Páratlan értékű szerkőtelepben gyönyörködhetünk Mezőtúr belvárosában

„Nem nézhetünk a természetre úgy, mint egy magunktól független játszótérre. Nem alakíthatjuk át más élőlények élőhelyét játszótérré, mert mi játszani akarunk. Nem lehet indok azért elpusztítani élőhelyeket, mert nekünk arra szükségünk van. Akkor se, ha ez gazdaságilag hasznot hoz.”

Belém égtek Metzker Krisztina szavai, amit azután mondott, miután körbevezetett a Hortobágy-Berettyó-folyó mezőtúri szakaszán. Krisztina gyerekkora óta rajong a természetért, és szinte minden szabadidejét igyekszik ott tölteni. Mezőtúr környékének gazdag élőhelyeiről órákig tudna mesélni, de a halak voltak azok, amelyek első emlékei szerint már pár éves gyerekként elvarázsolták. Aztán jött a többi állat, vadak közül a szarvasok lettek a nagy szerelmek, majd a halaknak köszönhetően a szerkők és a madarak is. Ma többek közt a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségénél társadalmi halőr, és táborokban tanítja a természet szeretetére a gyerekeket. A mezőtúri szerkőket pedig minden tavasszal lesi, hogy mikor érkeznek meg ismét Afrikából több ezer kilométeres vándorútjuk után a Hortobágy-Berettyóra.

Napkeltekor indultunk és egy délelőttöt töltöttem a szerkők bűvöletében. Jó sokat fotóztam, közben pedig azon gondolkoztam, vajon miért nem látják mások is úgy ezt a természeti csodát, mint mi, akik a csónakban ülünk. Krisztina mellett Bogdány Zoltán, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének hivatásos halőre kísért minket, jobban mondva ő volt csónakunk „sofőrje”, és ő is sokat mesélt e hely érdekességeiről.

Szinte hihetetlen, hogy létezik Magyarországon egy olyan hely, ahol a belvárosban, a Polgármesteri Hivatal épülete mögött felbecsülhetetlen értékű természeti kincsekre bukkanhatunk. Amikor egy ismerős posztjában megláttam, hogy egy város közepén, az emberek orra előtt fészkel és nevelgeti fiókáit száznál is több fattyúszerkő- és kormosszerkő-pár, egyből tudtam, hogy ezt a saját szememmel is látnom kell.

Hallottam pletykákat, hogy talán jövőre már nem lesz hova visszajönni ezeknek a szorgos madaraknak, ezért kicsit utánajártam, mi az igazság. Nem volt szándékomban oknyomozó riportot írni, gondoltam, a sok szép képpel csupán megörvendeztetem a Turista Magazin olvasóit, és így mások is megismerhetik ezeket a különleges és helyes madarakat. De a valóban páratlan mezőtúri szerkőtelepnek és az itt lévő vizes élőhelynek a története és sorsa sokkal komplexebb és fontosabb, így most ebbe is kicsit betekintünk a szép képek mellett. A terület megismerésében pedig Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának természetvédelmi tájegységvezetője volt segítségemre.

Miért olyan különleges ez a hely?

Alig szálltunk vízre, a lebegő hínárnövényzeten már meg is pillantunk néhány fészkén ülő fattyúszerkőt, egy-egy pelyhes pettyes fiókát, de a part menti nádasban a szárcsák és tőkés récék mögött felbukkan egy törpegém is, és mókás pózba vágva magát kíváncsian méreget minket. Innen nézve nem nehéz azt állítani, hogy egy természeti értékekben igen gazdag helyen járunk, hiszen már most több védett és fokozottan védett élőlényt láttunk.

A szerkők mellett a törpegém és vízityúk is rendszeres fészkelők ezen a helyen – meséli Monoki Ákos -, gyakori a tőkés réce, de cigányréce és búbos vöcsök szintén fel szokott itt bukkanni.

A partot szegélyező nádasban nádirigók, foltos nádiposzáták, cserregő nádiposzáták és nádi tücsökmadarak rejtőznek, de rendszeresen járnak ide táplálkozni bakcsók, szürke gémek, olykor kis kócsagok és fokozottan védett üstökös gémek, kis kárókatonák is. Ezek a madarak kisebb halakat, békákat esznek, amelyek szintén jelentős számban vannak ezen a helyen.

