Közel hét évtized kellett ahhoz, hogy a telepített bükkösből érintetlennek látszó, fajokban gazdag őserdő váljon.
A Visegrád határában, az Erdőanyai-völgyben lévő erdő az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító terület. Ezt mérték most fel a Nemzeti Földügyi Központ és a Pilisi Parkerdő szakemberei, akik megállapították, hogy az 1954-ben még egykorú, homogén bükkös mára - a tudatos erdőkezelésnek köszönhetően - megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.
Dr. Madas László, a Pilisi Parkerdő alapításának egyik kezdeményezője és első igazgatója 1954-ben indította el az akkor egyedülállónak számító szakmai programot az Erdőanyai-völgyben lévő 23 hektáros erdőrészleten.
Az immár 67 éve folyó munka eredményeként a területen mára az őserdőkhöz hasonló állapot alakult ki.
Az érintetlen erdőségek egyik legfontosabb jellemzője a különböző korú és fajú fák egyidejű jelenléte. Az erdőtervezők felmérése bizonyította, hogy az Erdőanyai-völgyben a közel 170 éves idős fák mellett és alatt mára az 1-60 éves korosztályú egyedek is a teljes területen megfelelő számban megtalálhatóak.
Látszólag rendezetlen vadon, pedig így néz ki egy természetes erdő: különböző korú és fajú fák
Ráadásul a természetes erdőtársulásra jellemző szinte összes őshonos fafaj jelen van, vagyis a bükk mellett például a kocsánytalan tölgy, a gyertyán, a hegyi juhar és különböző erdei gyümölcsök. Ennek köszönhetően az erdő képe és szerkezete változatos és sokkal inkább hasonlít az őserdőkre, mint a nagyjából azonos méretű fákból álló, egykorú erdőkére.
A természetes erdők másik fontos jellemzője, hogy bővelkedik lábon álló és a földön fekvő elhalt, korhadó faanyagban.
A holtfának a teljes értékű, egészséges, önszabályozásra képes erdei ökoszisztémában van nélkülözhetetlen szerepe és a biológiai sokféleség megőrzésének legjobb eszköze. A most elvégzett mérések alapján látszik, hogy a vizsgált erdőrészletben a holtfa jelenléte és eloszlása ugyancsak az őserdőkre jellemző módon alakul: az álló és fekvő, tíz centiméternél nagyobb átmérőjű holtfa összmennyisége hektáronként átlagosan 44 köbméter, de van olyan területrész, ahol eléri a 188 köbmétert is. Ez a Kárpátok őserdő-leírásaival egyező mennyiségű korhadó faanyag biztosítja a természetes tápanyagkörforgást, hozzájárul a vízmegtartáshoz, és élőhelyet biztosít a lebontó szervezetek, köztük számos védett faj számára.
