nem egy unalmas hónap, a Bakonyban pedig még tündérek is laknak.
Novemberben sem kuckózták be magukat fotósaink, az extrém hideg-meleg váltások ellenére járják a természetet, és mutatják meg nekünk gyönyörű fotóikon keresztül, hogy nem minden élőlény fizetett be a téli hibernálásra.
Ahogy azt legutóbbi válogatásunkban már megírtuk, tobzódnak a halak Tiszaalpár leapadt tavaiban. Most meg is tudjuk mutatni, és a képet elnézve már értjük, hogy tudott több kilónyi halat puszta kézzel kifogni Molnár Péter, akinek ezt a zseniális képet köszönhetjük.
Viccesnek tűnő jelenetet csípett el ugyanitt Péter. Úgy tűnhet, a vízből kiszökkenő ponty rétisashúsra vágyott, de a valóság ennél sokkal prózaibb. És bár azt hihetnénk, megúszta a kalandot a szívós pikkelyes, és kicsusszant a ragadozó karmaiból, valójában a hatalmas szárnyas úgy kapta ki a vízből, hogy egyik karma horogként akadt a hal szájába. Molnár Péter fotójának köszönhetően nem csak az épp ott lézengő dolmányos varjú lett az élet-halál harc szemtanúja.
A hely neve nem a mennyország, hanem Uppony. Itt készítette ezt a mesés felvételt Gyárfás-Tóth Gábor, aki hosszú perceket töltött azzal, hogy kivárja a legszebb pillanatot, amikor a dombra épült ház kibukkan végre a köd takarásából.
Novemberben egy különleges jelenségre is várni kellett, hogy felbukkanjon a felhők mögül. Garancsi Kata a Halászbástyáról várta türelmesen a kattintásra alkalmas pillanatot. A média által beharangozott szuperholdat, amelyet valójában szabad szemmel nem érzékelhetünk nagyobbnak, november 14-én láthattuk. Szuperhold, vagy sem, aznap este gyönyörű, fényes telihold kúszott fel az égboltra, a jelenségről pedig itt olvashatsz bővebben.
Nincs tudományos neve a fenti képen látható képződménynek, egyszerűen csak a természet ajándéka az, amit Tarnóczi Fédra örökített meg. Gyönyörű színek és formák jelentek meg a naplementében a Bükk felett.
Egy minicivilizáció nyomára bukkant Kovács Norbert, akitől máris megtudhatjuk, valójában milyen élőlények alkotását kapta lencsevégre:
„Hosszúhetényből alternatív fotóstúrát terveztem a Zengő hegy csúcsára. A hegygerincre felérve, kicsit megpihenve pillantottam meg a száraz, szú járta fatörzset. A természet élőlényei nincsenek tudatában, mekkora művészek valójában.”
A Gubányi Károlyról elnevezett viadukton suhan át a Bakonyvasút délutáni járata a Cuha-völgyben. A nem sokkal korábban még őszi arcát mutató bakonyi tájat alig két óra leforgása alatt öltöztette fehérbe a tél. Magazinunk fotósa - Gulyás Attila - pedig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindezt élőben láthatta. Az évszakváltó túráról készített képes beszámolóját itt olvashatjátok. És ha szeretnél hasonlóan izgalmas esti felvételeket készíteni, akkor kattints erre a cikkünkre, amelyben Attila sok hasznos technikai tanáccsal lát el minket az éjszakai fotózással kapcsolatban.
Foltos árvacsalán didereg a hirtelen jött télben. Az áprilistól októberig virágzó gyógynövény idén még november közepén is szépen virágzott. A fotót Gulyás Attila készítette bakonyi évszakváltó túrája során.
A Veszprémi-fennsíkon még novemberben is virágzik a sárga kövirózsa, pedig a varjúhájfélék családjába tartozó évelő amúgy jellemzően júniustól szeptemberig hozza virágait Magyarországon. A fotót Mészáros András készítette.
Bár november környékére már a legtöbb lepke nyugovóra tér, néha elénk kerülhet egy-egy napozó példány. Általában nappali pávaszemmel, citromlepkével, atalantalepkével vagy a képen látható csőröslepkével találkozhatunk. Ezt a lepkét véletlenül vette észre Veszprémben Mészáros András. „Csak az tűnt fel, hogy valami felrebben, szememmel követtem, majd szerencsémre egy bokornál megpihent.”
Állja a sarat, akarom mondani a jégdarát ez az őszi kikerics is, amelyet Molnár Péter fotózott a Bükkben. Szinte érezni, ahogy összehúzza leplét a fagyos széltől, de még így is szép ez a törékeny virág, nem is értjük, hogy nevezhetik zörgő gaznak.
