A gombagyűjtés a kincskeresés élményét adja, és ha jó időben vagyunk jó helyen, a jutalmunk egy finom vacsora lehet. Bemutatjuk a gombaszezon legnépszerűbb fajait, melyekkel mostanában gyakran találkozni az erdőben.
Kezdő gombászok kedvence: a nagy őzlábgomba
Őzlábakból van dögivel: nemcsak a nagy, de a karcsú és a csipkés őzlábgomba is előfordul a hazai erdőkben, sőt, a vörhenyes és a büdös őzlábgomba is, melyeknek a nevéből kapásból kitalálhatjuk, hogy nem érdemes megkóstolni őket. A nagy őzlábgombával (Macrolepiota procera) találkozhatunk leggyakrabban, ha van egy kis szerencsénk, tömegével találhatunk egy helyen. Mivel magas (15-30 cm) és a kalapja akár 30-40 centis is lehet, könnyű észrevenni. Olyan, mint egy esernyő.
Fiatalabban inkább félgömb alakú, majd egyre laposabb lesz a kalapja, de a közepén marad egy kis púp, egyébként az egész pikkelyes, halvány és sötétebb barna színekben játszik.
Fontos határozóbélyeg, hogy a lemez és a gomba húsa nem színeződik el, illetve, hogy gyűrűs gallérja eltolható. Mezőkön, tisztásokon és világos erdőszéleken találkozhatunk vele májustól novemberig.
Mintha miniatűr esernyők állnának ki a földből
Mivel a tönkje rostos, legfeljebb szárítva és porítva, fűszerként vagy levesporként használatos, azonban a kalapot tölteni és kirántani is lehet. Pörköltnek nem jó. Az őzlábgombákról ebben a cikkben írtunk részletesen.
A barackillatú sárga rókagomba
Már nyáron is elcsíphetjük a feltűnő, élénksárga gombát, ami egészen novemberig szedhető. Főként a savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben találkozhatunk vele, legtöbbször bükk, nyír vagy lucfenyő mellett. 3-8 cm-es tönkjéből egyszer csak kalap nyúlik ki a gomba tetején, utóbbi egyre laposabb lesz, fodros, hullámos, 3-10 cm-es. A kalap alatti rész jellegzetesen erezett. A húsa rugalmas, fehéres színű. Az illata barackra emlékeztet, az íze nyersen kicsit csípős, de ez hőkezelés hatására eltűnik.
A Zemplénben csirkegombának hívják, az Őrségben nyúlgombának, Somogyban pedig az egyszerű sárgagomba névvel illetik.
Már messziről feltűnik a sárga rókagomba
Vigyázzunk, mert össze lehet téveszteni a mérgező világító tölcsérgombával és a mérges pókhálósgombával, bár ez utóbbi kettő sötétebb. Ezen kívül más rókagombák hasonlítanak rá a legjobban, de azok ehetőek.
Gyakori és tömeges: a gyűrűs tuskógomba
A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) szeptembertől novemberig akár hatalmas tömegekben is előfordulhat lomberdőkben, gyümölcsösökben. Érdekessége, hogy elég sokféleképpen tud kinézni (ezért is fontos, hogy mindig vizsgáltassuk be gombaszakellenőrrel a zsákmányunkat, ez egy ingyenes szolgáltatás a piacokon), a miskolci gombászok oldalán láthatjuk, hogy a színe és a formája is széles skálán mozoghat. Gyakran mézsárga, emiatt angolul mézgombának hívják. Emellett lehet szürkés, barnás, pikkelyes, hullámos vagy kerekded, egészen száraznak tűnő, de nyálkás is. Gallérja van. Tönkje 5-12 cm magasra nőhet meg, a kalap átmérője 2 és 8 cm között mozoghat.
