Valószínűleg késő ősszel az erdőt járva te is belegabalyodtál már lebegő ökörnyálba, aminek a végén egy pók landolt a ruhádon. A jelenségnek semmi köze nincs az ökörhöz. Valójában egy érdekes utazási forma, melynek segítségével a pókok új vadászterületekre indulnak.
Ilyenkor ugyanis a különböző fajtájú pókok – például a farkaspókfélék – erőteljes késztetést éreznek arra, hogy megmásszanak egy magasabb növényt, majd annak tetejéről selyemszálakat eregetve, a szélben vitorlázva útra keljenek. Ez a „repülés” tulajdonképpen a siklóernyőzésnek egy különös fajtája, amelynek segítségével nagy távolságokat is képesek megtenni. A levegőben szálló pókfonálkötegeket nevezi a népnyelv ökörnyálnak.
A vándorlás fő oka a terjeszkedés, az új területek meghódítása és az életben maradás, mivel, ha egy területen nagyon elszaporodnának, kevesebb táplálékot tudnának találni maguknak – olvasható a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság honlapján. A pókok ezzel az utazós módszerrel akár 2000 méteres magasságig is repülhetnek, így óriási távolságokat – esetenként több ezer kilométert –, tudnak megtenni. Egyes elméletek szerint ebben az elektrosztatikus erők is szerepet játszanak, valamint ennek taszító hatása miatt nem tapadnak össze a pókfonalak.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
