Felfedeztük Rab szigetének legszebb turistaútjait

Rab óvárosa nyáron zsúfolásig megtelik turistákkal, pláne július utolsó napjaiban, a sziget egyik legnagyobb ünnepének, a középkori nyári fesztiválnak az idején. Ebben a három napban a városlakók megidézik a középkort, korhű ruhában mutatják be az idelátogatóknak milyen volt itt az élet sok száz évvel ezelőtt. Mi azonban földtörténeti távlatokban gondolkoztunk, a sziget természeti látnivalóit és geológiai érdekességeit is szerettük volna felfedezni. A belváros kellős közepén azonban ehhez is épp a legjobb helyen van az ember, ugyanis itt található a Geopark Rab egy egykori kis moziban kialakított információs központja.

Az információs központban nemcsak az itteni kis kiállításon bemutatott kőzeteket, ősmaradványokat nézhetjük meg, de a sziget tematikus túraútvonalaival és geológiai látnivalóival kapcsolatban is értékes információkat és térképeket kaphatunk. Bár előzetesen vásároltunk egy online térképet, de - ahogy az később kiderült- a geopark munkatársaitól kapott információs anyagoknak is jó hasznát vettük.

Geológiai gyorstalpaló az óváros közepén

A kiállításon geológusok kalauzolják a látogatókat. A kutatók lelkesen mesélnek a kiállított ősmaradványokról, a tengeri lények vázairól és a sziget földtani felépítéséről. Ráadásul a falakon mindenféle érdekes tabló is van. Az egyiken például egy mamut látható. Mint kiderült egy 630 ezer évvel ezelőtt élt állat fogát és combcsontját 1979-ben találta meg egy halász véletlenül, amikor 5 km-re a partról halászott, és a hálójával a halak mellett ezeket a különleges leleteket is kifogta. Nemrégiben pedig Lopar közelében talált a geopark egyik munkatársa egy különleges leletet, egy a modern kori orrszarvúakra emlékeztető kihalt emlős fogát, ami Európában az első ilyen leletnek számít.

A Rab-szigeti Geopark projekt több mint 10 éve indult azzal a céllal, hogy bemutassa az érdeklődőknek a sziget elképesztő geológiai, geomorfológiai, biogeográfiai és történelmi sokszínűségét. Azóta számos geológiai tanösvényt, túraútvonalat, táblával jelölt infopontot alakítottak ki a sziget különböző részein.

Én nem vagyok geológus, így Rab geológiai felépítésének részletes elemzésére most nem vállalkoznék, helyette inkább szeretnék néhány érdekes helyet, meglepő képződményt és gyönyörű túraútvonalat mutatni, amelyek akkor is elkápráztatják az embert, ha nem geológiából doktorált.

Annyit azért érdemes tudni, hogy a sziget földtani felépítését tekintve olyan, mint egy szépen megtervezett sorminta. Északkelet felől indulva homokkő, mészkő, homokkő és újra mészkő váltja egymást pár kilométeres sávokban, ez is az oka annak, hogy ilyen sokszínűséggel találkozhatunk ezen a kis területen.

Lopar – homokos strandok és időtlen tájak

A sziget északi részén fekvő üdülőváros a homokos strandjainak köszönheti a hírnevét. A strandok meg az itteni homokkőnek köszönhetik magukat. Aki csak strandolni jön ide, és egy porcikája sem kívánja a túrázást, az is megcsodálhatja azt, hogy a homokkő és a tenger találkozásából micsoda elképesztő sziklaformák keletkeztek, például az egyik legnépszerűbb strandon, a Livacinán.

Mi tettünk egy túrát is Lopar környékén, ami sok más mellett azért is volt élvezetes, mert egy helyen, szó szerint vízi túra lett belőle. A túraruhát fürdőruhára váltottuk, és hátizsákkal a hátunkon, túracipőnkkel a nyakunkban átsétáltunk egy sekély öböl egyik partjáról a másikra.

Itt egyébként egymást váltják a kis szabadstrandok és a geológiai látnivalók, nem túlzás, bármerre néz az ember a parton, valami érdekes kő, szikla, növény, bármi mindenhol van.

Az egyik helyen foraminiferákat találtunk, amiből később kiderült, rengeteg van a szigeten. Ezeknek az óriás egysejtűeknek kerek, meszes házait Rab szigetén sokfelé megtalálni, de szerte a világban sok helyen, például nálunk is találkozhatunk velük, ezek a lények ugyanis az eocén meleg tengerek jellegzetes és nagy számban előforduló lakói voltak.

Egy kis strandolás után újabb gyaloglás következett, és hamarosan a nap legelképesztőbb helyére értünk, ahol a külső erők egészen fura alkotásokat hoztak létre a vörös színű, agyagos földből. A "lopari piramisokat" a szél és a heves esőzések alakították ki, a kis boróka bokrok közreműködésével, amelyeknek a gyökérzete valameddig egyben tudja tartani a földet, létrehozva ezeket a különleges formákat.

A geológiai infópontok elszórva követik egymást, de ahhoz hogy megtaláljuk őket, a látogatóközpontban kapott térkép nagyon nagy segítséget jelentett.

