Őszi színekben a Maros menti erdők

A Dél-Tiszántúl folyóinak árterében jellemzően puhafás ligeterdőket találunk. A társulásokat döntően szürke és fekete nyár, továbbá fehér fűz alkotja. Azt, hogy mikor kezdenek el színesedni a lombok, több tényező is befolyásolja: a hőmérséklet, a talaj nedvességtartalma, a napsütéses órák száma.

 

A Maros menti erdőkben sétálva már felfedezhetjük az ősz első jeleit: a zöld juharok levelei, aranyló színre váltanak. A zöld juhar nem őshonos növény a Maros mentén, nem a mi klímánkhoz van szokva, valószínűleg éppen ezért kezd ilyen korán „nyugalomba vonulni”. Hasonló a helyzet az amerikai kőrissel és a nemes nyarak egy részével is.

Őshonos fafajaink (szürke és fekete nyárfák, fehér füzek) sem olyan harsogó zöld színűek már, mint nyáron. Leveleik barnásabb színre váltanak, de még nem hullanak. Az első hajnali fagyok hatására azonban gyorsan ledobják majd lombruhájukat. Még a fagyos napok beköszönte előtt érdemes egy sétát tenni a Maros gátján, és gyönyörködni az aranysárga foltokkal díszített ártéri erdőkben.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Mitől színesedik az erdő?
Körös körül két keréken

Megújult a Kisvátyoni tanösvény