Akár tömegével is megjelenhet a gyűrűs tuskógomba
Ez utóbbi része fogyasztható egyedül, de jó, ha tudjuk, hogy a tönkkel együtt érdemes leszedni, különben gyorsan befülled és megpuhul a kosárban. Ne feledjük, hogy legalább 20 percig hőkezelni kell, hogy lebomoljanak a benne található méreganyagok (nyersen nem célszerű kóstolgatni, mert hasmenést okoz). Levesben megállja a helyét, pörköltben viszont nyálkás lesz.
Általában csoportosan találunk rá. Amelyik fába befurakszik, azt elpusztítja, ezért rossz hír, ha megjelenik a gyümölcsösben.
Nomen est omen: ízletes vargánya
A vargánya igazi jolly joker,
használható nyersen, leveseben, rántva, pörköltként, de sokan szárítva, fűszerként is alkalmazzák.
Május-júniustól egészen október közepéig találkozhatunk vele, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben, egész Európában. A kalapja és a tönkje is jó nagy: a miskolci gombászok oldala szerint akár 30 cm magasra is megnőhet, a vargányakalapból pedig már 40 cm-es átmérőjűt is láttak (de átlagosan 5-25 centisre nő meg, az se kicsi). A kalap húsos és fénylő gesztenyebarna, a pereme fehér, a spóratermő réteg csöves szerkezetű, az öregebb gombáknál zöldessárga. Könnyen lejön a kalapról.
A vargányának igazán különleges íze van, még fűszerként is használják
Az ízeletes vargánya a tinórufélék családjába tartozik (úgy is hívják: ízletes tinóru), és könnyű összekeverni más tinórukkal, például a mérgező farkastinóruval vagy a kesernyés tinóruval, esetleg az epeízű tinóruval. Ha a barna tinóruval tévesztjük össze, nincs nagy baj, az ugyanis ehető. Mindenesetre mindenképpen mutassuk meg gombaszakellenőrnek a gyűjtött gombát, mielőtt nekiállnánk elkészíteni!
Hazánk legnagyobbja: az óriás pöfeteg
Átlagosan 10-25 cm-es átmérőjűre nő meg ez a duci, gömbölyű gomba, de találtak már belőle félmétereset is. A pöfeteg sem véletlenül kapta ezt a nevet:
a hangutánzó szó azt a pillanatot idézi, amikor a gomba kipukkan és a szélre bízza a spóráit.
Latinul Calvatea gigantea, ami kopasz fejet, illetve koponyát jelent. Erdélyben lófinggombának nevezik, de számos vicces névvel illetik még, például sajtgombának vagy bikacsöknek is hívják.
Pöfetegek sorakoznak az erdő aljában
Júniustól októberig, nitrogénben gazdag talajon nő, de Magyarországon nem találkozhatunk vele túl gyakran. Jó tudni, hogy ahol egyszer már ráakadtunk, ott valószínűleg a következő években is teremni fog.
Fehér színű, sima, bőrszerű külső burka van, tönköt ne keressünk. A pöfetegben az is nagyon jó, hogy nehéz más gombával összekeverni, ám oda kell figyelni arra, hogy csak feltételesen fogyasztható. Ez azt jelenti, hogy fiatalon, amíg fehér, tömött és rugalmas a húsa, minden további nélkül ehetjük, azonban az idős, sárga, szürke példányokat inkább hagyjuk a helyükön.
A pöfeteget rántani szokták, de lehet párolni is. A népi gyógyászatban elsősorban vérzéscsillapításra, sebgyógyításra használták, de akkor is a pöfeteghez nyúltak, ha torokgyulladást, köhögést, megfázást, orrvérzést kellett kezelni.
Ne felejtsd el az elkészítés előtt megmutatni a gyűjtött gombát gombaszakellenőrnek! Ezen az oldalon megtalálod a gombaszakellenőrt alkalmazó fővárosi piacok listáját, és létezik egy térképes gombaszakellenőr-kereső is egész Magyarországra vonatkozóan.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
