Ha szereted a természetet, és kíváncsi vagy a madarak életére, lesd meg őket természetes környezetükben. Íme, a Turista Magazin ajánlója azokról a helyekről, ahol biztos láthatsz madarat röptében.
1. A nádas rejtekén - Dinnyési-fertő
A Dinnyési-fertő hajdan a Velencei-tóhoz tartozott, helyét a 19. század végéig a Nádas-tó vize borította. A Dinnyés-Kajtori-csatorna kiásásával azonban lecsapolták a tó vizét, ennek következtében aszályos években teljesen kiszáradt a mocsár, majd 1955-ben - egy tűzvész következtében - alig maradt itt nád. A természet azonban nem adta meg magát, hamarosan visszatértek a madarak is. 1966-ban jött létre a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület.
Fotó: Tóth Judit
Magas vízállásnál valamennyi fészkelő vöcsökfaj előfordul a fertőn, akárcsak a gémfélék, és olyan ritka fajok is megtelepedtek itt, mint az üstökös gém vagy a batla. A sekély tocsogókban parti madarak kutatnak táplálék után, a nádasban barna rétihéja fészkel, és nádi énekesmadarak sokasága él itt, például barkóscinege, nádirigó, nádiposzáták, fülemilesitke vagy a gyönyörű kékbegy.
A madarak nyugalma érdekében azonban a zavarásra érzékeny helyek csak engedéllyel látogathatók. 2010-ben létesült a Dinnyési-fertő bemutatására szolgáló Madárdal tanösvény, amelynek jelképe a nádasok bájos kis madara, a barkóscinege. A tanösvény része a 15 km hosszú Madárdal túrának, amely Agárdról, a Gárdonyi Géza Múzeumtól indul. A túra kezdő és befejező szakasza, a tanösvény kivételével, kerékpárral is látogatható.
További információ: duna-ipoly.hu
2. Ahol a darvak megpihennek - Kardoskúti Fehér-tó
Hódmezővásárhely és Orosháza között található a Dél-Alföld legjelentősebb szikes tava, a kardoskúti Fehér-tó, amelyet a Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb összefüggő pusztafoltja ölel körbe.
A tó vízjárása erősen ingadozó, nyugati medre nyár végére rendszerint kiszárad. A magas sótartalmú, hófehér tómeder ilyenkor különös látványt nyújt. Ezt azonban az év során csak egyetlenegyszer láthatják közelről az érdeklődők, mivel a terület fokozottan védett, így nem látogatható. A szeptember végén megrendezett, a Fehér-tó napja elnevezésű rendezvény keretében azonban szakvezető kíséretével mi is beléphetünk a növények és állatok birodalmába.
Fotó: Marik Pál
Kardoskút életének kitüntetett időszaka a késő ősz, amikor a vonuló darvak a kardoskúti Fehér-tó környékén állomásoznak. Magyarországon a Hortobágy és a szegedi Fehér-tó mellett Kardoskút a legjelentősebb pihenőhely. A vonulás csúcsidőszaka itt november közepe, akkor 20-25 ezer daru is előfordul a tó környékén. Az érdeklődők november minden szombatján természetvédelmi őr vezetésével gyönyörködhetnek a darvak esti behúzásában.
További információ: kmnp.hu
3. A turjánvidék lakói - Ócsai Tájvédelmi Körzet
A Duna-Ipoly Nemzeti Park legdélebbi része, az Ócsai Tájvédelmi Körzet az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál fekszik. A Duna-Tisza közének egyik utolsó megmaradt lápvidéke ez, ahol változatos élőhelyek, nyílt vizek, nádasok, rétek, erdők váltakoznak. Csak néhány jellemző faj az itteni gazdag madárvilágból: nagy kócsag, barna rétihéja, fülemilesitke, kis vöcsök, nádi tücsökmadár. A Duna egy jégkorszaki medrében kialakult láp maradványa az Öregturján. Szélén működik az ócsai madárvárta, ahol elsősorban kutatómunka folyik, melynek legfontosabb része az énekesmadarak monitoringja.1983 és 2009 között 165 faj közel 337 ezer egyedét gyűrűzték itt meg, és mintegy 100 ezer visszafogásuk volt.
Fotó: Gulyás Attila, Tóth Judit
A kutatómunka mellett az Ócsai Madárvárta Egyesület tagjai előzetes egyeztetés után egyéni vagy csoportos látogatókat is fogadnak. Rendszeresen szerveznek gyűrűzőtáborokat és bemutatókat, és az érdeklődőket szívesen végigvezetik a tanösvényen is, ahol nemcsak madarakat, de tavasszal színpompás virágokat is láthatunk, például kornistárnicsot és orchideákat. A tanösvény csak előzetes bejelentkezéssel, szakvezetővel látogatható.
