Kevés az annyira járatlan hegység a Kárpátok szlovákiai szakaszán, mint az Árvai-Magura. Pedig síközpont és turistaház is van az 1300 méter fölé emelkedő vidéken, a terep is egyszerű, a táj is figyelemre méltó. A hegység legizgalmasabb gerincét mindössze kétszer fél nap alatt szelhetjük át a hegyen éjszakázva.
Az Árvai-Magura (Oravská Magura) nevének hallatán alighanem kevesen tudják, merre keresgéljenek a térképen. A Kárpátok egyik legszebb erőssége, Árva vára már sokaknak csenghet ismerősen, és ennek falait egyik irányból éppen a nevezett hegység határolja. Az Árva folyó völgyéből vagy Alsókubin (Dolný Kubín) felől, esetleg a Kócs-havasról északra tekintve valószínűtlenül egyenes, lapos hátú hegygerinc látszik, oldalában mindössze egy sípálya pásztája lékeli meg a máskülönben összefüggő fenyvest – ez az Árvai-Magura.
A Kis-Fátra szirtjei emelkednek Zázrivá völgye fölé
Akármennyire is „nemzeti sport" Szlovákiában a túrázás, a hegység fekvése és egyszerű szerkezete miatt még a helyiek figyelmét is elkerüli, hiszen a szomszédos Kis-Fátra és Kócs-havas, valamint a közeli Liptói-havasok elszipkázzák a közönséget. Az Árvai-Magura egyik vonzereje éppen „árvaságában" rejlik, az elhagyatottság érzését pedig tovább erősíti a vonulat másik fontos tulajdonsága, a kevert és öreg, háborítatlan erdőtakaró. Az erdőgazdálkodás nyomai a hegység csaknem teljes területéről hiányoznak, a gerinceken áfonyamezős ligetek és üde rétek határozzák meg a hangulatot.
Elegyes erdőség az Árvai-Magurában
Az Árvai-Magura legérdekesebb, központi egysége egy rendkívül keskeny, nem egészen 10 km hosszúságú gerinc, amit nem tagolnak völgyek, magassága 1400 m alatt marad, nincsenek sziklái vagy látványos meredélyei, egyszerűen csak térbeli, valóságos „ábrája” a hegygerinc fogalmának. A legmagasabb, 1394 méteres Minčol (Mincsol) csúcs és a szomszédos Kubínska hoľa (Kubinyi-havas) oldalában kialakított síközpont közelében turistaház áll.
A Chata Kubínska hoľa Árva medencéi fölött
Ennek beiktatásával érdemes végigjárni a hosszúkás hegytömböt Zázrivá (Zázriva) és a Príslop hágó között. Így tettem én is a hosszúra nyúlt októberi őszben.
Az Árvai-Magura (Oravská Magura) több szempontból is árulkodó nevet visel: a Magura román eredetű szó, eredeti jelentése: elszigetelt helyzetű, nagy, erdős domb. És a hegység egyes tömbjei közül a középsőre és az északira valóban illik e leírás, hiszen sötét erdőkbe burkolózó, magányos falakként emelkednek ki az árvai lankák legelős mozaikjából.
Magasságuk bár nem kicsi, a tekintélyesebb méretű hegykerethez képest nem számottevő. A középső egység az 1394 méteres Minčolban tetőzik, az északi, az előzőhöz kísértetiesen hasonló felépítésű gerinc a mindössze 1221 méteres Budínban, a hegység legtagoltabb, kiterjedt, tömegesebb része az 1321 méteres Paráč-ban emelkedik a legmagasabbra.
A hegység a Kárpátok külső gyűrűjéhez, a flisövezethez tartozik, ennélfogva javarészt homokkő építi fel, a drámai sziklaidomok, grandiózus formák vagy nagy magasságok hiányoznak belőle.
Egyenesen a főcsúcsra
Zázrivá falu a Kis-Fátra és az Árvai-Magura lejtői között, éppen ideális helyen simul a zordabb hegyormok közti lankákhoz. Népszerű turisztikai célpont sűrű vendéglátós kínálattal, vonzerejét festői fekvésén túl hagyományos szerkezetének és faházainak köszönheti: a településrészek az egykor a pásztorkodás szolgálatában állt tanyacsokrok elhelyezkedését és laza beépítettségét megőrizve hosszan nyújtóznak a Zázrivka patak forráságainak szerteágazó völgyeiben. Bármerre is sétáljunk ki a faluból, a környező, tágas legelőkről minden irányban nagyszerűek a panorámák, amelyeknek meghatározó eleme a kis-fátrai Nagy-Rozsutec sziklasüveges orma.