Azt, hogy hová fészkelnek a szerkők, elsődlegesen a megfelelő élőhely határozza meg. Ha ez épp egy nyüzsgő város közepén van, akkor akár oda is. Itt, a mezőtúri Hortobágy-Berettyón pedig minden feltétel adott, hisz a lelassult folyó partmenti szakaszain hatalmas összefüggő úszó hínárnövényzet alakult ki, erre építik fészkeiket hínárból és egyéb növényi részekből. És ez elég nagy is ahhoz, hogy egyszerre sok pár költhessen itt, ugyanis a szerkők telepesen fészkelők, így jobban meg tudják védeni a tojásokat és a fiókákat a ragadozóktól.

Csodálatra méltó, ahogy ezek a madarak egy ilyen lehetetlennek tűnő helyet választottak költésre és fiókanevelésre, ugyanis ezek a vízen lebegő fészkek nem túl tartósak, sokszor teljesen átnedvesednek, és folyamatosan pótolgatni, javítgatni kell őket.

A kormos szerkő egykor hazánk leggyakoribb szerkőfaja volt, mára azonban a számuk nagyon megfogyatkozott, fészkelőtelepei igen ritkák, ezért is nagy kincs, hogy pont egy város közepén találtak ideális körülményeket a fészkeléshez.

Az ország más helyeire ez nem igazán jellemző, csak néhány stabil állomány akad még a bihari régióban és a Dél-Alföldön. Ha jók a körülmények, akkor a Hortobágyon is több száz pár fészkel, de ez nem minden évben adott. Évek óta aszályos a tavasz, télen nincs elég hó, így kevés az alkalmas terület. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai például elöntéses árasztásokkal próbálnak ideális fészkelőhelyeket biztosítani nekik, így ott fészkelnek is ezek a madarak.

Ember alkotta „természet”

A természetben szinte nagyítóval kell keresni az érintetlen élőhelyeket, az ember mindenhol otthagyta már a keze nyomát. A Mezőtúron áthaladó Hortobágy-Berettyóval sincs ez másképp. A 19. századi folyószabályozás során gátak közé szorított folyót a két világháború között megépített békésszentandrási duzzasztó is változásra késztette. A folyó lelassult ezen a szakaszon, vízszintje megemelkedett, a meder mellett sekély vizű kiöntések alakultak ki, elfoglalva a két gát közti részt is, és elkezdte feltölteni hordalékával. Megjelentek a tavakra jellemző növények, amelyek a part menti fűzfákkal, nádasokkal és kevés gyékényessel rengeteg védett és fokozottan védett állatot vonzott ide és ad nekik otthont egész évben. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az ember, még ha akaratlanul is, egy kis paradicsomot hozott itt létre az élőlények számára, akárcsak a Tisza-tónál.

De van még egy, nem annyira vidám tényező, amely a mezőtúri szakasz jelenlegi arcát köszönheti. A Hortobágy-Berettyó szennyvízzel rendkívül terhelt folyó. Felsőbb szakaszain a települések szennyvize sokáig tisztítatlanul került bele, és sajnos még ma sem sikerült mindenhol megoldani ezt a problémát. Ezen felül a mezőgazdasági területekről is jelentős műtrágyával, vegyszerekkel, természetes anyagokkal terhelt vizek folynak a Hortobágy-Berettyóba. Mindezek miatt a folyónak magas a szervesanyag- és nitráttartalma, amelyet előszeretettel hasznosítanak az olyan szervezetek, mint a hínárnövényzet, így ez továbbszaporodott a folyó meder melletti lelassult részein.

