Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.
A jellegzetesen aromás, kicsit borsosan fűszeres ízű, ehető podagrafüvet (Aegopodium podagraria) hajdanán baktalpként és baklábként is emlegették (az Aegopodium nemzetségnév jelentése ʼkecskelábʼ), mivel tőleveleinek formája hasonlít a kecskék patás talplenyomatára.
Cikkünk főszereplője az idők folyamán a podagra (köszvény) kezelésében hatásos gyógynövényként vált ismertté.
Az angolok a bishop’s weed (ʼpüspökgyomʼ) névvel is illetik, hiszen a gazdagok – köztük a püspökök is – több húsos ételt fogyasztva gyakrabban szenvedtek a köszvénybetegség tüneteitől, ezért ezt a gyógyfüvet is gyakrabban fogyasztották a húsok mellé.
Régóta népszerű gyógyfű
A podagrafű Európa több országában ismert fűszernövény és levélzöldség. Svájcban tavaszi salátákhoz gyűjtötték vagy főzve készítették el. Fontos alapanyaga volt az ukrán zöld borscs levesnek, a britek és a franciák pedig a sörfőzésben is hasznosították.
Már a középkorban árulták gyógy-, fűszer- és tápláléknövényként a piacokon, de a rómaiakról is ismert, hogy szívesen használták levélzöldségként.
Jelentős ásványianyag-tartalma, gyulladásgátló és vízhajtó hatása kedvezően hat az anyagcserére és a kiválasztásra, ami csillapíthatja az ízületek gyulladását, javítja a köszvényes állapotot, illetve segíti a köszvény megelőzését. A podagrafüvet legjobban a táplálkozásba illesztve alkalmazhatjuk gyógyírként, de készülhet belőle tinktúra vagy tea is belsőleges használatra, valamint a beteg ízületek borogatására.
Átok és haszon egyszerre
A podagrafű nem igazi fű, tehát nem pázsitfűféle, de régen a fű elnevezés egyszerűen csak annyit jelentett, hogy lágy szárú növény. A füvesasszonyok gyógyfüveket szedtek, a fűleves zöldfűszerekből, levélzöldségekből készült, és a füvészkertekben sem csak pázsitfűféléket gondoztak. A podagrafű az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, azon belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, tehát rokona a sárgarépának, a zellernek és a kapornak is.
Nálunk május–június táján hozza nagyjából 1 méter magas hajtásait.
Fehér, apró virágai ernyőszerű virágzatot alkotnak, ikerkaszattermése pedig a köménymaghoz hasonló formájú. Levelei némileg hasonlítanak a fekete bodza leveleire, ezért másik angol neve a ground elder (ʼföldi bodzaʼ). Tarackos, föld alatti hajtásaival rendkívül jól terjedő faj, amely mindig tömegesen látható. Ez a tulajdonsága a gyűjtögetőknek hasznos, de a kertészkedőknek átok is lehet. Kaszálás után rövid időn belül újra és újra kifejleszti tőleveleit, így friss salátanövényként az év nagy részében elérhető. Rendkívül jó szaporodóképessége miatt szinte kiirthatatlan, ezért sok kertben okoz gondot a jelenléte.
Zöldfűszer és levélzöldség
Virágai és termései egyaránt aromás ízűek és illatúak, használhatók friss zöldfűszerként és szárítva is, de amik igazán finomak, azok a folyamatosan kibújó, zsenge, még világoszöld színű, teljesen ki sem terült, legfiatalabb tőlevelei. Ezek formájukat tekintve kicsit a csirkelábra hajaznak, enyhén aromás ízűek, nyersen is finomak. A valamivel idősebb és erősebb ízű, keményebb levelek főzve készíthetők el.
Nyersen salátákban, pesztókban, fűszervajban, turmixokban, hidegen kevert szendvicskrémekben, zöldfűszeres túrókrémben, majonézes szószban finom a podagrafű.
Száríthatjuk teának, de fűszersót is készíthetünk belőle. Főzve levesekben, szószokban, főzelékekben lehet értékes, ásványi anyagokban és vitaminokban is bővelkedő alapanyag, erősebb íze miatt ugyanakkor célszerű más zöldségekkel keverve felhasználni. Fogyasztásában ellenjavallatként csak az egyéni érzékenység merül fel. Persze fontos biztosan felismerni a fajt, hiszen családjában mérgező rokonok is előfordulnak.
Fűszeres karaj podagrafű-salátával és hajdinával
A szeletekre vágott karajt sóval, borssal és fokhagymával fűszerezzük, majd kizsírozott tepsiben sütőben megsütjük. Az előzetesen beáztatott hajdinát sós, babérleveles vízben megfőzzük, friss, összevágott, fiatal podagrafűlevelekkel és medvehagyma puha terméskezdeményeivel fűszerezzük. A salátához remekül passzol a fehérborecetből sóval és borssal készített vinaigrette, de ecetes-sós lében pácolt, zöld medvehagymaterméssel is megszórhatjuk.
Gévagomba lecsósan, podagrafűvel
A fiatal, nagyobb tenyérnyi nagyságú, csíkokra vágott gévagombát egy kevés felkockázott kolozsvári szalonnával – annak zsírján, két gerezd apróra vágott fokhagymával, egy kis fej felkarikázott vöröshagymával, sózva és borsozva – megpirítjuk, majd pár kanálnyi vízzel felöntve 10 percig pároljuk. Ezután hozzáadunk 3 nagyobb, előzetesen felkockázott, lédús paradicsomot, 4-5 darab, többféle színű, kockára vágott húsos paprikát és egy kis csokor zsenge podagrafüvet. Még legalább 10 percig pároljuk, majd frissen vágott podagrafűvel megszórva tálaljuk.
Zöldfűszeres-tejfölös rókagomba
A gombát megtisztítjuk, a nagyokat apróra vágjuk, a kicsiket csak félbe. 1-2 gerezd fokhagymával egy kevés vaj és olaj keverékén megpirítjuk, sóval, őrölt fekete borssal, egy csipetnyi kurkumával és reszelt citromhéjjal fűszerezzük, majd saját levében puhára pároljuk. Ezt követően egy kis csokor apróra vágott, friss podagrafüvet és petrezselyemzöldet adunk hozzá, végül tejfölben elkevert keményítővel behabarjuk. Köretként hajdinát, bulgurt, kölest kínálhatunk hozzá.
Szegfűgombás-podagrafüves pirítós
A sóval és borssal fűszerezett szegfűgombakalapokat fokhagymás vajon megpirítjuk, majd apróra vágott, friss podagrafűvel és petrezselyemzölddel, illetve medvehagyma friss vagy pácolt terméskezdeményeivel megszórjuk. Végezetül durvára morzsolt, füstölt fetával elkeverve, még jó melegen pirítósra halmozzuk.
Zöldfűszeres kendermagkrém
10 evőkanálnyi hántolt kendermagot, valamint 1-2 evőkanálnyi tökmagot és napraforgómagot szárazon átpirítunk. Amikor kihűlt, 10 dkg vajjal (mangalicazsír és vaj is lehet fele-fele arányban), 15 dkg trappista sajttal, 1 gerezd fokhagymával durván összekeverjük botmixerrel. Sóval és borssal fűszerezzük, majd bőségesen keverünk bele zsenge, apróra vágott, friss podagrafüvet. Kenyérre, pirítósra kenve tálaljuk, ehető virágokkal díszíthetjük.
A cikk a Turista Magazin 2021. június számában jelent meg, a magazin nyomtatott verziót itt, a digitális változatot pedig itt tudod megrendelni. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
