Már meg sem lepődünk azon, hogy a hosszú ősznek köszönhetően a Körös-Maros Nemzeti Parkban még decemberben is láttak olyan gombákat, amelyek egyébként szeptember-októberben jellemzőek.
A jó időhöz „ráadásul még egy meglehetősen hosszú, aszályos periódus is társult, ezért a földben lévő gombafonalak startra készen várták az alkalmas időjárási viszonyokat, hogy végre a felszínen termőtesteket hozhassanak létre, és ezzel garantálják a következő évi szaporulatot” – fogalmaz a nemzetipark-igazgatóság a weboldalán. Ez az oka annak, hogy még decemberben is felfedeztek őszi gombákat.
Azok az őzlábgomba- és pereszkefajok (lila és lilatönkű pereszke), amelyek rendszerint nyár végén és ősz elején jelennek meg, most novemberben bukkantak elő tömegével, ugyanúgy, mint a szürke és az óriás tölcsérgomba. A hirtelen beállt hideg azért megtette a hatását, most már csonttá fagyott pereszkék pöttyözik a gyepeket. A téli gombák is képviseltetik magukat, például a téli fülőke és a laskagomba.
Téli fülőke
Nem annyira köztudott, de a felszínen található gombatesteknek akár több száz négyzetmétert behálózó gombafonalai is lehetnek. Ezek a lebomló szerves anyagokat, vagyis a kidőlt fák testét és az őszi avart átszőve talajjá alakítják át. A gombák növényekhez kapcsolódva, szimbiózisban élnek: egy-egy faj mindig a társnövényével együtt jelenik meg. A légyölő galóca például gyakran a fenyőkkel, a csiperkék, a szegfűgombák és a pereszkék pedig nagy kiterjedésű gyepterületeken fűfajokkal fordulnak elő.
