A kéktúrázóknak megéri egy rövid kaptatós kitérőt tenni a Balaton-felvidék e nem mindennapi kilátást nyújtó várromjához. A sziklás hegyoldalban bónuszként még egy hévizes forrásbarlangot is felfedezhetünk.
A Keszthelyi-hegység sűrűjében járunk a vár névadó községétől pár kilométerre, északra, ahol a kék várjelzés leágazik a kéktúráról a 425 méter magas Meleg-hegy erdőtájjal övezett dolomit-sziklafokához. Erre a kiváló megfigyelőpontra építették valamikor a 13–14. század fordulóján azt az erősséget, amelynek most már csak a romjai látszanak. Szerencsére még ebben az állapotában is látványos úti célt jelent, mindemellett az innen nyíló panoráma lenyűgöző távlatokat is enged a terepasztalként elterülő tájra.
A hegytetőre felérő ösvény először egy padokkal, asztalokkal és esőbeállóval felszerelt pihenőhelyre érkezik, ahonnan a sziklaszirtes letöréshez, ezzel együtt a Rezi várához már csupán pár lépést kell tennünk. Érkezésünk irányából elég csekély méretűnek tűnik a fák közül kibukkanó rom, ami ebből a szögből nézve a 2000-es évek renoválási munkálatai miatt inkább egy modern kori építménynek tűnik.
Belépve a kapun a vár egykori – ma csak alapfalaiban látszó és tetővel védett – kaputornyai között találjuk magunkat, majd néhány lépést követően már a változó magasságú falakkal körbevett várudvart és a lakótorony egy részletét láthatjuk tekintetet vonzó panorámás háttérrel.
Kitekintve a várfalakról, egyből megértjük, miért ide építkeztek a régiek. Három égtáj (észak, kelet és nyugat) irányába zavartalan kilátás nyílik a környékre, ahol a múltban kereskedelmi útvonalak húzódtak.
A meredek oldalakkal körbevett dolomitbércre telepedett egyszerű alaprajzú vár fennállása során sokszor cserélt gazdát.
Valószínűsíthető hogy az 1292–1307 között a Rezit birtokló Pécz nembeli Apor és Lukács voltak építtetői, de mivel Apor utódok nélkül halt meg, a vár a király tulajdonába került. A 14. században királyi adományként kerül a Lackfi család birtokába, de 1397-ben hűtlenség vádjával Zsigmond király Lackfi Istvánt kivégezte, és Rezi visszaszállt az uralkodóra.
Az ezt követő időszakban az udvar több alkalommal is elzálogosította a várat, illetve a hozzá tartozó birtokot, de 1427-ben ismételten a király lett a gazdája, miután az addig birtokló Medvei családtól visszavette a környéken elkövetett hatalmaskodások miatt. Ezt követően a Pethő család viselte gondját, akik egészen a 16. századig rendelkeztek felette.
Falait ostromolták környékbeli nagyurak, a német és feltehetően az oszmán had is, ám utóbbira csak abból következtethetünk, hogy a környéken portyázó töröknek a szomszédos várak mind ellenálltak. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy maguk a védők rombolták le az egyébként gyenge erősséget, hogy az ne kerülhessen az ellenség kezére.
Egy bizonyos: a vár 1588-ban még állt, egy évvel később a szomszédos Tátika várát megostromolta a török, 1592-re pedig Reziről már csak romként tesz említést a krónika. A várat a kaputornyok felrobbantásával tették használhatatlanná, majd ettől kezdve a falak fokozatos pusztulásnak indultak, amit a közelmúlt állagmegóvó munkálatai hivatottak megállítani.
Rezi hangulatának egyik fő eleme a csodás kilátás. Innen tökéletesen rálátunk Zalaszántó medencéjére; a szomszédos Tátika és Sümeg várára; a közeli Béke sztúpa jellegzetes fehér épületére; kis részen a Balaton tükrére, valamint a Tapolcai-medence égbe szökő tanúhegyeire.
Ha a történelmi falak nem is hoznak minket lázba, már csak a kilátásért megéri ide felkapaszkodni. Sőt, ha már idáig eljöttünk és tovább szeretnénk fokozni a sziklabércen szerzett élményeket, akkor a vár alatti meredek hegyoldalból nyíló hévizes forrásbarlangot is érdemes felkeresni, amit a térképen Sika likjaként jelölnek.
Jelzett út nem vezet a barlang bejáratához, azt legegyszerűbben a várfal alatt északi irányba meredeken letörő sziklás ösvényen érhetjük el, alig néhány méteres ereszkedéssel. Megtalálásához érdemes GPS-t használni! A helyiek úgy tartják, hogy anno a várhegy oldalában gyógyhatású víz fakadt a felszínre, ami számos nyavalyára gyógyírt jelentett.
A legenda szerint Pethő Péter várúr idejében apadt el a forrás, aki zsugorisága miatt a szegény betegeknek nem engedte meg a fürdőzést a csodás gyógyhatású vízben. Miután kegyetlenül elutasított egy könyörgőt, szolgája a következő hírrel futott elébe: „Nagyuram! A forrás pezsegve, forrva nagy zúgással hirtelen roppant magasságba felszökkent, aztán visszaesett a mélységbe és eltűnt.” A víznek azóta sem látták nyomát, sem itt, sem a Meleg-hegy más részén.
A várhegy gyomrában megbúvó Sika likja, avagy Rezi-barlang, a környék egykori melegforrásainak egyik feltörési helye lehetett. A meredélyes hegyoldal sziklateraszán, igen jól elrejtve látható a barlang két bejárati nyílása, aminek első kutatója, Dr. Darnay Béla szerint azok „őshévíz” feltörésének egykori nyomai.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a környéken ismert képződmények azonos felépítésűek a Hévízi-tó forrásbarlangjaival. A Rezi várhegy a korai hévforrások nyomainak egyik legfontosabb lelőhelye, ugyanis itt maradtak meg legszebb formában a források hajdani kürtői és a jellegzetes gömbfülkék.
A bátrabbak a csúszdaszerű nyíláson akár be is merészkedhetnek az egyik látványos gömbfülkébe, ámbár fejlámpára, vagy valamilyen világítóeszközre azért szükségünk lesz.
A sziklában szerteágazó járatok egy része forrásszáj, a többi pedig omlások által keletkezett nyílás. Járatainak összhosszúsága egyes adatok szerint meghaladja a 100 métert, de a jelenleg bejárható rész jóval kevesebb.
Az ingyenesen látogatható és viszonylag könnyen megközelíthető (a falutól is csupán 4 kilométer) Rezi várához minden évszakban érdemes ellátogatni.
Tavasszal a hegytetőt zöldellő medvehagymaszőnyeg borítja, ami még varázslatosabbá teszi a környezetet, amely a már említett erdei bútorok és tűzrakó miatt tökéletes piknikhelyszín is lehet.
Aki pedig nem ugyanarra szeretne visszamenni, amelyik úton felhágott a várhoz, annak a felfestett erdei futóút is alternatívát jelenthet a lejutásban, ami a várhegy keleti látványos, sziklás oldalában vezet.
