A Kárpát-medencében csupán egyetlen faja őshonos a teknősök (Testudines) népes rendjének. Nem más ő, mint a mocsáriteknős-félék (Emydidae) rendkívüli sokféleséggel jellemezhető családjába tartozó mocsári teknős (Emys orbicularis).
Hazánkban természetes és mesterségesen létesített tavakban, mocsarakban, lápokban, folyók holtágaiban és öntözőcsatornákban él. Kifejezetten kedveli az iszapos fenekű, növényzettel dúsan benőtt, csendes vizeket. A szárazföldön meglehetősen esetlenül és lassan, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog.
Ragadozó állatként férgeket, különböző lárvákat, rákokat, puhatestűeket, békákat, kisebb termetű, legyengült vagy beteg halakat, kis mennyiségben pedig növényi eredetű táplálékot, vízinövényeket is fogyaszt. Az elpusztult állatok tetemeit sem veti meg. Napközben vízen lebegő fatörzseken vagy bedőlt fák ágain, ritkábban a parton napfürdőzik. Nem szereti, ha háborgatják - a legkisebb gyanús jel, és máris a vízben terem.
Árulkodó tekintet
A nemek elkülönítésének talán legegyszerűbb módja, ha belenézünk kiszemelt teknőseink szemébe. Hímeknél a szivárványhártya narancsszínű (olykor vöröses, barnás árnyalattal), míg a nőstényeknél sárgás vagy fehéres tónusú. A szexuális dimorfizmus másban is megnyilvánul: a „gyengébb nem” képviselőinek farka testükhöz viszonyítva rövidebb és vékonyabb tövű, mellső lábaik karmai kevésbé erőteljesek, haspáncéljuk pedig domborúbb és rendszerint jóval világosabb, mint a hímek esetében. Fontos hangsúlyozni, hogy az ivari kétalakúság csupán egy bizonyos testméret elérését követően válik szembetűnővé a mocsári teknősöknél. 100 mm alatti hátpáncélhossz esetén gyakorlatilag lehetetlen az alaktani bélyegek alapján történő ivarmeghatározás.
Család és pihenés
A májusi párzást követően a nőstények maguk ásta parti gödrökbe rakják le ovális tojásaikat június végén vagy július elején. Az augusztus-szeptemberben kikelő apróságok mindössze 2 cm-esek. A mocsári teknősök rendszerint októberben vonulnak téli nyugalomba - az esetek többségében az iszapban vészelik át e zord időszakot. A pihenő március közepéig vagy április elejéig tart.
Fajtársak, mégsem egyformák
A mocsári teknősnek jelenleg 13 - egyes kutatók szerint 14, míg mások szerint 15 - alfaját különítjük el, amelyek 5 alfajcsoportba sorolhatók be. A magyarországi állomány egyedei az ún. törzsalakhoz, s ennek megfelelően az orbicularis-alfajcsoportba tartoznak (Emys orbicularis orbicularis). A kifejlett hazai hímek hátpáncéljának hossza 111-195 mm, míg a nőstényeké 101-180 mm.
Hobbiállatból vetélytárs
Az Amerikából származó, kezdő terraristák által kedvelt vörösfülű ékszerteknősről (Trachemys scripta elegans) már bizonyára mindenki hallott. Mint ahogy az is köztudott, hogy a hobbiállatokat előbb-utóbb megunják a „gondos gazdik”, az egykori kedvencektől pedig valahogy meg kell szabadulni... A vörösfülű ékszerteknős szabadon engedett egyedei komoly vetélytársai lehetnek a mocsári teknősnek, mivel az újvilági rokont remek „versengőnek” (kompetitornak) teremtette a természet.
Megjelent a Turista Magazin 2013. októberi számában.