A Kis-Fátra alatti legelőréteken napjainkban is legeltetnek
Az Árvai-Magura gerinctúrája a falu központjából indul, és a jelzéshálózat nem sok tanakodnivalóval szolgál: a piros jelzés követi a hegyhátat, kiágazó turistaúttal csak a síközpont tetején találkozunk. A túra első óráiban Zázrivá hegyi üdülőtelepének útján gyorsan lehetne haladni, ha a panorámák nem késztetnének folyton-folyvást megállásra. A Kis-Fátra meredek lejtőjű óriásai mellett facsoportokkal tűzdelt legelők foltozzák a tájat, rajtuk birkák legelésznek és pásztorok fetrengenek élénken érdeklődő kutyáik társaságában, a bukolikus idillből a helyenként előbukkanó, hagyományos kialakítású, gondozott faházak sem lógnak ki. Ahogy a falutól távolodva az Árvai-Magura hegyei egyre közelebb kerülnek, mind szembetűnőbb, micsoda irdatlan erdőség borítja őket – az ősz harsány színei ráadásul kiemelik az erdőgazdálkodástól megkímélt rengeteg vegyes jellegét.
Kaszálórétekkel foltozott rengeteg Zázrivá lejtőin
A legelőréteket átszelő útszakasz legizgalmasabb pontja a Pavláškova skalka erdős csúcsa után bontakozik ki: egy valódi pásztorkunyhó (útulňa), mellette pihenőhely és tűzrakó áll a lejtős rét sarkában, szemközt velük a Kis-Fátra bércei magasodnak. A nyájak őrzői már nem használják, mindig nyitva van, és bár priccs nincs benne, padlóján nyugodtan aludhat, aki szeretne.
Túrázók által használt pásztorkunyhó a Zázrivka patak völgye felett
A következő szálláshelyig viszont fel kell kapaszkodni a gerincre, ami hosszú erdei kaptatót, pontosan 400 méter szintkülönbséget jelent, egyenesen megcélozva az egész hegység legmagasabb csúcsát. Eleinte erdei út, majd ösvény kanyarog az öreg, kevert, őserdei hangulatú rengetegben. Persze nagyragadozók is előfordulnak errefelé, de nem kell tőlük tartani, messze elkerülik az embert, hiszen van hova elrejtőzniük. 1200 méter fölött már ritkásabb, áfonyaszőnyeges ligetek vezetik fel a főcsúcsot, a Minčol-t. Amiről korlátozott a kilátás, viszont az út kisimul, a továbbiakban a gerincet követi.
A Minčolra vezető ösvény őserdei hangulata
Turistaház panoráma nélkül
Egy katonai lokátor megkerülésével bukkan ki a turistaút a Kubinyi-havas (Kubínska hoľa) sípályáinak tetejére, de a legszebb pont, a mindkét irányba kilátást engedő hágó még mintegy 10 perc innen. A gerinc mára majdnem teljesen beerdősült, de egy időben kiterjedt legelők borították a hegység tetőszintjét annak ellenére is, hogy az itt készített sajt nem jutott el messzi piacokra, mert nem tudott versenyre kelni a szomszédos Liptó jobb minőségű tejtermékeivel. Hatalmas, lapos rét fedi a gerincet ezen a ponton, róla rálátni a hegység hosszan elnyúló és kiterjedt északi részére háttérben a Magas-Beszkidek erdős bérceivel. Ellenkező irányban a Kárpátok központi része tárul fel, nem hiányoznak a képből a Tátrák (a Nyugati- és az Alacsony-), feltűnik a Kócs-havas sötét piramisa, és a Fátra-vidék hegytengere is. Érdemes itt megvárni a naplementét, a maradandó látvány garantált, főleg ha éppen előttünk buknak át a narancsszínű felhők az árvai hegyeken.
Kilátás a Kubinyi-havas hágójából Felső-Árva hegyeire
Aki két napra bontaná a túrát, leereszkedhet az 1100 m magasan álló turistaházba, aminek eléréséhez két út közül választhat. A kék jelzés a sípálya szállítóútját követve kényelmes opció, míg a sárga jelzés rövid mivolta ellenére alattomosan meredek ösvényen vezet. Sötétben, sárban tényleg nem kellemes vállalkozás, cserébe egy ponton kisebb patak zuhatagos lépcsője tarkítja.
Zuhatag a turistaházhoz vezető ösvényen
A turistaház a fenyvesben áll, mögötte azonban szétnyílik az erdő, így ha a teraszról nem is, a szállítóút kanyarjából pazar a kilátás Alsókubin medencéjére és a Kárpátok hegyeire. A ház (Chata na Kubínskej holi) egyetlen hibája éppen ez, hogy fedett teraszáról csak erősen korlátozottan látni bármit a nagyra nőtt fenyőktől.
Kilátás a Nagy-Fátra felé a Kubínska hoľa oldalából
Azért frissen csapolt sört vagy forró teát kortyolgatni a lenti települések fenyőcsúcsok közt pislákoló fényeit és a közeli hegyek sziluettjeit bámulva így is kellemes élmény. Télen a síelők nagy számban lepik el, az év nagy részében viszont békés és szinte kihalt az épület, pedig barátságos belterében egyszerre 60-nál többen alhatnak, faburkolatú étterme pedig pont olyan hangulatos, mint bármelyik másik turistaházé az országban. (Az árakról is ugyanez mondható el, a személyzet pedig, ha leküzdjük a nyelvi korlátokat, kedves és segítőkész.)
