Oázis a Hortobágy szélén

Pár éve egyszer már jártam az arborétumban kora tavaszi időszakban, de egyáltalán nem bántam meg, hogy ezúttal egy igazán meleg napon vettem az irányt Tiszaigarba. Újdonsággal is találkoztam, mellette pedig megtapasztalhattam a hatalmas fák természetes légkondicionáló hatását, és sokadszorra állapítottam meg, hogy semmi sem jobb hő- és vízmegtartó, mint a növényborítás, legyen az a talajon, vagy épp a fejünk felett összefüggő lombkorona formájában.

Az arborétumba egy nagyon szépen megmunkált kunkapun keresztül léphetünk be, no meg egy automata kapun, amely kizárólag pénzérmével működik, szóval érdemes készpénzzel készülni, még ha papír is, mert pénzváltó van, kártyával viszont nem tudunk bejutni.

A szép fogadóépület után két irányban indulhatunk el, jobbra egy gyönyörűen parkosított részen sétálhatunk, balra pedig az Öregerdő résznek nevezett területen andaloghatunk a hatalmas és idős fák lombkoronája alatt. Mivel a nap még alacsonyabban járt, így úgy döntöttem, hogy előbb a nyitott terepen ismerkedem a botanikai érdekességekkel, utána pedig jól fog esni a hatalmas fák hűs árnyékában sétálni.

A parkot egy gyönyörű hársfasor mögött találjuk, amely épp virágzásban volt, az átható hársillat mellett pedig komoly rovarforgalom fogadott, a méhek, darazsak mellett rengeteg lepke is járt virágról virágra.

Szívesen elidőztem volna már itt is hosszabban, de várt a két és fél hektáros parkosított rész, ahol egy 2016-ban telepített, 43 tölgyből álló gyűjteményt láthatunk. Itt 15 különböző tölgyfajt, illetve változatot sorakoztattak fel, amelyeket szigetszerűen helyeztek el, a tölgyeket pedig számos gyönyörű cserje- és rózsafaj veszi körbe, amiket szintén érdemes közelebbről megnézni.

A tölgyek között láthatunk többek közt fehértölgyet, fűzlevelű tölgyet, paratölgy, perzsatölgyet, de az érdekes nevű festő tölgy és kétszínű tölgy is bemutatkozik. Ha eddig azt hittük, hogy simán tudjuk, hogyan néz ki egy tölgyfalevél, akkor most meg fogunk lepődni, mert annyiféle formájuk lehet.

A tölgy növekedése lassú, ezért több évtized múlva lesznek ezek a fák igazán látványosak. Tulajdonképpen a következő generációknak készült ez a terület, ők már olyan pompában láthatják majd, mint most mi az Öregerdő részt. De hogy ténylegesen hogy fog kinézni, azt most még senki sem tudja, hiszen több faj esetén sem lehet tudni biztosan, hogyan fogják bírni az itteni körülményeket, no meg a klímaváltozás megpróbáltatásait, még ha a fajok kiválasztásánál igyekeztek ezeket a szempontokat is figyelembe venni.

Már a tölgyek melletti cserjék között is fel-felbukkant a számomra nagyon érdekes küllemű cserszömörce, de elhagyva a gyűjtemény területét egy igazán szép, terebélyes példányt is találhatunk belőle. A sárga cserszömörce virágzatával olyan, mintha egy hatalmas vattacukorbokor lenne.

Megérkezünk egy épülethez, ahol mosdót is találunk, előtte pedig egy gyönyörű és hatalmas kocsányos tölgyet, amelyből több is van az arborétum területén. Sőt, azon kívül is, amit egy kisebb sétával az arborétumból kilépve szintén megnézhetünk.

Két éve, tél végén már meglestük az arborétumon kívül található, legendákkal övezett és természeti csapásokkal sújtott Mátyás király-fát, amelyről itt olvashattok bővebben, de kíváncsi voltam, most hogyan néz ki, milyen lombozattal. A Fiatal erdőnek elnevezett terület mellett kell elsétálni hozzá a kerítésig, közben méhkaptárakat is látni a másik oldalt

A kerítéshez érve ne tántorítson el senkit a hatalmas kapu, amely egy hosszú fadoronggal van zárva, ezt kinyitva, és utána gondosan visszahúzva a kaput, majd jobbra elindulva 200 méterre már meg is találjuk a különleges védett fát.

A robosztus Mátyás király-fát érdemes minden oldalról megcsodálni, történetét pedig a mellette lévő táblán is elolvashatjátok. Amikor én ideértem épp egy nyúl iszkolt el a hűs lombok alól.

