Összefogtak a hűvösvölgyi békákért

Budapest II. kerületében hivatásos természetvédők és a helyi lakosok közösen próbálják segíteni a szaporodóhelyükre vonuló barna varangyokat. A békáknak itt különösen nehéz dolguk van, mert nemcsak az úttesten, de a villamossíneken is át kell kelniük ahhoz, hogy eljussanak a célba.

Szöveg:
Fotó:
Aliczki Manó (Kiemelt kép)
2023. március 28.

Budapest II. kerületében hivatásos természetvédők és a helyi lakosok közösen próbálják segíteni a szaporodóhelyükre vonuló barna varangyokat. A békáknak itt különösen nehéz dolguk van, mert nemcsak az úttesten, de a villamossíneken is át kell kelniük ahhoz, hogy eljussanak a célba.

A Völgy utcában jönnek-mennek a villamosok, miközben a fák között kifeszített terelőfal mellett sétálok, hogy megnézzem, a földbe süllyesztett vödrökben van-e esetleg béka. Kiderül, hogy nem vagyok egyedül, egy idős hölgy is épp ugyanezt teszi. Itt lakik egy közeli házban, már évek óta segíti a békákat ebben az időszakban, és most nagyon örül, hogy idén már szervezett keretek között zajlik a mentés.

A hűvösvölgyi békák nehezített pályán küzdenek

Itt, a Völgy utcában, a 61-es és az 56-os villamos Hűvösvölgyi végállomása előtt a lakóházak mögött, az út szélén már az erdő kezdődik. A völgy mélyén az Ördög-árok patak kanyarog. Pontosabban annak medre, amely jó ideje sajnos száraz, csak nagy esőzések után van benne pár napig víz.

Ha lenne benne víz, a varangyoknak akkor sem lenne igazán alkalmas peterakásra egy rohanó patak, hisz az ki tudja hová sodorná magával a petéket. A varangyok itt telelnek át az erdőben, a talajba ássák be magukat, majd márciusban megindulnak a szaporodóhelyek felé.

A terelőfalat, amely útját állja a békáknak, az erdő szélén, kétszázötven méter hosszan feszítették ki. A terelőfal mentén földbe süllyesztett vödröket látni, ahová bepottyannak a békák, és ahonnan aztán biztonságosan el lehet őket juttatni a szaporodóhelyre.

A hűvösvölgyi békák számára az innen pár száz méterre található Modori-tó a cél.

Ahhoz azonban, hogy oda eljussanak, számos akadályon kell átverekedni magukat.

Amikor kiérnek az erdőből, először az úttesten kell átkelniük, majd következik a két pár villamossín négy visszahajló sínnel, majd egy csapadékelvezető mély betonárok. Ahogy Halpern Bálint biológustól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű-és Hüllővédelmi Osztályának titkárától megtudom, a barna varangyok nem ugrálnak, hanem másznak, így a félméteres betonárokból nem sok esélyük van egyedül kijutni.

Ha esetleg valahogy mégis ki tudják kerülni az árkot, akkor még mindig várnak rájuk újabb leküzdendő akadályok. Először egy meredek rézsűn kell felmászniuk, ha pechjük van, akkor a rézsűn felvezető sok-sok lépcsőre tévednek, amelyen feljutni szintén nem egyszerű feladat egy varangy számára. Ha elérték a Modori utcát, akkor még mindig van egy kétszáz méteres útszakasz, ahol sajnos még mindig elüthetik őket az autók.

Márciusban az erdőből a kertekbe tartanak

A cél, vagyis a Modori-tó egyébként egy magánház kertjében van, a ház tulajdonosa maga is részt vesz a békák mentésében, és lehetővé tette, hogy az önkéntesek be tudják tenni a kertbe az állatokat. A kert egyébként maga is ideális a békák számára, szerencsére nem ökológiai sivatagként jellemezhető focipályaszerű gyep uralja, ez egy fákkal és bokrokkal teli, igazi vadregényes kert.