A turistaház teraszáról nincs kilátás
Egy gondtalan gerinctúra
Reggel a szinte üres házat elhagyva a szállítóúton kapaszkodtam vissza a gerincre, és hamar egyértelművé vált, hogy ez a jobb választás a két lehetőség közül. A sípályát elérve ugyanis nemcsak a korábban felsorolt hegységekre nyílik panoráma, de a Kis-Fátra élénken kanyargó havasi főgerince is felfedi magát a „szomszédban”.
A Kis-Fátra főgerince a sípályáról nézve
A piros jelzésű ösvény innentől alig hullámozva, kényelmes vonalvezetéssel követi a hegygerincet helyenként fenyőligetes, máshol összezáródó, kevert erdőségben. Nagyon kevesen választják ezt a hosszú, kilátásokban szegény gerinctúrát; én is inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a járatlan, természetes erdőket és az apró rétekkel szabdalt fenyveseket.
Ligetes ösvény vezet az Árvai-Magura gerincén
Féltávnál nyílik az egyetlen valamirevaló panoráma: széles kaszálórét töri fel az erdőt, kilátást engedve Árva felső szegletére, a Babia hora és a Magas-Beszkidek tömbjeire.
Árvát a történelmi Magyarország egyik legszegényebb és legelzártabb megyéjeként tartották számon. A hegységek sűrűjében a mezőgazdálkodás lehetőségei korlátozottak voltak, és bár az erdőket és legelőket intenzíven hasznosították, a fát nehézkesen járható szekérutakon vagy az Árva folyón hánykolódó tutajokon lehetett csak kijuttatni a főútvonalakra, az előállított tejtermékekre pedig nem volt nagy kereslet a megyehatárokon túli, jobb minőségű konkurensek miatt.
Az Árvai-Magura román eredetű elnevezése Árva vármegye etnikai viszonyainak lenyomata. Ahogy dernői Klekner Emil beszámol róla a Turisták Lapjában 1938-ban: „Felső-Árva magyar uradalmaira főleg vlach, lengyel és tót gorál népcsoportok telepedtek, akik azóta is ragaszkodnak sok munkát és kevés hasznot ígérő, kemény földjükhöz.” (Közülük a vlachok takarják a románokat.)
A mostoha viszonyokat megörökítő legendát szintén Klekner Emil jegyezte le. „Itt visz keresztül az északi és déli megyerészt összekötő műút, melyen a néprege szerint valamikor Jézus urunk is járt. De, a jámbor tótocskák legnagyobb bánatára, sajnos, csak a Priszlop tetejéig jutott el, mert amikor meglátta innen a rengeteg hegycsúcsot, nem volt hajlandó tovább menni és ezért maradt az északi rész olyan mostoha, termőföldben olyan szegény. „Majtye ako kcetye, a zsijtye ako vjetye" (Maradjatok ahogyan akartok és éljetek ahogyan tudtok!) szavakkal bocsátotta útjára a vele jött és itt letelepedni szándékozó szlovák híveit.”
A túra utolsó, kb. 1-1,5 órás szakasza a gerinc déli végének szöges ellentéte: tócsás, sáros erdészeti utak, monokultúrás fenyves és tarvágások táblái uralják a tájat. Nincs mit szépíteni rajta, ezt az etapot egyszerűen csak le kell tudni, bár az egyre közelebb kerülő Liptói-havasok látványa azért emlékezetes eleme az ereszkedésnek. A két gerinc közé ékelődött Sedlo Príslop, azaz Priszlop hágó pont olyan, mint a legtöbb társa Szlovákiában: szép látkép, autós parkoló, buszmegálló és étterem áll a kiszélesedő ponton, ezért aki folytatja a túrát, ehet vagy ihat egyet, aki hazaindul, az pedig gyorsan eljuthat Alsókubinba.
A Liptói-havasok többször is feltűnik a gerincútról
Jó tudni
Az Árvai-Magura autóval könnyedén elérhető Ružomberok (Rózsahegy) felől, de parkolni Dolný Kubínban (Alsókubinban) érdemes, hiszen innen utazhatunk tovább busszal Zázrivába, és a túra végén is ide a legegyszerűbb visszajutni. A túra korai indulással egy nap alatt is könnyedén végigjárható, de a turistaház meglátogatása így már nem fér bele. Aki rövidítene, annak a Zázrivá – Dolný Kubín variáns ajánlott, bár ez inkább csak könnyebb, de nem számottevően rövidebb a bemutatott távnál. Forrás a gerincen nincsen, vízzel ennek megfelelően kell készülni. Az útvonal télen is veszélytelenül járható, de komoly méretű hóra, ennélfogva lassú tempóra kell számítani, és hótalp is szükséges.
