Verőfényes napsütéses időben a szántóföldek felett vagy a meleg aszfalton sokszor olyan tükröződések jelennek meg, mintha hatalmas pocsolyák hevernének a földön előttünk. Azonban hiába közeledünk feléjük, mégsem tudjuk őket utolérni, hirtelen „felszáradnak”, avagy elillannak a semmibe, mintha ott sem lettek volna. Néha igen nehéz elhinni, hogy tényleg nem voltak ott, és csak a szemünk káprázott, pedig hihetetlenül élethűnek láttuk őket.
Ezt a távoli pocsolyának tűnő optikai csalódást délibábnak nevezzük. Mielőtt a fény a szemünkbe érkezne, eltérő sűrűségű közegeken halad keresztül, megtörik azok határán, és irányt változtat. Emiatt a különféle tárgyak képét nem onnan fogjuk látni, ahol azok ténylegesen fellelhetőek, hanem ahol a fénytörést követően látni véljük őket. A különböző sűrűségű rétegek velejárója, hogy a hőmérsékletük is eltérő. Kétféle tükröződést különböztethetünk meg attól függően, hogy a melegebb levegőréteg alul vagy felül helyezkedik el.
Délibáb a Kardoskúti Fehértónál
Amikor a napsugárzás hatására az alsóbb, talajközeli vékony légrétegek a felszín közvetítésével jobban felmelegszenek, mint a felettük lévő levegő, alsó tükrözésről beszélünk. Az érkező fény a két eltérő sűrűségű és hőmérsékletű felület határán törést fog szenvedni, elhajlik, és teljes visszaverődést szenvedve a szemünkbe alulról fog érkezni. Olyan, mintha az eltérő hőmérsékletű levegőrétegek határára egy tükröt fektettek volna le.
Ezért lehetséges az, hogy a kék égboltot és a felhők tükörképét víztükörként érzékeljük magunk előtt. Ilyenkor két képet is felfedezhetünk: a tárgy valódi alakjának a képét, illetve az alatt annak visszatükröződő, fordított állású mását.
Különlegesen szép délibábok figyelhetők meg hideg, északi szeles éjszakákat követően,
amikor a légmozgás hajnalra már lecsillapodott, és a felhők is szertefoszlottak. Ezáltal a napsugárzás a felhőmentes égbolton át a felszínhez közeli levegőt könnyedén fel tudja melegíteni. A magasabb légrétegekben emiatt jóval hűvösebb lesz, mint alul, így a délelőtt folyamán kifejezetten nagy hőmérsékleti ellentétek jöhetnek létre, melynek hatására szemet kápráztató délibábok jelenhetnek meg.
A délibábok legtöbbször áprilistól szeptemberig tűnnek fel
A legszebben a késő délelőtti (kb. 11 órától) és a kora délutáni órák között látszanak. Annál erősebben látjuk a délibábot, minél közelebb helyezkedik el a szemünk a földfelszínhez. Emiatt ha a földre fekszünk, sokkal többször érzékelhetjük a délibáb jelenségét, mint ha álló helyzetben maradnánk. Ilyenkor a felmelegedett aszfalton közlekedő autók olyanok, mintha egy víztükör felületén haladnának előre a járművek tükörképével együtt. A sivatagokban a meleg homok felett erősebben felhevül a levegő, mely kincset érő víz káprázatát keltve, délibábként jelenik meg az ott járók szeme előtt. Hazánkban az Alföldön, azon belül is főleg a Hortobágyon gyakori optikai jelenség.
Délibáb a Hortobágyon
A másik fajta tükröződés a felső tükrözés, amely pont fordítva alakul ki, mint az alsó tükrözés. Ez főként a sarkvidékeken, hó- és jégmezők, esetleg hideg vízfelületek felett jön létre, amikor a felszínközeli levegő hidegebb a felette lévő légrétegnél. Ezáltal a fény felfelé fog megtörni, emiatt pedig magasabban észlelhetjük a tárgyak képét, mint a tényleges valódi helyzetük. Ha például távolról egy vízen található vitorlást nézünk, olyan, mintha megemelkedve látnánk annak meleg levegőben úszó tükörképét. A délibábnál optikailag tisztábban látszik ez a fajta tükröződés.
