Sárga virágok pettyeznek mindent most a természetben, amelyeket hajlamosak vagyunk egyből lepitypangozni. Ezek zöme valóban a mindenki által ismert gyermekláncfű, azonban tömegesen nyílik most egy rá kísértetiesen hasonlító tavaszi virág is.
Töltések oldalában, kavicsgödrökben, parlagon hagyott és bolygatott élőhelyeken rengeteg sárga virággal találkozhatunk, amelyeket érdemes közelebbről szemügyre venni, ugyanis nem biztos, hogy pitypangot látunk. Most nyílik tömegesen a martilapu, amely ugyanúgy az őszirózsafélék közé tartozik, mint a gyermekláncfű.
A martilaput (Tussilago farfara) úgy tudjuk megkülönböztetni a pitypangtól, ha megvizsgáljuk a virágos szárat, amelyen pikkelyes levelek vannak. Ilyen nincs a pitypangnak. A martilapunak egyébként két típusú levele van, a már említett pikkelyek, és a másik, a hosszú nyelű, szíves vállú tőlevelek, amelyek csak később bújnak elő.
Ezt a sárga virágot a légzőszervi betegségek gyógynövényeként tartják számon, latin nevében a Tussilago jelentése „köhögést elűző”.
Már az ókorban is használták, pipába tömve a levele füstölését javasoltak asztmásoknak görcsös köhögés ellen.
Ma inkább forrázatot készítenek belőle, mert csökkenti a köhögési ingert, segít a légúti gyulladásokon, megkönnyíti a köhögést. Külsőleg gyulladásokra, fekélyekre, duzzadásra, fejfájásra alkalmazzák. Azonban érdemes vigyázni vele, mert kis mennyiségben tartalmazza a rákkeltő pirrolizidin alkaloidot, így májkárosító hatású lehet, ezért sok helyen már betiltották.
Ahol mégis bevetik a panaszok kezelésére, ott is kis mennyiségben, és maximum egy hónapig lehet alkalmazni, várandós és szoptató nőknek, valamint májbetegeknek pedig tilos. A martilapu márciustól májusig virágzik, termései barnák, amelyeken hosszú, selymes, ezüstös szálak találhatók.