További információ: omve.hu, dunaipoly.hu
4. Vadvízország vándorai - Kis-Sárrét
A román határ mellett fekvő Biharugra az ország talán egyik legkevésbé ismert része. Az egykori hatalmas mocsárvidéknek, a Kis-Sárrétnek a lecsapolások után csak apró részei maradtak meg, mint az Ugrai- és a Sző-rét, ezek ma már a Körös-Maros Nemzeti Park fokozottan védett területei. Itt találhatók a Begécsi- és a Biharugrai-halastavak is. Hazánk második legnagyobb halastórendszere gazdag madárvilágának köszönhetően a ramsari egyezmény hatálya alá tartozik.
Fotó: Marik Pál
Rétisas, kis kárókatona, vörös gém, batla - csak néhány faj az itt előforduló színes madárvilágból, de olyan, hazánkban ritka fajok is feltűnnek, mint például a fekete sas, az örvös lúd vagy az apácalúd. Késő ősszel megszállják a tavakat a libacsapatok. Legnagyobb számban, akár 25 ezres csapatban, a nagy lilikeket lehet látni, de nyári ludak is előfordulnak, és évről évre egyre több a vörösnyakú lúd is a telelő forgatagban.
Aki szeretné szakemberek kíséretében megismerni Biharugra környékének rendkívül gazdag élővilágát, és örömmel gyarapítaná terepi tapasztalatait, annak feltétlenül ajánljuk a bihari táj napja elnevezésű rendezvényt, amelyet ebben az évben május 23-án rendeznek meg.
További információ: kmnp.hu
5. Matula bácsi nyomában - Kis-Balaton
A Balaton egykori elmocsarasodott öblözete ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett része és nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, de a 20. század elején még más terveik voltak vele az illetékeseknek. Az országon végigsöprő vízrendezési hullámhoz igazodva megindult a Kis-Balaton lecsapolása, a hazai és külföldi természetvédők heves tiltakozása ellenére. A Kis-Balaton Lecsapoló Társulat által koordinált, évtizedekig tartó munka helyrehozhatatlan károkat hozott, és az egykori mocsárvilág a töredékére zsugorodott össze.
Fotó: Somlai Szilárd
A Kis-Balaton 1951-ben lett védett, a terület rehabilitációja az 1970-es években indult meg. Ma már csak szakvezetővel, szervezett ökoturisztikai programok keretében látogatható. A Kis-Balaton változatos madárvilágához tartoznak a gémfélék, melyek közül a nagy és a kis kócsag, a szürke gém, a vörös gém, a bakcsó és a szépséges üstökös gém is előfordul itt.
Fenékpusztán 1985 óta zajlik a madárgyűrűzés. Olyan ritka fajokat is fogtak már itt, mint a Földközi-tenger vidékén költő berki poszáta vagy a hazánkban ritka kóborlónak számító bornelli füzike. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zala megyei helyi csoportja által működtetett Fenékpusztai Madárgyűrűző és Repatriáló Állomáson sérült madarak gyógyítását is végzik. Szakvezető kíséretével a látogatók megnézhetik a lábadozó madarakat, az egykori vasúti épületben pedig fészek- és tojásgyűjteményt találunk.
További információ: bfnp.hu
A madárvonulás kutatásának fontos mérföldköve a dán Hans Christian Mortensen nevéhez fűződik, aki először használt egyedi azonosítóval ellátott fémgyűrűket a seregélyek vonulásának vizsgálatára. Magyarországon, a világon harmadikként, 1908-ban indult el a gyűrűzés a Herman Ottó vezette Királyi Ornithológiai Központ, később Magyar Madártani Intézet koordinálásával. Az első évben 27 madárfaj több mint ezer egyedét jelölték meg. A megjelölt fajok között fehérgólya-, dankasirály- és füstifecske-fiókák voltak a legnagyobb számban.
1909-ben hírt kaptak az Afrikában megkerült első madárról is, nem is akárhonnan, a Times magazin hasábjairól. A fehér gólyát még fiókaként Schenk Jakab gyűrűzte Erdélyben. A madarat Dél-Afrikában lőtték le - ez bizonyítékul szolgált arra, hogy a gólyák vonulásuk során átlépik az Egyenlítőt.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. márciusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
5 túracélpont madárbarátoknak - 1. rész
Madarat gyűrűjéről - Szárnyra kelt titkok
