Mik azok az özön- vagy más néven, inváziós növények, és miért harcolunk ellenük? Erre a kérdésre Bartha Csaba, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Tarna-Lázbérci Csoport csoportvezetője egy Sajó menti séta keretében ad válaszokat.
Napjainkban már megközelítőleg 18 ezer olyan növényfaj él a Földön, amely eredeti hazáján kívül más kontinensen is megtelepedett. Ezeket, a természetben megjelenő idegenhonos fajokat nevezzük inváziósnak – olvashatjuk a nemzeti park oldalán megosztott cikkben. A legtöbb idegenhonos faj nem képes életben maradni, illetve nem válik inváziós fajjá, hanem beépül az őshonos fajok közösségébe, és a tápláléklánc részévé válik.
Amerikai őszirózsa
A probléma akkor kezdődik, amikor egy idegen faj gyorsan szaporodik, változatos környezeti feltételek mellet is életképes, és versenyelőnyt élvez az őshonos fajokkal szemben, így képes tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva elterjedni.
Az új jövevények térhódítása világszerte, így hazánkban is tapasztalható. Elég otthonunk környékén szétnéznünk, és olyan fajokat láthatunk, melyek alig egy-két emberöltő alatt terjedtek el. Bartha Csaba egy Sajó menti kirándulás keretében olyan ismerős növényeket mutat be, melyek országszerte megtalálhatóak, akár szemet gyönyörködtetők is, de ugyanakkor kártékony özönnövényeknek számítanak. A Sajó gátja és ártere számos idegen fajnak lett az otthona, mint a bambuszra emlékeztető szárú, Kelet-Ázsiából származó japánkeserűfű, a sárgálló sokvirágú napraforgó (Helianthus decapetalus), az amerikai őszirózsa (Aster lanceolatus agg.), ami dísznövényként került Európába, és nálunk is nagyon jól érzi magát.
Kanadai aranyvessző
Az ártér kaszálatlan területeit az Újvilágból származó kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) sárga szőnyege lepte el. A Észak-Amerikából dísznövényként behozott akácra mindenki ráismer, de az ártereket elözönlő gyalogakácról (Amorpha fruticosa) és zöld juharról (Acer negundo) már kevesen gondolják, hogy szintén a tengeren túlról származik. Az ecetfát (Rhus typhina) októberre bordóvá színeződő lombjáról messziről felismerni, díszítőértéke és termőhely iránti igénytelensége is hozzájárult betelepítéséhez. A Himalája vidékéről is találunk itt jövevényt, az impozáns megjelenésű bíbor nebáncsvirágot (Impatiens glandulifera).
Ecetfa
Felvetődhet a kérdés: ha ilyen megnyerő szépséggel bírnak az inváziós fajok, akkor miért szükséges védekezni ellenük? A válasz egyszerű: természetvédelmi és mezőgazdasági szempontból is az elsődleges cél a Kárpát-medence őshonos természeti értékeinek, vadon élő lényeinek megóvása. Bartha Csaba nem csupán a probléma nagyságát és összetettségét mutatja be a Sajó-völgyében, de arra is rávilágít, hogy a jövőben jóval aktívabb közreműködésére lesz szükség a gazdálkodók és földtulajdonosok részéről környezetünk megóvása érdekében.
