Szerdán délután megtelt a pécsi havi-hegyi kápolna előtti tér. Az ünneplők az itt álló öreg mandulafa kedvéért gyűltek össze, amely 2019-ben elnyerte az Európai Év Fája megtisztelő címet.
A csapat egy része a belvárosból sétált fel a kápolnához, ahol az idős mandulafa, legszebb ruhájában, talpig virágba borulva fogadta őket. Az eseményen beszédet mondott Páva Zsolt, Pécs polgármestere, aki bejelentette, hogy a város pályázik az Európa Zöld Fővárosa címre. Beszédet mondott még Varga Ágnes, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa is, aki kedden Brüsszelben vehette át a díjat.
Az ünneplők között volt Dénes Andrea botanikus, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának munkatársa, az erdőkóstoló.blog gazdája, és nem mellesleg lapunk gasztro rovatának szerzője. Andrea egészen közelről végigkövethette a pécsi mandulafa sikertörténetét, hisz az ő ötlete volt az indulás, és kollégáival, valamint a Jurassic Túraklub tagjaival ők nevezték a mandulafát az Év Fája versenybe.
„Bíztam a jó szereplésben, bár a hazai versenyben megoszlott a magyar közönség, utána viszont reméltem, hogy az egész ország támogatni fogja ezt a fát. Annak ellenére is, hogy gyönyörű vetélytársai voltak. Az én egyik kedvencem például a hatalmas portugál magyal tölgy volt és az 500 éves horvátországi hársfa, amelyről régi fotókat is feltettek, és érezhető volt, hogy van mögötte történelem. Azt hittem, a mi kis mandulafánk - méretei miatt - a nemzetközi közönség előtt kevéssé rúg labdába, de úgy tűnik, a tavasszal virágba boruló fa látványa mégis sokat jelentett. Nyilván zömmel magyar szavazatokat kaptunk, de mivel két fára kellett szavazni, máshonnan is érkezhetett valamennyi. De jó volt látni, hogy itthon nagyon sokan a fa mellé álltak, és a hazai sajtó is támogatott bennünket.”
Andrea azt mondja, hogy a verseny alatt az is kiderült, hogy sokak számára sokkal több ez a fa, mint ahogy először gondolták. Több mint egy szép helyen álló, ismert, öreg fa, amit sokan fotóznak „Előjöttek olyan kötődések, személyes történetek, amelyekről nem tudtunk. Többen leírták, hogy már a nagymamájuk vagy dédszüleik kedvence is volt. Egy hölgy például külföldről hazatérve a férje hamvait hozta el a fához, de sokan elmondták, hogy idejárnak meditálni, eljönnek, ha valami jó vagy épp valami rossz történt velük, sokaknak pedig gyerekkori emlékeik kötődnek az öreg mandulához. Az egész helynek van valami különös hangulata, ráadásul Janus Pannonius versének köszönhetően Pécsen a mandulavirágzás nagyon fontos esemény.”
A győzelem után a havi-hegyi mandulafa már nemcsak az örök megújulás magyar szimbóluma,
ahogy az a nemzetközi verseny díjátadóján is elhangzott, most már az összefogás jelképeként is tekinthetünk rá.
Janus Pannonius
Egy dunántúli mandulafáról
Herkuleslyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
Kapcsolódó cikkek:
A pécsi mandulafa lett az Európai Év Fája
14 európai fával versenyez a pécsi mandulafa
Ezer szavazattal tarolt a pécsi mandula
Barangolás Pécs tetején, a Tettyén
Ahol az erdő és a város összeér
