A sokszínű Vértes legszebb részeit is érintő Országos Kéktúra Kőhányáspuszta és Mindszentpuszta közötti, vadregényes szakaszán egy elfeledett várrom és egy izgalmas kis barlang csábít párméteres letérésre.
E számos értéket tartogató vidék szívébe is ellátogat az országot átszelő kék út. Ha azonban csupán a nyomvonalat követjük, könnyen elszalaszthatunk egy természeti látnivalót vagy egy múltat őrző nevezetességet, melyekhez a legtöbbször csak alig pár méteres letérést kell tennünk. A Vértesben többek között ilyen hely a festménybe illő Vitányvár vagy a panorámás Zsigmond-kő, de a kék mentén kevésbé ismert látnivalókra is rábukkanhatunk, mint a környék egykori birtokos családjának, a Csákoknak az oroszlános helynevekkel, történelmi romokkal emlékező kuriózumaira.
Alig száz méteres kitérőt kell tennünk a romok felfedezéséhez
A közelmúltban nagy változást megélt Kőhányáspuszta és az erdő csendjében fekvő Mindszentpuszta között hangulatos erdei környezetben, 300 méter magas földnyelvek közepette egy bevágódott szorosban kanyarog a kék. Félúton egy várjelzés tör fel az út melletti lombosokkal benőtt dombra, ami a térképen csáki várromként, avagy Oroszlánkőként is jelölnek. Csupán pár kaptatós lépést kell megtenni ehhez az elfeledett helyhez, ami már közel 500 éve pusztul, de feltáratlan nyomai még ma is jól kivehetők.
Benőtt romok az erdő mélyén
Annak idején ez az erősség a Csákvár felé vezető völgytorkolat védelmére szolgált, csakúgy, mint a közelben lévő Gerencsérvár és a gesztesi vár. Napjainkban a csekély, de látványos falmaradványok alapján már nehéz lenne kitalálni a vár pontos alaprajzát, de a hegykúpot markánsan körülvevő sánc némiképp segít elképzelni a hajdani erősség méreteit.
A vár déli oldalán még jól kivehető kőfal húzódik
Felérve a fás sziklagerincre először az alsóvár terasza figyelhető meg, amely teljesen körbeveszi a várat. Északnyugati és délkeleti végén feltehetően egy-egy bástya vagy kapu állhatott, s ezek felett húzódott a belső vár fala. A 19. század végén Natz József még meg tudta határozni a vár alaprajzát. Az erődítést tompa ékalakúnak írta le, amely élével észak felé néz, és ezen a részén lejtős udvara volt.
A fákkal benőtt vár tetejéről csupán az alattunk futó völgyre nyílik némi kilátás
A vár hosszát 40,5 méternek, szélességét 14,5 méternek határozta meg. A bástyafalak vastagsága 2 méter, átlagos magasságuk 5–7 méter volt.
A mai kor emberének a hajdani várból már lényegesen kevesebb látvány maradt fenn, de ettől csak még izgalmasabb élményt tartogatnak a hegykúp lombjai alatt megbújó titokzatos kövek.
A vár történetéről nagyon keveset tudunk. Anonymus azt írta, az erősség építője Szabolcs vezér unokája, Csák volt, akinek nemzetsége ágaskodó oroszlánt használt címerállatként. Az oklevelekben a Csákok otthonát 1289-ben említik először Vruslanku alakban, majd 1326-ban Orozlanku néven, 1383-ban pedig már „Oroszlánkew”-ként szerepel. Fontos azonban tudni, hogy a csákvári vár, illetve Oroszlánkő vára nem azonos egymással: időben és térben két különálló helyszínről van szó, a helynév gyakran félreértésre adhat okot. A csákvári vár egy honfoglalás idejében épített vár volt Csákváron, a településen belül a Vár-dombon, de ennek az épületnek már nyoma sincs.
A romvár köveit a környék építkezéseihez használták fel
Miután Csák Máté vereséget szenvedett a rozgonyi csatában, Oroszlánkő vára is a király birtokába került. Később a Rozgonyiaké és a Török családé is volt. Székesfehérvár eleste után, 1543-ban a törökök felégették a környéket, így a vár és a hozzá tartozó falu is elpusztult. Az elrontott erősség köveit a helyiek széthordták, még a Majki remeteség épületeihez is felhasználták.
Az Oroszlánkői-barlang
A fák alatt nyugvó történelmi helyszínhez alig pár lépést kellett tennünk, de mielőtt tovább vándorolnánk a kéken, érdemes a várral szemközti – térképen is jelölt – barlangot rejtő sziklapárkányt is felfedezni. Bár jelzetlen ösvényen lehet elérni, könnyen megtalálhat a mindössze 20 méter hosszú barlang, ami nem túl nagy, de látványos szádával szakad a felszínre. Az egyfolyosós barlang fokozatosan szűkülő, nagyobbrészt csak guggolva bejárható, beljebb pedig fejlámpa szükséges. A bejárat külső termében még lámpa nélkül is jól körül tudunk nézni. Különösen a mennyezeten látszik jól, hogy a barlang egy határozott, markáns törésvonal mentén jött létre, melyet a víz oldott, tágított ki barlang méretűre.
Első pillantásra azt is gondolhatnánk, hogy ez a sziklaüreg már évezredek óta itt tátong a felette húzódó hatalmas mészkőplató alatt. Az igazság az, hogy a 60-as években a még agyagtól eltömedékelt járat csupán 2 méter hosszú volt, oroszlányi barlangkutatók mélyítették a továbbjutás reményében. A barlang a szemközti vár után lett elkeresztelve Oroszlánkői-barlangnak.
Jó, ha van nálunk lámpa, ha odabent is szét akarunk nézni
Kilátással a környékre
A barlang feletti sziklapadra alig pár lépést követően kapaszkodhatunk fel. Mindezt azért érdemes megtenni, mert nem akármilyen panorámában lesz részünk az alulról nem látszó lankás hegyoldalból.
A barlang feletti tisztásról nyugati irányba pompás panoráma nyílik
Innen, és a kőhajításnyira fekvő, felhagyott kőfejtő tetejéről elsősorban nyugati irányba pásztázhatjuk a terepet, benne Oroszlánnyal, ami nevében szintén a Csákok címerállatának emlékét őrzi.
A cikk először 2022 májusában jelent meg.