Minden évben visszatérő probléma – és főként nagy esőzések után – a hatalmas halpusztulás, amely ennek a magas szervesanyag-tartalmú szennyezésnek köszönhető, mert ez a vízben nagyon alacsony oxigénszintet eredményez. Sajnos voltak olyan évek, amikor extrém nagy szennyezés érte a Hortobágy-Berettyót, amely óriási pusztítást okozott a folyó teljes élővilágában. Ezek a hatások a hínárnövényzet összetételére is hatottak, a szerkők szempontjából pedig érdekes módon pozitívan, egyre nagyobb kiterjedésben jelent meg például a tündérfátyol a folyó mezőtúri szakaszának lelassult részén, amely már tetszett a szerkőknek, és elkezdték belakni a területet.

Védelem alatt

A hivatalos adatok szerint először 2008-ban költöttek fattyúszerkők a folyónak ezen a szakaszán. Akkor 67 párt számoltak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársai, akik a nem védett területeken is figyelik a természeti értékeket. Érdekesség, hogy 2004-ben és 2005-ben egy még extrémebb helyen is költöttek fattyúszerkők Mezőtúron, méghozzá a Liget-tavon, amely egy felhagyott bányató. Nagy mélysége miatt hínárfélék alig voltak benne, és a szokásostól eltérő módon, a levágott nád torzsáira építették fészkeiket. Azóta ez a terület változásokon esett át, így ott már nem költenek ezek a madarak.

A Hortobágy-Berettyó mezőtúri szakaszára viszont a szerkők minden évben visszatértek, és sok-sok fiókát neveltek fel zavartalanul, egészen 2016-ig, amikor megjelentek a folyón a motoros vízisportot űzők. A nagy motoros hajók és jet skik hatalmas hullámokat keltenek, amelyek nemcsak a vízfelszínt, hanem a víz alatti részeket is alaposan felbolygatják, így a halak ívóhelye is veszélybe került, amelyre szintén ideális terep az itteni hínárnövényzet. Metzker Krisztinát ez kezdte el bosszantani, de közben azt is látta, hogy rengeteg szerkőtojás és fióka pusztult el emiatt, így próbálta felhívni erre a figyelmet, és természetesen a nemzeti park munkatársainak is jelezte.

Ugye, nem túl vidám? A helyzetre megoldást kellett találni, és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság akkori őrkerület-vezetőjének, Sallai Zoltánnak is köszönhetően 2017-ben először kapott időszakos védettséget a Hortobágy-Berettyó-folyó szerkők által belakott helye, amelyet azóta minden évben újra kell kérni a területre, amint áprilisban megjelennek a szerkők és az első tojások a fészkekben.

A határozat egyrészt korlátozza a vízen közlekedő járművek sebességét, amely a védett folyószakaszon maximum 5 km/h lehet, illetve megtilt minden olyan tevékenységet, amely a szerkők fészkelését zavarja, életüket és élettevékenységüket veszélyezteti.

De valami még mindig bűzlik

A cikk elején említettem, hogy a védettség ellenére veszélybe került ennek a páratlan vizes élőhelynek, és így a szerkőtelepnek a sorsa is. Ugyanis nem mindenki látja értékesnek úgy, ahogy most van. A mai városi ember zömének a természetről olyan fura elképzelése van, amelyben minden rendezett és minden az emberért van. Az erdőben katonás rendben sorakozzanak a fák, legyen mindenhol jól járható, kiépített út, a folyókat és tavakat betonjárdákon andaloghassa körbe, partjaikat egyformára nyírt, a szemnek kellemes pázsit díszítse nád és gyékény nélkül. És ha ez a természet ráadásul épp egy város közepére szorul, ahogy Mezőtúron, akkor a helyzet még kényesebb. Ugyanis az, ami a természetben egy normális folyamat, az embereknek kellemetlen.

A hínárfélék vegetációs időszakban pedig még tisztítják is a vizet. Sokan nosztalgiával emlékeznek arra, amikor nagyapáik még ugráltak és vízilabdameccseket tartottak a Hortobágy-Berettyóban, amely akkor még hínármentes volt. De szennyvíz se érkezett bele annyi, és erről hajlamosak megfeledkezni. Ha teljesen kikotornák a medret, csak ideig-óráig szabadulnának meg a látni vélt mumustól, a hínár ugyanis a víz szerves tartalma miatt újranőne, rosszabb esetben az algák szaporodnának el benne.

