Öt meseszép horvát látnivaló

Legalább egyszer az életben látni kell – Plitvicei-tavak

Kezdjük egy ismertebb hellyel, a Plitvicei-tavakat sokan ismerik és keresik fel Magyarországról is, ami nem véletlen, hiszen a Zágrábtól mintegy két és félórányi autózásra található bámulatos természeti kincseket rejtő nemzeti park a legrégebbi és egyben legnagyobb Horvátországban. Ha el szeretnénk kerülni a tumultust, érdemes ősszel felkeresni a helyet, ahol személyre szabott túrákkal – a legrövidebb 3 km-es, a leghosszabb pedig valamivel több, mint 18 – és kishajókkal fedezhetjük fel a legszebb részeket.

Arany középútnak mi a mintegy 8 kilométeres C jelű útvonalat ajánljuk, ami az 1-es bejárattól indul, az Alsó-tavaknál kezdődik, magában foglal egy jó kis hajókázást, majd a Felső-tavak bejárásával végződik, és a végponttól busz visz vissza a bejárat közelébe. A túra egyáltalán nem megerőltető, végig pallókon és falépcsőkön vezet, és bombabiztosan ki van táblázva.

Tizenhat nagyobb és két kisebb tavat csodálhatunk itt meg. A vizek több ezer éven keresztül alakították ki a Plitvicei-tavak formáját vízeséseket, zúgókat, forrásokat, barlangokat alkotva. A táj persze lassanként, de a mai napig is változik. Itt található egész Horvátország legmagasabb zuhataga, a 78 méteres Nagy-vízesés is (összehasonlításképp az Ilona-völgyi-vízesés, ami Magyarország legnagyobb természetes vízesése, mindössze 10 méter). 1979-től a nemzeti park felkerült az UNESCO természeti világörökségi helyszínei közé.

Tipp: Ha a környéken járunk, érdemes még felkeresni a Plitvicei-tavaktól alig 30 kilométerre található „kis Plitvicének“ is nevezett Rastokét. A Slunjčica folyó itt áramlik a Koranába, de előtte még jó pár csodás, kisebb-nagyobb zuhatagot produkál. Az itteniek megtanulták kiaknázni a természet adta lehetőségeket, és a 17. századtól kezdve vízimalmok és házak sokaságát építették fel. Egykor 22 malom működött itt, gabonaőrlésre és textilkészítésre használták őket. Ennek a kékes-zöld oázisnak a csendjében számos legenda született, amelyek közül a legismertebb legenda a Rastoke-i tündérekről szól, és ide kattintva tudhattok meg róla többet .

A boldogság szigete – Rab

A Kvarner-öbölben fekvő Rab elsősorban a Horvátországban ritkának számító homokos strandokról és Rab gyönyörű óvárosáról ismert, de a természetjárók számára is tartogat izgalmas élményeket. A legnagyobb város és kikötő Rab, de a szigeten számos más idilli, öbölbeli település található: Lopar, Mundanije, Supetarska Draga, Kampor, Barbat és Banjol. Ezek közül Lopart kell kiemelni, ugyanis ez a városka nyaranta a családosok kedvelt célpontja, a fő vonzerejét a hosszú, lassan mélyülő homokos strandjai jelentik.

A sziget nem csupán a turisták, de a geológusok álma is, ugyanis földtani felépítését tekintve olyan, mint egy szépen megtervezett sorminta. Északkelet felől indulva homokkő, mészkő, újra homokkő és újra mészkő váltja egymást pár kilométeres sávokban, ez is az oka annak, hogy ilyen sokszínűséggel találkozhatunk ezen a kis területen.

Tipp: Lopartól egészen Mišnjakig, tehát gyakorlatilag a sziget teljes hosszán végigfut a Premužić túraút. A teljes útvonal végigjárásához 11 óra szükséges, de ha a Rab fölött magasodó Kamenjakig menne valaki, ami egyébként a sziget legmagasabb pontja, akkor 4,5 óra is elég. Túrázás szempontjából az ősz a legideálisabb időpont a szigeten, ráadásul fürdeni még ekkor is lehet a nyáron felmelegedett tengerben.

A monarchia kedvenc fürdővárosa – Opatija

Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkedveltebb üdülőhelye, Opatija, vagy ahogy nálunk hívják, Abbázia könnyen elérhető Magyarországról, autóval szinte végig sztrádán mehetünk. A városka a Kvarner-öböl partján, Isztria szomszédságában található, és számtalan építészeti-történelmi emlék fűzi hazánkhoz. Az egykori nevenincs kis halászfaluban bencés szerzetesek építettek kolostort a 15. században, a település mai neve is innen ered (horvátul a kolostor Opatija, olaszul Abbazia – ezt vettük át mi is).

A manapság egyre nagyobb teret hódító aktív turizmus már Opatija fénykorában is létezett; a századfordulón nagy hangsúlyt fektettek a vendégek rendszeres testmozgására. 1888 és 1911 között épült ki a híres Lungomare sétány, amely mintegy 10 km-en keresztül vezet a riviéra településeit összekötve – közvetlenül a tengerpart mellett.