Nem tudjuk kihagyni ezt az október végén készült fotót. Gombacsalád kelt életre egy kidőlt fa törzséből, amit Gyárfás-Tóth Gábor fedezett fel Csondró-völgyben tett túrája során. Természetesen egy ilyen szép fotó készítéséhez nem elég a szemfülesség, meg kellett találni hozzá ezt az izgalmas szöget is, hogy tökéletes legyen a látvány.
Az aranyló bükki erdő után maradunk még e tipikus őszi színnél, de ezúttal nem megyünk messzire, hiszen Molnár Péter saját kertjében kapta lencsevégre ezt a sárgafejű királykát. Péter évek óta próbálkozik „elkapni” egy példányt, hisz minden évben látogatják a kert fáit, de amilyen aprók, olyan fürgék is, így manuális fókusszal szinte képtelenség éles képet készíteni róluk. Idén cselhez folyamodott, és a telefonjára letöltött madárhang kihangosításával csalta a megfelelő helyre a huncut madarakat. A trükk bevált, elmondása szerint a madarak arra táncoltak, ahol a telefon fütyült. Hazánk egyik legkisebb madara sokszor még az 5 grammot sem éri el. Mivel a csőre is annyira apró, a magokat sem tudja felcsipegetni, feltörni. Így főként fenyvesekben megbújó apró rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Apropó, ugye nem feledkeztél meg a madarak téli etetéséről? Cikkünkből sok hasznos információt tudhatsz meg ennek helyes módjáról. Molnár Péter királykája stílusosan egy sárguló tűlevelű vörösfenyőn pihen. A többi fenyőfélével ellentétben a vörösfenyő télire lehullatja leveleit.
Haladunk tovább a színskálán, és máris vörösben úszik a táj. Szintén Péter csodás felvételét látjuk a bükki Sólyom-kőről. A felvétel nem photoshoppolt, valóban ezt látja a szem, ha jön fel a nap, és tiszta az idő. Igaz, csak pár percig tart ez a látvány, ezért fürgének kell lennie a fotósnak, hogy a megfelelő szögből tudja megörökíteni ezt a röpke pillanatot.
Komplementer színekkel játszott Kovács Norbert ennél a Mecsekben készült fotónál. A képet Komlótól keletre, a budafai meddőhányó rekultivált területén készítette nagy gyújtótávolságú optikával.
„Igyekeztem olyan helyről komponálni, ahonnan a fa ősziesen sárga leveleinek színe és az árnyékban lévő messzi erdő magas színhőmérséklete miatti kék háttér mint kiegészítő színek uralják a felvételt. A lenyugvó nap szerencsére előbújt a felhőzet résein, és sárgás ellenfénnyel világította be a magányos fa leveleit.”
Egy szélben szálló magocskára lett figyelmes Kovács Norbert, aki gyorsan elővette fényképezőgépét, és próbálta megragadni ezt a jelképes pillanatot, ahogy az új élet hordozója szállingózik egy véletlenszerű helyre.
Mészáros András bakonyi túrája során az Ördög-árokban különös „lénnyel” találkozott.
„Az elmúlt napok havazása és olvadása megtette hatását, és az egyébként korábban alig csörgedező erecske igazi patakká változott. Már messziről lehetett hallani a zúgók hangját. Így értem el az egyik gáthoz (Gizella-átjáró), ahol megpihentem, és itt találkoztam a völgy tündérével.”
A novemberben beköszöntött tél a bakonyi Ördög-árokban ilyen szép jeges képződményeket is kreált. Fotó: Mészáros András
Vajon hol járunk? Melyik kilátóba túrázott fel Kovács Norbert ebben a metsző hidegben? Segítünk! A Mecsek második legmagasabb csúcsán, a Nagy-Tubes tetején járunk. A kilátót övező védőrácsra fagyott képződmény jól mutatja az elemi erők játékát, a zúzmara képződését és a fizika csodálatos világát. A János-kilátó nem, de 12 másik hazai kilátó szerepel abban a kvízünkben, amelyben azt kell kitalálnod, vajon melyik hegy tetejére kell felmászni értük. Kattints ide, és teszteld, mennyire vagy otthon a témában!
A tél játéka rajzolódott ki ezen a juharfalevélen is. Mintha kristálycukorral borították volna be az aranybarna levelet. Fotó: Molnár Péter
„Tejszínhabban” úszik a táj ezen a képen, amely az Upponyi-szorosnál készült, a Kalica-tetőről. Gyárfás-Tóth Gábor képéről árad a nyugalom, és a kép szélén látható kereszt diszkréten simul bele a tájba. Ha tudni szeretnéd, minek állít emléket ez a fakereszt, akkor kattints ide, és olvasd el ezt az Upponyi-szorosról készült blogbejegyzésünket.