A kotrással a legnagyobb gond az, hogy sok itt élő és ehhez a helyhez kötődő élőlény tűnne el, nemcsak a szerkők, hanem a többi madár, a halak vermelési és ívóhelye, rovarok, vízi gerinctelenek, hüllők, kétéltűek, az összes vízparti növényzet, amelyek nagy része mára már védett és fokozottan védett lett, mert egyre kevesebb alkalmas élőhely maradt nekik a mai emberrel és tevékenységeivel terhelt világban. Sok-sok év, míg egy olyan ökoszisztéma kialakul, mint amit most itt találhatunk, és ezeknek az élőlényeknek ez az otthona. Ennek a – mondjuk így – „lakótelepnek” a sorsáról kell döntenie a város vezetésének, amikor a mezőtúri lakosság kedvében szeretne járni.

Megnyugtatónak tűnő kompromisszumok

Évek óta zajlik a terület rendezésével, rekultivációjával kapcsolatos tervezés, amely folyamatban a város vezetése és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is részt vesznek, de azt nem árt tudni, hogy nekik „csupán” véleményezési jogkörük van, a tervezet véglegesítésére és végrehajtására a Hortobágy-Berettyó kezelője, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság jogosult. Ahogy Szűcs Dánieltől, Mezőtúr alpolgármesterétől is megtudtam, a kezdeti drasztikus, azaz teljes mederkotrásos tervek már rég nincsenek asztalon. Helyette egy olyan kompromisszumos terv van születőben, amely egyrészt megvédené a szerkők költőhelyét, illetve megmaradnának olyan nádas szakaszok, amelyek a víz minősége szempontjából és élőhelyként is fontosak, másrészt amely a lakosságnak is tetszetős, így lesz olyan rész, ahol sétány lesz kialakítva, és egy-két tó is, amely körül majd sétálgathat az esti lámpafényben az is, akinek ez okoz örömet. A szomszédukban élő szerkőkről, és a hely élővilágáról pedig információs táblákon tudhatnak meg többet, így talán egyre többen fogják értékelni azt a kincset, amit Mezőtúr kapott az ember és a természet közös műveként.

Természetesen a turizmus fellendítése is cél egy ilyen jellegű városi fejlesztés során, és most úgy tűnik, hogy a szelíd vízi turizmust támogatja a készülő tervezet. Vagyis evezősök, kajakosok, kenusok, vízibiciklisek tudják majd bebarangolni ezt a folyószakaszt, így ők vízről ismerkedhetnek majd ezzel az értékes élőhellyel. Emellett a kerékpáros turizmust is szeretnék fellendíteni, a gáton bicikliutat alakítanának ki, amelyet a szomszédos településekkel kötnének össze.

Minden fejlesztés valamilyen szintű veszteséggel jár, és ezt a beruházást se fogják tudni sérülés nélkül kivitelezni. Itt már csak az a kérdés, hogy ez milyen mértékű lesz.

Ami biztos, hogy a meder is kotorva lesz, de a cikk megírásakor még nem lehetett tudni, hogy ez számokban, arányokban mekkora területet jelent. Jó volna, ha a terveket jóváhagyó vízügyi hatóság is elsődleges szempontként tekintene az élőhely védelmére, és azt se felejtsük el, hogy ha a szennyező forrásokat nem szüntetik meg, akkor csinálhatnak akármit ezen a területen, a lakosság számára oly kellemetlen bűz sem fog megszűnni, a szépen rendezett parton pedig tulajdonképpen szennyvíz mellett sétálgatnak majd, és nem biztos, hogy vidáman fognak evezni benne az emberek.

Mindenesetre a végleges tervezet várhatóan ősz elejére lesz meg, addigra az idei fiókák is elrepülnek Afrikába, és reméljük, hogy jövőre lesz hova visszatérnie a családalapításra vágyó szerkőpároknak, mert ők tudják, hol van Mezőtúr, és talán most már mi is feltettük Magyarország legkülönlegesebb természeti helyeinek térképére. Mert a megmentett szerkők utódai nem nekünk fognak énekelni, az itt megmaradó állat- és növényvilág nem nekünk fog örömet okozni, hanem az utánunk jövő generációknak.