Próbajárat gőzmozdonybúcsúval a Gyermekvasúton

Tucatnyi szakember hosszú munkája ért szó szerint célba vasárnap délután a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút hűvösvölgyi fűtőházában, amikor visszatért első útjáról az újjászületett Cax 529 személykocsi. Mindez hosszú hónapok után az első vonat volt a Hűvösvölgyből a János-hegy oldalán át a Széchenyi-hegyig vezető pályán, hiszen a koronavírus miatt teljesen leállt a forgalom. A futópróba sok más szempontból is különleges volt, a vonóerőt például a vasút egyik gőzmozdonya szolgáltatta. A 39-es számú gőzös persze a papírformának megfelelően azonnal ellopta a show-t, amit persze az tett lehetővé, hogy az egyszeri menetet a vasút előre meghirdette.

A szerelvényt így a pálya számos jeles pontján fotósok várták, többek között a hűvösvölgyi alagút kijáratánál (nyitóképünkön), a Budapestre panorámás kis-hárs-hegyi kanyarban, valamint az egykori úttörővasút ikonikus állomásán, Csillebércen. A legtöbben azonban a Széchenyi-hegyi végállomásra látogattak el, ahol közel százan gyűltek össze a szerelvény fogadására. Mivel még csak futópróbáról volt szó, a vonaton nem lehetett utazni. Ugyanakkor az előzetes programterv szerint Széchenyi-hegyen bárkinek volt alkalma belülről is megnézni a 72 éves kocsi belső terét, bár a vizet vételező, irányt váltó, pöfékelő és sípoló gőzmozdony árnyékában végül csak néhány lelkes kisvasútrajongó élt a lehetőséggel.

A 529-es pályaszámú Cax egy különleges példány, a később a kisvasutak nagy részére eljutó, modern Bax sorozat első szériájának képviselője (a hagyományos MÁV-megnevezésekben a kezdőbetű C-je a harmadosztályú kialakítású utasteret jelöli, a B a másodosztályt, míg az A az első osztályút).

A 12 méter hosszú járművekben puha rugózású forgóvázak, elektromos világítás, két kályha és illemhely is szolgálta az utasokat, amelyek a felújítás során egytől egyig újjá is születtek a székesfehérvári MÁV Vagon Kft. műhelyében.

Az 529-es kocsit új korában hazánk talán legszebb és legforgalmasabb kisvasútján, a Hegyközben szolgált, és napi munkája során Füzérkomlósról indulva – Sárospatak főutcáján át – egészen a kenézlői Tisza-partig szállította az utasokat. Csak azért nem Nyíregyházáig, mert a II. világháborúban elpusztult kisvasúti Tisza-hidat nem építették újjá. Az egyenes szakaszokon menetrend szerint akár 60 km/h-s sebességgel robogó, 4–6 kocsis szerelvényekkel járó kisvasút vége 1980-ban jött el: az akkor még mindig korszerű járműveket szétszórták a többi vasúton.

Az 529-es a következő három évtizedet a Kecskemét és Kiskőrös közötti pályákon töltötte, ahol a bugaci tanyavilágot járva nemcsak helyi közlekedési eszközként, de az utolsó években afféle élő közlekedési múzeumként is működött, és ebben a minőségében az évente megrendezett kisvasúti napokon ezerfős közönségét is szolgálta. A vasút 2009-es bezárása után sokáig a ma is meglévő kecskeméti járműtelepen maradt, innen került át felújításra Székesfehérvárra.

Amíg a hagyományos, zöld színre fényezett kocsi számára az első, addig a továbbító gőzös számára az utolsó út volt január záró hétvégéje, legalábbis egyenlőre. A legutóbbi átfogó felújítása óta eltelt 14 év után eljött az ideje az újabb munkálatoknak, márpedig egy gőzmozdonyt „áttolni a műszakin” új korában sem volt egyszerű vagy olcsó dolog, azóta pedig csak szigorodtak az elvárások. Köztük persze az eredeti állapot megőrzése is szerepel a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonában álló jármű esetében. Mivel társa, a szintén 490-es sorozatú, 053-as gőzmozdony jelenleg szintén nem teljesen egészséges, egy időre most mozdonyfütty nélkül marad a hegyvidék.

A vasút műhelyében persze nem áll meg a munka, javában készül, szépül az egyetlen fennmaradt Mk49 dízelmozdony és a Lillafüredről származó Ganz-MÁVAG motorvonat, mellettük pedig a járműpark számos tagja esik át a szokásos időszakos karbantartások és vizsgák hosszú során. A hosszabb távra szóló munkák között egy újabb muzeális dízelmozdony talpra állítása mellett természetesen a két gőzmozdony ismételt munkára fogása is szerepel.