A promenád Opatiján átvezető részét szándékosan úgy alakították ki, hogy minden fontos nevezetességet érintsen. Elvezet az üdülőváros első villája, az építtető feleségéről elnevezett Villa Angiolina előtt, amelyet a város legszebb parkja vesz körül. A belvárosból indul a Carmen Sylva erdei sétány, amelynek tábláit követve remek kilátásokkal fűszerezett könnyű túraútvonalon fedezhetjük fel a várost és környékét. A közeli Cres szigete is igazi túraparadicsom, érdemes áthajózni, és gyalog bebarangolni.

Tipp: Ha már eljutottunk Opatijáig, akkor szánjuk még rá pár napot, és fedezzük fel a „mögötte” elterülő Isztriai-félsziget belsejét is, amit nem véletlenül hívnak horvát Toszkánának. A festői dombok között fekvő ősi települések közül kettőt emelnénk most ki, az Isztria központjában található Pazint, amely eredetileg egy 130 méter magas sziklára épült erőd volt. A város jelképe a Pazin-kastély oldalában tátongó 100 méter mély és 20 méter széles szakadék, amihez két irodalmi mű is kötődik. A vélekedések szerint Dante Isteni színjátékában a Pokol kapuját innen mintázta. Verne Gyula Sándor Mátyás című regényében a tömlöcben raboskodó gróf a szakadék vizébe vetve nyeri vissza szabadságát. Pazintól északra található Hum, a világ legkisebb városa, ami szintén kuriózum, ugyanis Horvátországnak egy olyan települése, mely az elmúlt 1000 év során szinte semmit sem változott. A városban a 11. század óta szinte egyetlen új épületet sem húztak fel, így teljesen megőrizte kora középkori jellegét.

Az ornitológusok paradicsoma – Krka Nemzeti Park

1985-ben nyilvánították nemzeti parkká a Krka-medence és a folyó 109 négyzetkilométeres területét. Magyarországon Krka-vízesés néven is emlegetik, ami nem véletlen, ugyanis a nemzeti park leghíresebb látnivalói a folyó kisebb-nagyobb zúgói és vízesései. Ezek közül is a Skradinski bud (Nagy-vízesés) a legnagyobb, bár azért némi „csalás” van a dologban, mert nem is egy, hanem 17 vízesés alkotja. Akárcsak a Plitvicei-tavakat esetében, itt is gyalog és hajótúrákkal is felfedezhető a hely, ám ezek közül az a mintegy két kilométer hosszú pallósorokon vezető tanösvény a legnépszerűbb, amely a bejárat közeléből indul.

Az út mellett itt-ott információs táblák adnak tájékoztatást a környék növény- és állatvilágáról, valamint a park föld- és víztani érdekességeiről. Profi megoldás, hogy a fapalló mellett egy babakocsibarát út is vezet a híres vízesésig. Az élővilág gazdagságára jellemző, hogy több mint 200 madár-, és mintegy 1000 növényfaj él a környéken, évszaktól függően láthatunk íriszt, más néven perunikát is, ami a horvátok nemzeti virága.

A park legszebb látványosságait hajóval érdemes felfedezni, ilyen például Roški-vízesés, ami a valóságban ugyancsak egy vízesésrendszert jelent. Szintén hajóval közelíthető meg a Krka egyik legismertebb szimbóluma, a Visovac-sziget. Itt található egy 17. századi templom és egy ferences kolostor. Ez utóbbi olyan kincseket rejt, mint a világ legkisebb könyve és Ezópusz meséinek egy példánya a 15. századból.

Tipp: A Krka Nemzeti Park bejárása után ne hagyjuk ki a közeli Čikola kanyont sem, ahol a névadó folyó Horvátország egyik legimpozánsabb kanyonját vájta ki: helyenként a 170 méter mély, teljes hossza pedig 14 km. Ez a hely egyébként az outdoor sportok mekkája is, megfelelő vízállás esetén kanyoningolhatunk, ám a fő attrakciót az átcsúszópályák jelentik. Ezek közül az 507 méter hosszú a legizgalmasabb, itt ugyanis akár 70 km/óra sebességgel is repeszthetünk.

Ahol a Duna és a Dráva összeér – Kopácsi-rét

Szlavónia vizeinek és erdeinek legpompásabb zöld színfoltja, s egyben legjelentősebb természeti ékköve a magyar-horvát határ közelében található Kopácsi-rét (Kopački rit) Natúrpark. A park a Dráva és a Duna folyók eszéki összefolyásánál elhelyezkedő 238 hektáros mocsárvidéket foglalja magában, amely megközelíthetetlensége, valamint a gyakori áradások miatt teljesen természetes ősállapotában maradt fenn.

A Kopácsi-rétről annyit érdemes még tudni, hogy Európa egyik legnagyobb természetes mocsárvidéke, s mint ilyen, a Ramsari Egyezmény szerinti magas fokú védettségi státusát élvezi, illetve az UNESCO Természeti Világörökség listájára is felterjesztették.

Közel 300 madárfaj előfordulását regisztrálták már a park területén, közülük a legfontosabb az igen ritka, védettség alatt álló rétisas és fekete gólya. A helyet egy pallósoron vezető ösvényen járhatjuk be magyar nyelvű idegenvezetők segítségével, de a legjobb a sekély mocsaras holtágakba is behatolni képes kirándulóhajókkal felfedezni a terület.

Tipp: A Kopácsi-rét után keressük fel a közeli (alig 10 km-re fekvő) Eszéket (Osijek), amely közel 100 ezres lakosával Horvátország negyedik legnagyobb városának számít.