Visszatérve az arborétumba, és jól visszazárva a kaput, a Fiatal erdőben folytattam sétám, ahol rengeteg lombhullató és örökzöld fa- és cserje található. A fiatal elnevezés igazából csalóka, ugyanis ez az erdőrészlet is sok hatalmas és idős fával van tele.

Ezen a területen az 1900-as évek elején és közepén telepített egyedek találhatók, hűs árnyékukban több padon is megpihenhetünk, hogy onnan figyeljük a madarak koncertjét. Arborétumi sétám alatt folyamatosan énekelték a sárgarigók jellegzetes trillájukat, de csacsogott a többi rigófaj és cinke, kopácsoltak a harkályok, és rengeteg erdei pintyet is hallottam, utóbbiak nagy számban fészkelnek is itt.

Különleges tölgyekből itt sem volt hiány, láttam „égig érő” oszlopos tölgyeket, mocsári tölgyet és egy hatalmas magyar tölgyet is, de juharféléből és bükkféléből is van bőven.

Épp érett a madárcseresznye, de török mogyoró is van a kertben, cserjék közül pedig a vérmogyoróra is felfigyeltem.

Az arborétum területén van két piknikezésre alkalmas pont, esőbeállóval és tűzrakó hellyel, az egyiket a 2016-17-es felújítási munkák után átadott kulcsosház közelében találjuk. Pár évvel ezelőtt ezt a szálláshelyet is kipróbálta szerkesztőségünk, az akkori tapasztalatainkat itt olvashatjátok.

Én viszont ezúttal a kulcsosház melletti óriási közönséges vadgesztenyefákat csodáltam meg, ahogy hatalmas leveleiken itt-ott átszűrődtek a nap sugarai.

A pihenőhelyhez visszatérve a közeli tisztáson hintán és egy fából készült ügyességi ösvényen vezethetik le energiáikat a kicsik, továbbsétálva pedig egy nagy fűzfa, vele szemben pedig egy csodás mocsárciprus hívogat. Utóbbi „előfutára” annak az unikális erdőrészletnek, amely itt található a Tiszaigari Arborétumban.

Már csak egy kis séta, és eljutunk annak a két és fél hektárnyi területnek a szélére, amelyen hazánk egyik legjelentősebb mocsárciprus állománya található. Az arborétumban kb. 1700-1800 egyed található belőle, az összefüggő mocsárcipruserdő pedig minden évszakban más-más arcát mutatja.

Ezek a lombhullató fák most harsányzöld színekben pompáztak, és bár tűlevelei vannak, azok puhák, és selymesek. Az Észak-Amerika délkeleti részéről származó mocsárciprus a nedves, mocsaras, állandóan, vagy időszakosan elárasztott talajt, helyeket szereti. Egyik fő jellemzője és érdekessége a légzőgyökerek, amelyet akkor növeszt, ha vízben áll, és levegőtlen a talaj. Bár az arborétum területe nem ilyen, de ha szemfülesek vagyunk, azért ilyen gyökereket is láthatunk.

Ősszel a mocsárciprus levelei jellegzetes barnásvörös színt vesznek fel, majd azokat lehullajtva télen a talajt színezik be, ezért is érdemes visszatérni ezekben az évszakokban is.

A másik, piknikezésre alkalmas pihenőhelyet a mocsárcipruserdőben alakították ki, ez a Cipruserdei rét megálló. Én itt fogyasztottam el az otthonról hozott szendvicsemet, közben csak élveztem a 30-40 méter magasra megnőtt csodaszép fákat, figyeltem az apró rovarokat, és az ide-oda repkedő madarakat. Ezután belevetettem magam a mocsárciprus-rengetegbe, és csak ámultam annak gyönyörűségén.

Az erdőn jobbra áthaladva egy újabb megállóhoz értem, ahol a lombkoronák alól kibukkanva fahídon keltem át a cipruserdő mentén haladó Nagy-Foki-csatornán. A Vízi világ megállóban egy kis tavat találunk nádassal, amely arra emlékeztethet, hogy egykor bizony itt kanyargott a Tisza. Az arborétum ezen részén a vizes élőhelyek növényeivel és állataival ismerkedhetünk, békabrekegés, és nádi énekesek trillája fogadhat, ottjártamkor a csatornában pedig nagyban folyt a szitakötők párzása.

Sajnos a folyószabályozások után jóval messzebbre került a Tisza, viszont az elhagyott, és feltöltődő meder, a friss öntéstalaj jó alapot biztosított anno az ide ültetett növényeknek. Így egy igazi oázis létesülhetett e száraz vidéken, a Hortobágy szélén. És ha már a régmúlt, essen pár szó az arborétum születéséről is.

