Magyarország hüllőfaunájának egyik unikális, a világszerte elterjedt vakondokgyíkfélék rendkívül fajgazdag családjának egyetlen hazai képviselője főként egymástól erősen izolált, foltszerű állományokban él. Jól tűri az emberi zavarást – a budapesti Sas-hegyen is előfordul –, ám annyira félénk természetű, hogy a veszély legapróbb jelére azonnal kereket old. Nem lehetetlen megpillantani, de szerencsére azért jócskán szükségünk lesz.
A pikkelyes hüllők (Squamata) rendjének vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) testhossza mindössze 10–12 cm, és ennek a felét maga a farok teszi ki, amely a fejhez hasonlóan alig válik el a hengeres testtől. Öt lábujjban végződő, aprócska lábait a sima felszínű pikkelyek borította teste mellé szorítja járás közben: tekergő mozgása kifejezetten kígyószerű. Alsó és a felső szemhéja összenőtt, illetve ablakszerűen áttetszővé vált, ezért nem tud pislogni. Háta és végtagjai bronzbarnák, oldalai fekete-barnák, hasa ezüstösen szürkésfehér színű. A hímek és a nőstények megjelenése megtévesztően hasonló.
A pannon gyík alfaj, mégpedig a Közép- és Délkelet-Európában, valamint Kis-Ázsia és a Közel-Kelet egyes területein előforduló siklószemű szkink (Ablepharus kitaibelii) egyik alfaja. Magyarországon kívül Szlovákia déli határvidékén, a horvátországi Szlavóniában, valamint a szerbiai Vajdaságban él. Hazánkban a Pilisben, a Visegrádi- és a Budai-hegységben, a Börzsönyben, a Cserhát-, a Mátra- és a Bükk-vidéken, a Heves–Borsodi-dombságban, az Aggteleki-karszton, továbbá Duna–Tisza köze egyes területein fordul elő szigetszerűen. Leginkább a gyorsabban felmelegedő, délies kitettségű, száraz, füves-cserjés domb- és hegyoldalakat, sziklagyepeket, kedveli, de löszgyepeken és homokpusztagyepeken is megfigyelték már populációit. A megfigyelések tükrében valószínűsíthető, hogy azokat a mozaikos élőhelyeket részesíti leginkább előnyben, amelyeken a gyepalkotó fűféléken kívül avarképző cserjék és fák is jelen vannak. Hazai állományai foltszerűek, populációinak egyedszáma ugyanakkor a kis kiterjedésű, csupán párszor tíz négyzetméteres élőhelyeken is jelentős lehet. Legnagyobb egyedszámú, legstabilabb közösségei az Északi-középhegységben találhatók.
Bár az emberi zavarást jól tűri (üdülőkertekben, kertvárosi részeken is megtelepszik), megfigyelése nehéz feladat, mert roppant óvatos és félénk természetű, ráadásul rejtőszíne is hatékonyan segíti, hogy észrevétlen maradhasson. Zsákmányát a reggeli és a késő délutáni órákban keresi a legaktívabban, de a fűcsomók és az avartakaró nyújtotta biztonságról és részleges árnyékról ilyenkor sem mond le szívesen. Kisebb termetű ízeltlábúakat fogyaszt, a hangyák kedvelt csemegéi. A nap legmelegebb óráit kövek vagy tuskók alatt, rágcsálók járataiban vészeli át. Októberben, enyhe telek esetén novemberben föld alatti üregekbe, védett sziklaüregekbe húzódik be, majd létfontosságú hibernációját követően rendre márciusban merészkedik elő téli menedékéből. Egy hónappal később párzik. Hosszúkás formájú, borsószem méretű, lágy héjú tojásait földbe vagy avar alá temeti a nőstény. Az augusztus–szeptemberben előbújó apróságok 4–5 cm-esek, farokvégük pedig az első hónapokban narancsos rozsdabarna színű. Ez különös ismertetőjegyük.
A pannon gyíkra számos természetes ellenség (rézsikló, nagyobb testű gyíkfajok, madarak, települések közelében kóbor kutyák és macskák) leselkedik, fennmaradását azonban élőhelyeinek leromlása, feldarabolódása és eltűnése veszélyezteti leginkább. Utóbbi folyamatokat elsősorban az erdőművelés lokális intenzifikációja, a taposásával és túrásával komoly károkat okozó vadállomány túltartása, az évszázados hagyományokra visszatekintő extenzív gazdálkodási módszerek háttérbe szorulása, a művelési ág drasztikus megváltoztatása, továbbá a nemkívánatos cserjésedés indukálja.
A pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) a fokozottan védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 forint. A vakondgyíkfélék egyetlen hazai képviselője a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2019. májusi számában.
