Fokozottan védett hüllőfajunk egyelőre még az igazak álmát alussza a föld alatt, de a védelmükért dolgozó szakemberek már nagy munkában vannak. Egy hatalmas hálórendszert építettek ki egy viperák lakta gyep felett, ami távol tartja majd a kígyókra éhes ragadozókat.
Jelenleg mindössze néhány ezer körülire tehető ennek kistermetű, rejtőzködő életet élő kígyófajnak az állománya. Bár megfelelő élőhely lenne, az egyedsűrűség mégis jóval alacsonyabb, mint a viperák drasztikus megritkulása előtt volt.
Rókák, borzok, varjak és mindenki más
A szakemberek azt feltételezik, hogy az állománynövekedés hátterében a ragadozók állnak. A kutatások kimutatták, hogy a vörös róka, a borz és több madárfaj is előszeretettel vadászik rájuk.
„Az ürülékminták elemzése azt mutatta, hogy ezek a ragadozók csak itt akár 60 egyedet is elfogyaszthattak a rendkívül ritka rákosi viperából egy év leforgása alatt. Vizsgáltuk a ragadozómadarak viperafogyasztását is egy kaszált gyepen, ahol a bálázást követő időszakban a vizsgált 120 darab bála 20%-ának tetején találtunk rákosi vipera pikkelyeket a madarak köpeteiben” – számolt be a kutatásokról Móré Attila, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság projektkoordinátora.
A rákosivipera-védelmi LIFE projekt keretében a vadászható ragadozók, a róka, a borz és a dolmányos varjú állományszabályozási célú gyérítése már zajlik, de a védett és fokozottan védett ragadozómadarak távoltartására más megoldást kellett keresni.
Kígyók bent, ragadozók kint
A kunadacsi Rákosivipera-védelmi Központ szomszédságában található rekonstruált gyep a faj egyik legfontosabb visszatelepítési helyszíne. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által végzett visszatelepítések azt a célt szolgálják, hogy a helyi viperaállományok megerősödjenek, és elérjenek egy olyan populációméretet, amely már hosszútávon életképesnek tekinthető. Ezért szükséges, hogy a visszatelepítési terület egy részéről hálórendszer segítségével teljesen kizárják a ragadozókat, beleértve a madarakat is. A 40 000 négyzetméteres hálórendszert úgy tervezték meg, hogy alatta elférjenek a legelő marhák, és a kisebb termetű állatok, így a kígyók is ki-be tudjanak közlekedni.
„A ragadozóktól mentes élőhelyen a rákosi vipera állománya várakozásunk szerint jelentősen növekedni fog. Így nem csak a lehálózott területen lesz több egyed, de annak közvetlen szomszédságában található viperaállományok is megerősödhetnek, hozzájárulva e ritka kígyó hosszú távú fennmaradásához” – tette hozzá Mizsei Edvárd, aki szintén projektkoordinátorként vesz részt a munkában, és nem mellesleg a rákosivipera-kereső kutyás egységet is vezeti.
Ahhoz, hogy egy adott élőhely állományát felmérjék, nagyon sok idő szükséges. Egy vipera megtalálása akár 10-12 órányi folyamatos keresést igényel. A múlt év végén vizsgát tett kutyás egységtől a szakemberek azt remélik, hogy segítségükkel jelentősen lerövidíthető a rejtőzködő életmódot folytató rákosi viperák felkutatása.
Az 1900-as évek végéig a rákosi vipera szinte az egész Duna-Tisza közén és a Hanságban, előfordult, jelenleg azonban ma már csak alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági illetve a Fertő-Hansági Nemzeti Park területéről.
A rákosi vipera 1974 óta védett, a nyolcvanas évek végétől fokozottan védett Magyarországon. Természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. A faj nemzetközi szinten is kiemelt védettséget élvez. Kunpeszér és Kunadacs határán 2004-ben kezdte meg működését a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett Rákosivipera-védelmi Központ, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a kipusztulás szélére került rákosi vipera megmentésében