A Habsburgok kastélykertjei ihlették meg, és indulásképp két kataszter hold területre ültetett át ide közeli helyekről olyan, az Alföldön őshonos egyedeket, mint például a kocsányos tölgy, fekete nyár, fehér nyár, tiszafa, berkenye, fehér fűz, kislevelű hárs, magas kőris. Igyekezett mindezt úgy elvégeztetni, hogy az eredmény természetközeli állapotokat eredményezzen.

1874-ben aztán fia, ifj. Széky Péter vette át a munkálatokat, aki kilenc holdra bővítette a területet. Apjának és neki is jó barátja volt Bolza Pál, a Szarvasi Arborétum alapítója, aki nagy segítségére volt a folyamatban. Több évtized alatt rengeteg új, hazai domb és hegyvidéki fa és cserje, valamint nálunk nem őshonos növényfajok is bekerültek a kertbe.

Faiskola is létesült itt Springer Antal kertész irányításával, így nagyon sok más arborétumban és köztéren találkozhatunk Tiszaigarról származó egyeddel. Az Erdőtelki és Zirci Arborétumban is vannak innen származó példányok, de a Szarvasi Arborétumba is szállítottak csemetéket. A debreceni Kossuth-szobor háta mögött itt nevelt jegenyetölgyek állnak őrt és innen származnak a budapesti Margit-sziget amerikai mocsártölgyei is.

Az arborétum teljessé tételében az unoka, Széky Ilona kertész is kivette részét, 1917-től ő irányította a folyamatokat, és 1920-ra már 270-280 féle fa- és cserjefaj volt látható itt. A két világháborút szerencsésen átvészelő arborétum az államosítás miatt hozzáértő kezelő nélkül maradt, így a gyűjtemény pusztulni kezdett. Szerencsére voltak, akik észbe kaptak, hogy nem kéne ilyen értéket veszni hagyni, így 1951-től a Szolnok Megyei Állami Erdőgazdaság vette kezelésbe, és nekiálltak újratelepíteni a kipusztult részeket.

1958-ban már 20 hektárra nőtt az arborétum területe, 1983-ban pedig 25,3 hektárra bővítették.

Szerencse, hogy idejében léptek egykor, mert így ma láthatunk több olyan egyedet is, amelyek az arborétum létrehozásakor kerültek ide, így például 100 évnél idősebb tiszafákat.

De térjünk vissza a vízi megállóhoz, ahol egy újdonságot is találunk. Márk Gergely kertészmérnök, gyógynövény- és rózsanemesítő.emlékének tiszteletére 2023-ban egy rózsakertet hoztak létre. Nevéhez kötődik Európa legnagyobb rózsakertjének létrehozása, amely egykor 5 hektárnyi volt. A még ma is létező kert, a Budatétényi Rózsakert mára a felére zsugorodott, de így is gyönyörű, és ott is jártunk nemrég, amiről itt olvashattok.

Ahogy a tölgygyűjteménynek, a rózsabokroknak is nőnie kell még, de itt jóval hamarabb élvezhetjük majd egy burjánzó rózsakertet, hisz ezek a növények jóval gyorsabban fejlődnek.

Visszatérve a mocsárcipruserdőbe az utolsó felfedezendő részre tartok, igazából az arborétum szívébe, az Öregerdőbe. Ez az a terület, ahol a legelső telepítéseket végezte Széky Péter, az alapító.

Hatalmas és idős fák között sétálhatunk, és itt találjuk az arborétum egyik különleges példányát, az ikertörzsű kocsányos tölgyet, amely egyike azoknak, amelyeket legelőször telepítettek ide. A több mint 150 éves csodás tölgyet az Erdei iskola megállóban találjuk, nem is alakíthattak volna ki jobb helyet az iskolásoknak szánt foglalkozásokhoz, mint ennek a fának a tövében.

Nehezen szakadok el a gyönyörű fák és cserjék bűvöletéből, de lassan sétám végéhez érek. És bár másfél-két óra alatt is végig lehet járni az arborétumot, én mindenkinek javaslom, hogy szánjanak rá legalább fél napot, mert csak így lehet valóban megfigyelni az itt található természeti kincseket, és átvenni a természet nyújtotta nyugtató érzéseket, hogy aztán feltöltekezve térhessünk vissza a hétköznapokba.

Aki pedig a Tisza-tónál jár, vagy akár a Hortobágyon, annak mindenképp érdemes kitérőt tennie ide, hiszen a Tiszaigari Arborétum mindössze 10 km-re van Tiszafüredtől, és minden nap várja a látogatókat 8 és 17 óra között.

A Tiszaigari Arborétum jelenleg a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (NEFAG) kezelésében áll, további információkat az arborétumról és a kulcsosházról ide kattintva találtok, illetve szakmai arborétumi vezetést is az itt található elérhetőségeken kérhettek.