Még mindig a Bükkben járunk, Molnár Péter dédesi Kisvárról készült szép felvétele sok érdekes információt hordoz a környék flórájáról. A kép egy igen szerencsés körülménynek köszönheti sejtelmes hangulatát, ugyanis a szeles időben folyamatosan rohanó bárányfelhők csak itt-ott engedték át a lemenő nap sugarait, és volt egy pillanat, amikor az egyik fénypászma csak a sziklát világította meg. Ezt sikerült megörökítenie. A szikla körüli színes lombkoronát bükkök, tölgyek és magas kőrisek alkotják. A november eleji képen jól látszik, hogy a magas kőrisek még mindig nyáriasan zöld színben pompáznak, ugyanis ennek a fának a levelei nem sárgulnak, hanem egészen az első fagyokig tartva magukat zölden hullanak le.
Borsodbóta fényei pislákolnak a kékórában készült felvételen, amelyet Gyárfás-Tóth Gábor készített. Ha kíváncsi vagy, mit is jelent a kékóra jelensége, nézd meg e műfaj mesterével, Potyó Imrével készült videoriportunkat, amelyben erre is fény derül.
Első ránézésre nem tűnhet nehéz felvételnek ez a fotó, de ha jobban megnézzük, és megtudjuk készítésének körülményeit, akkor bizony rájövünk, hogy egy újabb bravúros fotóval ajándékozott meg minket Molnár Péter. Látszik, hogy itt is erősen a kékóra időszakában járunk, amikor már nincs annyi fény, hogy gyors mozgású, távoli alanyokat kapjunk lencsevégre a bemozdulás veszélye nélkül. Péter hosszan várakozott a szegedi Fehér-tónál, hogy az ide érkező darvak besétáljanak a fókuszába. Az ekkor készült sorozat egyetlen éles felvételét látjuk most, a bemozduló daru a bizonyíték, hogy bizony csak a szerencsének köszönheti ezt is. A fotó nehézsége, hogy a tó hatalmas, sőt ezen a területen, ahová az átvonuló darvak a Hortobágy után érkeznek, tizennégy hatalmas területű tó van. És bár tizenöt-húszezer daru pihen meg ilyenkor a területen, nem könnyű őket megtalálni.
Félelmetesen szép fotót láthatunk Gutter Krisztiántól, aki a hónap elején az erdélyi Nagy-kő-havasban járt. A tél patyolattiszta arcát láthatjuk ezen a képen, havas, zúzmarás és ködös a táj, a mélységet csak sejthetjük, és az épp csak látható kereszt is különleges hangulatot ad fotójának.
Téli hangulat, de már a Bükkben és kristálytiszta időben. A Három-kő közelében járunk, és ezen a reggelen bántóan hideg és szeles idő volt. A fákról már sok helyen lefújta a szél a havat, egyedül a déli és a nyugati lejtőkön maradt meg, ahogy azt ezen a képen is láthatjuk. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor
Hűvös hangulat hó nélkül a Zab-széken. Molnár Péter szuperholdat ment ki fényképezni, de ez lett helyette. A bőséges csapadék szépen feltöltötte a szikes tavat, amely az átvonuló madarak egyik fontos állomása - rengeteg szárnyas pihen és táplálkozik ezen a vidéken, főleg nyári ludak.
De vajon hol van az a sok madár? Hisz csak egy kósza lúdtollat kapott lencsevégre Péter. Ezúttal bizony jelenléte ijesztette el a szárnyasokat.
Az elmúlt hetekben a Prédikálószéken átadott új kilátó tartotta lázban a szép panorámákat kedvelőket. Mi is kilátogattunk a Dunakanyarra valóban csodás látványt nyújtó helyre, a kilátó átadása előtti utolsó simításokat is sikerült megörökítenünk, ott voltunk az átadón, sőt az ezzel összekötött emléktúrán is részt vett egyik munkatársunk, ezen a linken pedig videofelvételeket láthatsz a panorámáról. A fenti képen a szép új kilátót mutatjuk a lemenő nap sugaraiban. Fotó: Garancsi Kata
Mostani válogatásunkat egy nem szokványos felvétellel zárjuk, hiszen a Prédikálószéken található kilátóból főként nappali fotók készülnek. Fotósunk, Gulyás Attila viszont most azt is megmutatja, hogy a csillagos ég alatti Dunakanyar látványa is igazán magával ragadó.
„Éjszaka is egyedülálló a panoráma a Prédikálószék új kilátójából. Most még a Dunakanyar településeinek gyöngysora és a szemközti Börzsöny sötét csúcsai határozzák meg a táj képét, de a tél beállta után egyre többször csak az alulról megvilágított ködpaplan lesz majd látható a csillagos égbolt alatt.”
Kapcsolódó cikkek:
Búcsú a mesés októbertől - A hét képei
Végre, itt az ősz! - A hét képei
Évszakok egykupacban - A hét képei