A tó egyébként meglepően nagy, egy hajdani kőbánya emlékét őrzi, és nem csak a csapadékvíz tölti, de valószínűleg egy forrás vize is táplálja, így mindig van a mederben víz, ami a békák szempontjából nagyon fontos. Sajnos vannak olyan varangyok is, amelyek más kertekbe tévednek be, és például a kerti medencék téli takaróponyváiban összegyűlt esővízbe rakják le a petéket. Itt viszont semmi garancia sincs arra, hogy a kis békák fel tudnak majd nőni. Bálint a környékbeli kerttulajdonosoknak ezért azt javasolja, hogy vagy vigyék át a békákat a Modori-tóhoz, vagy kerítsék el a medencéket, így elkerülhető az, hogy a varangyok oda rakják le a petéket.

Összefogás a varangyokért

A Hűvösvölgyben az MME, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Jane Goodall Intézet, a II. kerületi önkormányzat és a helyi lakosok közösen mentik a békákat. „Egy ilyen közös ügy össze tudja hozni az embereket, a mentésnek közösségformáló ereje is van” – mondja Bálint. „A varangyot sokan rondának tartják, de valahol meg mégis kedvelik őket, mert itt látják azt, hogy a békáknak hihetetlen erőfeszítéseket kell megtenniük azért, hogy eljussanak a szaporodó helyre.”

A varangyok számára az enyhe, csapadékos éjjelek a legideálisabbak, akkor indulnak meg a legnagyobb számban. Mivel részben a nedves bőrükön keresztül lélegeznek, nappal, ha száz ágra süt a nap, egyáltalán nem mozognak, mert akkor könnyen kiszáradnának.A hidegbetörések lelassítják a vonulást, a tóban lévő békáknak a víz talán még egy kis védelmet is adhat, hisz lassabban hűl le, de hosszan tartó tavaszi hideg esetén a kétéltűek bajba kerülnek, mert ilyenkor a betegségek is könnyebben támadják meg őket.

Egyik este mi is besegítettünk a munkába. Az enyhe idővel aznap nem volt gond, viszont eső már jó pár napja nem esett, így nem volt nagy békamozgás, de a csapadékelvezető árokban és az utcákon azért találtunk varangyokat. Láttunk sajnos olyan békát is, amelyik átjutott az úton, a villamossíneken, feljött a rézsűn, már csak pár lépésre volt a tavat rejtő kerttől, és ott ütötték el.

Néhány nagyobb nőstény hátán már egy-egy hím is ott kapaszkodott.

Bálinttól megtudom, hogy a hímek mellső lábain az első három ujj belső felületén ún. párzási duzzanat is van, ami segíti a nőstényekbe való kapaszkodást. „Ezek a hím egyedek már útközben bebiztosítják magukat, hogy a tóba érve, a peték lerakásakor a legjobb pozícióban legyenek ahhoz, hogy ők termékenyíthessék meg a petezsinórokat.” Ezzel ők jól járnak, viszont a nőstények számára az egyébként is rettentően küzdelmes utat még nehezebbé teszik.

A mentés kezdete óta a Hűvösvölgyben már több mint 400 barna varangy biztonságos átjutását segítették az önkéntesek, és a vonulásnak még messze nincs vége. A nászidőszak végén a békák szétszóródnak, de ilyenkor már nehezebb segíteni őket, hisz a szélrózsa minden irányába elindulnak. Ősz végén aztán beássák magukat az erdőben, hogy aztán tavasszal ismét útnak induljanak majd.

További információkat a hűvösvölgyi békamentéssel kapcsolatban az MME cikkében találtok.

Herptérkép

A kétéltűek és a hüllők védelmét úgy is segíthetjük, ha az általunk látott egyedek észlelését rögzítjük a Herptérképen, hisz minél több adat áll a kutatók és a természetvédők rendelkezésére, annál hatékonyabb lehet a védelmi munka. Az MME Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya által készített térképre az észlelés helyét és időpontját kell bejelölnünk, ehhez fotót is mellékelhetünk. Az oldalon a határozáshoz is kapunk segítséget. Fontos, hogy fotózás és határozás közben ne zavarjuk az állatokat, és ne akarjuk megfogni azokat. Már csak azért sem, mert ezzel veszélyeztethetjük őket. A kétéltűeket fenyegető gombabetegségről, a kitridimikózisról itt írtunk korábban. A Herptérképet a herpterkep.mme.hu oldalon találjátok.

Cikkajánló