Március 15-e kapcsán Petőfi Sándor neve biztosan az elsők között jut az eszünkbe. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lánglelkű költője 200 éve látta meg a napvilágot, és legnagyobb kedvtelései közé tartozott a kirándulás. Kamasz és felnőtt életének szinte minden évére esett egy-egy hosszabb gyalogút. Összeállításunkban olyan emlékhelyeket mutatunk be, ahol Petőfi élt, alkotott, szerelembe esett, vagy éppen csupán megfordult.
Salgó vára, a csillagok szomszédja
Petőfi Sándor megkerülhetetlennek tűnik, ha Salgó várának történetéről esik szó. Nemcsak az Útirajzokban emlegette a romokat, hanem egy költemény is született, amikor a magyar irodalom nagy alakja falnak támasztott háttal révedezett itt a messzeségbe. A romantikus és hosszú vers címe mi más is lehetne, mint Salgó.
A költő egyébként egészen pontosan 1845. június 11-én járt a várban, a helyi szóbeszéd szerint lóháton, aminek a nyomát a várkapu melletti szikla őrzi. Látogatásának állít emléket 1923 óta a hajdani várkapu melletti sziklás bazaltoszlopokon lévő márványtábla. Megközelíthetjük a Somoskő várát a Salgó várával összekötő, közel 5 km hosszú Petőfi sétányon, illetve Salgóbányán a vár út végéből a sárga kereszt jelzésen, majd a piros rom jelzéseket követve juthatunk el a várhoz.
Pápai diákévek
Petőfi a Pápai Református Kollégiumban tanult 1841–1842-ben, és itt magyarosította nevét Petrovicsról Petőfire. A költő szintén Pápán ismerkedett meg Jókai Mórral, akihez élete végéig legendás barátság fűzte. Jókai a vele való találkozását így örökítette meg egyik önéletrajzi írásában (In: Írások életemből): „Fizikus diák voltam Pápán, mikor először megláttam az utcán, kopott, fekete gallérköpenyegben, gyűrött kalapban, mezítelen nyakkal. Szobatársam, akivel együtt mentem fel a kollégiumba, már ismerte s rákiáltott: ’Jó reggelt, bús magyar!’ Ez volt a tréfás gúny neve. Mindenkinek volt. Engemet úgy híttak, hogy ’jámbor’. – Nem fogadta a köszöntést, mindig olyan léptekkel járt, mintha távgyalogolna.” A távgyaloglás itt valószínűleg a sietségre is vonatkozhat, mivel a kortársi visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Petőfi mindig rohant valahova.
A költő bár eleinte még színésznek készült, pápai diákként érte el első komoly irodalmi sikerét; a neves lap, az Athenaeum leközölte A borozó című költeményét. A ház, amelyben Petőfi pápai évei alatt másod-unokatestvérével, a későbbi festőművész Orlay Petrich Somával lakott, ma is áll, falán emléktábla őrzi a költő emlékét.
Mézeshetek Koltón
Az egykori Fekete Sas fogadó Nagybányán, ahol az ifjú házas Petőfiék egy éjszakát töltöttek
Petőfi háromszor járt Koltón, Teleki Sándor kastélyában. A nagybányai főtér egyik épülete az 1802-ben újjáépített és kibővített Fekete Sas fogadó, melyen egy márványtábla hirdeti, hogy „itt szállt meg Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án.”
A költő Szendrey Júliával kötött esküvője után Koltóra indult, hogy újdonsült feleségével Teleki Sándor kastélyában töltsék mézesheteiket. Útközben azonban Misztótfaluban eltört kocsijuk egyik kereke. „Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhetünk Koltóra. Az éjet Nagybányán töltöttük a fogadóban... házasságom első éjét fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője!” – írta a költő barátjához, Kerényi Frigyeshez, az Úti levelekben (XV.).
Petőfi-pihenő a Kő-hegyen
Egykoron Petőfi is innen szemlélte a környéket
Petőfi rövid élete során igazi „vándorpoétaként” több tízezer kilométert tett meg, hol gyalogosan, hol pedig szekéren. Beutazta a 19. századi Magyarország szinte egész területét. Nyughatatlan, izgága természete és kalandvágya egyik helyről a másikra hajtotta. Ahogy A csavargó című költeményében írja: „Ma itten, holnap ottan, / Csak ez az élemény… / Csavargónak születtem, / Csavargó vagyok én.” Az egyik ilyen vándorútja közben érkezett el a Kő-hegyre.
A fáma szerint 1845. szeptember 23-án, barátaival, Vahot Imrével és Vahot Sándorral Esztergomba gyalogolva állítólag elidőzött itt, hogy gyönyörködjön egy kicsit a hegyi panorámában. Látogatásának emlékére 1958-ban kőoszlopot emelt a Pilis Turista Egyesület Országház Osztálya. Ezért is kapta a remek panorámapont a Petőfi-pihenő vagy Petőfi-kilátó nevet. A Pomáz és Szentendre közötti Kő-hegy oldalában, a Z jelzés mentén, a Czibulka János menedékháztól nem messze találjuk ezt a természetes sziklateraszt.
„Ott, hol a kis Túr siet beléje” – Petőfi fája Nagyaron
A hagyomány úgy tartja, hogy Petőfi a Nagyar község határában található egyik öreg tölgyfa alatt írta A Tisza című költeményét.
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
Ennek emlékét őrzi a településen a Petőfi-fa vagy Petőfi fája.
A legenda szerint Petőfi itt írta a Tisza című versét
A több száz éves, hatalmas fa 1996-ban egy villámcsapás áldozata lett. Petőfi fája ma már nem él, törzsének egy darabja azonban ma is áll még a kis emlékpark közepén, mellette pedig makkjából nőtt utóda virul. A költő 1846-ban járt először Nagyaron, ahol Luby Zsigmond és Luby János földesurak látták őt vendégül. Az itt töltött napok alatt születhetett A Tisza című versének gondolata, a költeményt azonban már Pesten keltezte 1847 februárjában. Az egykor itt magasodó hatalmas tölgyfát azonban láthatta.