Vannak olyan esetek, amikor az alsó és a felső tükröződés egyszerre jelenik meg. Ilyenkor egy hidegebb légréteg ékelődik két melegebb közé. Ekkor felső tükröződés alakulhat ki a hidegebb légréteg felett, míg alatta alsó tükröződés, azaz délibáb figyelhető meg. A légrétegződés labilitása miatt a levegőrészecskék folyamatos mozgásban vannak, ezért többszörösen megtörhet bennük a fény. Ezt a bonyolult optikai csalódási jelenséget fata morgánának nevezzük.
Ehhez hasonló fénytörések a szabad légkörben is létrejöhetnek, ámbár azok nem az eltérő légtömegek okozta sűrűségkülönbségek hatására alakulnak ki. Ezekben az esetekben a fény – hasonlóan a szivárvány képződéséhez – a levegőben lévő vízcseppeken, illetve jégkristályokon törik meg.
Káprázatos színes fénygyűrűk a nap körül
Így jönnek létre a magaslégkörben a halo (avagy fénygyűrű), illetve a korona (avagy aureola) jelenségek.
Halo fényjelenség képződésekor a nap vagy a hold fénye visszaverődik vagy megtörik a légkörben jelen lévő jégkristályokon. Legtöbbször ezen égitestek körül fehér vagy halványan színes fénygyűrűként jelenik meg, mely sugarának látószöge mintegy 22 fokos. A gyűrű belseje vöröses, míg a külseje kékes árnyalatú. Bármelyik éghajlati övben találkozhatunk ilyen jelenséggel, bár a poláris vidékeken a megjelenése gyakoribb, hiszen itt az alacsonyabb felhőkben is jégkristályok találhatóak.
Létrejöhet kör vagy ív alakban, de akár kettős körgyűrűként is.
Olykor megjelenhet ún. ellennap vagy más néven vaknap is a nappal szemben. Amikor halo jelenséget észlelünk az égen, cirrus (pehelyfelhő) vagy cirrostratus (fátyolfelhő) felhőzet jelenlétére következtethetünk belőle, hiszen azok jégtűkből állnak. Ezek a magas szintű felhők 6000 méter felett keletkeznek, és időjárás-változásra, méghozzá melegfront csapadékzónájának közeledtére utalhatnak. Ezért sok helyen a halók feltűnését az időjárás romlásának előjeleként tartották számon, ámbár ez nem csak emiatt lehetséges.
Fényudvara hold körül
A korona, avagy koszorújelenség esetén fordított a színek sorrendje, mint a halóknál, azaz a belső része kékes, míg a külseje vöröses árnyalatú. Keletkezésekor a napot vagy a holdat fátyolszerűen eltakarja egy vékony, főként középmagas szintű, vízcseppekből álló felhőzet (altostratus vagy altocumulus). Ennek következtében az égitesteket látványos koncentrikus fénygyűrű (vagy fénygyűrűk) veszi körül. Egy fényes terület képezi a korona magját, melyet aureolának neveznek. A korona alakja eltérhet a halóétól, és általában annál kisebb méret jellemzi, illetve kialakulási módja is eltérő. Hiszen korona keletkezésekor interferencia lép fel azon fénysugarak között, amelyek keresztüljutnak a felhőelemek szabadon hagyott kis résein.
Az emberek többsége szívesen megörökítené és lefényképezné ezeket a káprázatos égi jelenségeket, de a különleges optikai törések miatt ez nem mindig bizonyul könnyű feladatnak.
A cikk a Turista Magazin 2023. június számába jelent meg.
