Páratlan úti cél a honti „szakadás”

Egy kirándulást mindig érdemes olyan úti célokhoz, állomásokhoz kötni, melyek az erdőjárás puszta örömén túl is adnak valami plusz természeti élményt. A Börzsöny északi peremén, Nógrád megye és egyben Magyarország Szlovákiával közös határának közvetlen közelében van egy olyan völgyszoros, ami látványos és egyben izgalmas felfedezést nyújt az ide ellátogató turisták számára. A partfalakkal körbevett és a hegység földtörténetét elénk táró vadregényes szurdok természetvédelmi terület, de bárki számára látogatható, aki nem rongálni, hanem csupán megcsodálni szeretné ezt az egyedülálló geológiai helyszínt.

A Honti-szakadékot legkönnyebben Hont község határában elhaladó 2-es útról érhetjük el, ahonnan csupán pár száz métert kell gyalogolnunk a tanösvényen, hogy beérjünk a híres „szakadásba”. A hegység belseje felől érkezők a kék kereszt, valamint a zöld turistautakon juthatnak el a település szélén álló - már nem üzemelő - motelhez, melynek parkolójából indulva rácsatlakozhatnak a szorosba vezető tanösvényre. Egy-két perces sétával egy vadregényes világba csöppenünk, ami kezdetben szűk és kanyargós völggyel hagyja maga mögött a forgalmas főút zaját.

A kényelmesen vezető ösvény az innen mindössze két kilométerre található Felső-kút által táplált patak folyását követi. Eleinte dzsindzsás szedressel, csalánossal és bodzafákkal szegélyezve haladunk enyhe emelkedésben a szakadék belseje felé, ahol a nyáron alig csordogáló ér hóolvadáskor és csapadékos időszakokban látványos vízeséssel zúdul alá, folyamatosan koptatva ezzel a többállagú kőzetet, ami oly izgalmassá teszi ezt a környezetet. Ennek az eróziós folyamatnak köszönhetően tárul elénk a hegység kialakulásának változatos története, mely az egykor itt hullámzó tengerek és tűzhányók emlékét is páratlan módon egyszerre őrzi.

Az Ős-Ipoly medrének is tartott völgy alsó szakaszán jól megfigyelhető a vegyes kőzettel teli patakmeder, melyben a vízsodrás fehér, szürke és fekete köveket, kavicsokat rendez kis zátonyokba, olykor látványos szimmetrikus formákat is létrehozva. Továbbhaladva a sűrű növényzettel benőtt völgyszoros bejáratától a kezdeti szűk rész egy ponton elkezd kiszélesedni, és innen már jól látszanak azok a bizonyos partfalak is, melyek csarnokként tárják elénk a bádeni vulkánosságot megelőző üledékes képződmények legszebb és legrégibb ismert előfordulásait, illetve a hegyég későbbi geológiai eseményeinek nyomait.

A kibukkanó rétegsorok legidősebb tagja a parassapusztai homokos kavics. Erre települt rá az a finomabb szemcséjű honti slír és konglomerátum, ami zömében homokkövekbe zárva őrizte meg a tengeri ősmaradványok vázát, vagy azok lenyomatait. A fosszíliákban gazdag üledékes réteget a vulkáni törmelékkőzetek zárják, amely a börzsönyi földtörténet legfiatalabb, 15-18 millió éves mementói. Ezek a rétegek azok számára is látványosak és szembetűnőek, akik nem különösebben rajonganak a földtan iránt. Ha pedig a lábunk előtt heverő kagyló vagy csiga lenyomatára lesznek figyelmesek, bizonyosan számukra is izgalmassá válik a szakadék felfedezése.

Fontos tudni, hogy nem csupán a természetvédelmi szabályokat tartjuk be azzal, ha nem mászunk fel rá, és nem bontjuk meg a húsz méter magas falakat, de az életünket sem tesszük kockára! A folyamatosan málló, omladékos partfalak valós balesetveszélyt jelentenek azok számára, akik a hatósági tiltás ellenére megpróbálnak felkapaszkodni, ezért mi is elsősorban az életveszélyre szeretnénk felhívni a figyelmet! Ahhoz, hogy kagylók vagy csigák maradványaira és lenyomataira bukkanjunk, elég lehajolnunk a földre, és szemügyre venni egy előttünk heverő követ, de még nagyobb sikerrel járunk, ha a patakmederben keresgélünk.

A szakadék alján elterülő homokos agyagrétegben korall, kagyló, többféle csiga és mikroszkopikus foraminiferák találhatók. Valamivel beljebb érve a völgyben, a Honti-szakadék jelképének számító vízesésnél mintegy 15 méter vastag, kemény, sötét, esetenként szenesedett növénymaradványos agyagkőréteg alkotja a szurdok látványos kőlépcsőit. Ebben a sötét kőzetben is látványos kagyló-, csiga- és korallvázak fehérlenek, melyek a tiszta patak vizében még kontrasztosabban látszanak. Ha szerencsénk van, még kőbezárt cápafogat is láthatunk, de a legjellemzőbb tengeri ősmaradvány a kagylók töredezett héja.

Mindent a szemnek, semmit a zsebnek! Bár viszonylag könnyen előbújnak a sok millió éves tengeri élőlények nyomai, hazavinni akkor sem szabad őket. Ne csak a törvényt tartsuk be, tiszteljük meg a természetet és túratársainkat is azzal, hogy nem bolygatjuk a szakadék falait, nem gyűjtjük azt, ami nem a miénk, és meghagyjuk a látnivalót mások számára is olyannak, amilyennek azt mi is látni szeretnénk.

A meredek falú szakadékot csak alulról, Hont és az országút felől lehet megközelíteni, de a fölötte haladó zöld turistaútról a magasból is ráláthatunk a páratlan képződményre. Persze innen csak óvatosan szemlélődjünk, mert az omladékony talaj bármikor megindulhat alattunk a több tízméteres mélységbe. Kilátásért érdemes inkább felkapaszkodni a közeli Kukucska-hegyre, amire a kék kereszt, valamint a kék háromszög turistajelzéseken érhetünk fel, alig pár száz métert megtéve a szurdok bejáratától.

A mindössze 261 méter magas Kukucska-hegy nem hazudtolja meg a nevét. Valóban kikukucskálhatunk a tetejéről, ahogy azt a fák és bokrok az évszaknak megfelelően éppen engedik. Lombfakadás előtt gyönyörű panorámával terül el előttünk az Ipoly és egyben a határvidék mocsaras ártere, Hont, a szomszédos Tesmag lakóházai és a nem is oly távoli hegyek, amelyek szlovákiai kirándulásokra csábítják a felfedezőkedvű turistát.

Persze látnivaló a határ ezen oldalán is akad még bőven. Amennyiben a Honti-szakadékot egy nagyobb kirándulás keretében szeretnénk felkeresni, akkor érdemes a környéken olyan érdekes és látványos helyeket is felkeresnünk, mint a csodatévő forrásáról elhíresült Csitári-kápolna, a rejtélyes Szondi-alagút, vagy a legendás Drégelyvár romjai, ami szintén páratlan úti célja lehet a természetjárásnak.

A cikk először 2018 áprilisában jelent meg.