Új madárfaj került fel arra a szomorú listára, amely a Magyarországon bizonyítottan mérgezés által elpusztult madarak adatait tartalmazza. Kórbonctani, kórszövettani és toxikológiai vizsgálatok segítségével először bizonyosodott be a szakemberek régi sejtése, miszerint a hazai fészkelő uhukra az egyik legsúlyosabb veszélyt a különböző rágcsálóirtó szerek, patkánymérgek jelentik.
Március 10-én Bereczky Attilával egy évek óta ismert uhuköltőhelyen - mely Hernád-völgy egyik magas partfalszakadásán található - egy elpusztult uhu tetemét észleltük távcsővel - kezdi szomorú beszámolóját Schwartz Vince, az MME Ragadozómadár-védelmi szakosztály uhu fajmegőrzési koordinátora. Miután a meredek agyagos szakadáson megközelítettük a tetemet, láttuk, hogy az uhu „kotló pozícióban”, de lekonyult fejjel fekszik egy kikapart, költésre előkészített ún. költőteknőben.
Brodifakumtól elpusztult tojó uhu a Hernád menti költőhelyen a megtalálásakor
Külső sérülés nem volt alatta, és tojások sem, így minden bizonnyal pár nappal az első tojás lerakása előtt pusztulhatott el (a tojó uhuk már napokkal az első tojás lerakása előtt „befekszenek” a költőhelyre). A tetem alatt egy vándorpatkány félig elfogyasztott tetemét találtuk. Az uhukra jellemző, hogy a zsákmány egy részét néha nem fogyasztják el azonnal, hanem egy későbbi időszakra „elraktározzák” a maradékot, és ilyenkor általában maguk mellé helyezik el. Ebben az esetben is ez történt.
Az utóbbi húsz évben végzett hazai uhu-táplálékvizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy Magyarországon a vándorpatkány vált az uhu legfőbb táplálékává, emiatt ezek a baglyok közegészségügyi szempontból a társadalom számára az egyik leghasznosabb - bár nem a legismertebb - madarak közé tartoznak.
A kórbonctani, kórszövettani és toxikológiai vizsgálatok eredményei mostanra egyértelműen igazolták a szakemberek gyanúját: a tojó uhu brodifakum-mérgezésben (0,69 mg/kg koncentrációban volt kimutatható a madár májában) pusztult el a költőhelyén, a természetes (pl. különböző madár-betegségek általi) pusztulás egyértelműen kizárható volt.
Ez az első eset Magyarországon, hogy vizsgálatok segítségével, minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítani azt, hogy egy uhu (Bubo bubo) másodlagos mérgezés miatt pusztult el. Fontos kiemelni, hogy ez esetben nem szándékos madármérgezésről, hanem - valószínűleg helytelen mezőgazdasági gyakorlatból eredő - „véletlen” másodlagos mérgezésről beszélhetünk, mely minden bizonnyal az uhu fő táplálékának számító vándorpatkány ellen irányult. Sajnos tudjuk azonban azt is, hogy a mérgezett patkányt zsákmányoló ragadozók a nagy koncentrációban alkalmazott mérgektől a zsákmányállat elfogyasztását követően szintén elpusztulhatnak. Így járt most ez a tragikus sorsú uhu is, melynek pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 000 Ft - vagyis ekkora kárt okozott Magyarországnak egyetlen gondatlan rágcsálóirtás!
Brodifakum által másodlagos mérgezésben elpusztult tojó uhu teteme a költőhelyén, mellette a mérgezett vándorpatkány, melyből a pusztulása előtt táplálkozott
Ez a szomorú eset rávilágít arra, hogy fontos lenne átvizsgálni és átértékelni a hazánkban engedélyezett rágcsálóirtó szerek alkalmazásának a szabályozását, miután látjuk, hogy a mérgekkel végzett rágcsálóirtás igen jelentős természetvédelmi kárt is okozhat. Magyarországon évente átlagosan csupán 60-80 uhupár kezd költésbe, így e fokozottan védett bagolyfaj mindenképpen hazánk értékes és ritka fészkelő madarai közé tartozik. Az uhu - miután a nappali ragadozó madarak (pl. egerészölyv) által kevésbé zsákmányolt vándorpatkány legfőbb szárnyas predátora - a városokban élő lakosságnak és a mezőgazdasággal foglalkozó embereknek is pótolhatatlan hasznot hoz. Talán mindannyiunknak jobb lenne, ha a nehezen lebomló, ránk is veszélyes mérgek helyett az uhukra bíznánk a patkányirtást!
Kapcsolódó cikkeink:
A mérgezés és az áramütés nagyobb gond, mint a fészekrablás
Mérgezett csali végzett a parlagi sasokkal
Élen járunk a madármérgezésben