Lopar másik felén, a kompkikötő közelében egy hangulatos tengerparti sétányon is érdemes sétálni, itt is láthatunk érdekes és néha bizarr homokkő formákat és foraminiférás kőzeteket.

A boldogság zöld szigetének legszebb panorámaútja szürke

Lopar legnagyobb strandja a Rajska Plaza minden szempontból óriási. Nagyon hosszú és főszezonban nagyon-nagyon sokan vannak. Mellette van egy hatalmas kemping, ahol a leginkább német és holland vendégek egész nyárra leköltöznek hiper-szuper lakókocsikkal. Mi nem itt szálltunk meg, ezt csak onnan tudom, hogy egyik úti célunk a kemping szomszédságában indult. Ahhoz azonban, hogy eljussunk a kezdőpontba, át kellett verekednünk magunkat a mobilházak és lakókocsik tengerén, vagy inkább labirintusán, ami nem volt könnyű. A kevéske információnk annyi volt, hogy a turistaút a kemping mellett indul, és lesz majd egy kapu, amit csukjunk be, hogy a birkák ne tudjanak kijönni.

Kis bolyongás után aztán csak eljutottunk ahhoz a bizonyos kapuhoz és két – meglehetősen zilált külsejű, partizán birkát is láttunk. Sajnos, mire lefotóztam volna őket, már köddé is váltak. Az útvonal névadója Ante Premuzic ( 1889-1979) erdész, akinek nagy szerepe volt több ismert horvát turistaútvonal kialakításában is. Ezek közül a legtöbben talán a Velebit-hegységben futó híres 57 km-es, később róla elnevezett Premuzic-útvonalat ismerik.

A teljes útvonal végigjárásához 11 óra szükséges, de ha a Rab fölött magasodó Kamenjakig menne valaki, ami egyébként a sziget legmagasabb pontja, akkor 4,5 óra is elég. Nekünk persze ennyi időnk sem volt, lévén egy félnapos strandolás után jöttünk, és ez a tény egy 7 éves kisgyerekkel már eléggé behatárolja a lehetőségeket. Szóval mi inkább csak belekóstoltunk az élménybe, de ez így is felejthetetlen emlék lett.

Itt már mészkő vidéken járunk, így szürke köveket láttunk mindenfelé, már amerre éppen meseszép panorámában gyönyörködhettünk. Alattunk a mélyben a lopari strandok türkizkékje és a homok sárgája uralta a képet, de távolabb a zöld ezernyi árnyalatában pompázott a sziget. Csodálatos volt a látvány. Ha rossz passzban vagyok éppen, képzeletben azóta is ez az egyik hely, ahová visszajövök.

Csúcstámadás kétszer

Bár ez nem volt szempont, de mint később kiderült, a szállásunk épp annak a turistaútnak a szomszédságában volt, ami a sziget legmagasabb pontjára, a 408 méter magas Kamenjakra visz fel. Egyik késő délután neki is indultunk a hegynek, és reméltük, hogy naplementére felérünk a hegy tetejére, a sötétedés előtt meg le, a szállásra.

A Kamenjakra Mundanijéből egy keskeny autóút is felvisz, azon is fel lehet gyalogolni, de ott napközben elég sok autó jár, viszont van egy jó kis erdei út is, amit azonban nem könnyű megtalálni. A betonút jobb oldalán található piros karika turistajelzés ugyanis olyan, mintha egy ház kertjébe vinne be. A keskeny ösvény először kertek, majd kis olajfa ültetvények között vezet, aztán beér az erdőbe, ahol fokozatosan kőtengerré válik lábunk alatt az ösvény. Épp ezért, aki idekészül, bokát jól tartó túracipőbe induljon útnak.

A keskeny és nagyon köves ösvény hamarosan keskeny, nagyon köves panorámaúttá alakul, amit csak azért nem tudunk maradéktalanul élvezni, mert muszáj minimum minden második lépésnél a lábunk elé is nézni.

A túra nem volt hosszú, szűk 1,5 óra talán, de mivel egy fürdőzős nap végén túráztunk, nem akartuk a család legifjabb tagját még jobban lefárasztani, és persze, most hogy már láttuk, milyen köves az egész útvonal, még inkább szerettünk volna még világosban leérni, így a Kamenjak csúcsára ezen az estén már nem mentünk fel. A csúcs alatt azonban van egy, még a 30-as években épített, bástyaszerű kilátó, ahonnan gyönyörű a kilátás Rab óvárosára. A naplementét innen végignézni tökéletes élmény volt.

A csúcs sem maradt azonban ki, mert másnap – még a komp indulása előtt- felmentünk autóval, és sétáltunk kicsit a Kamenjak tetején. Első pillantásra hihetetlen zord ez a táj, csupa-csupa kő, amerre a szem ellát, a második pillantásra viszont fantasztikus, földöntúli és végtelenül nyugodt itt fenn minden. Ráadásul, ha közelebbről is megnézi az ember, rájön, hogy nem élettelen kősivatag van itt, a nagyfokú alkalmazkodóképesség persze alap, de sokféle növény megél itt, és állatokkal is lehet találkozni. Különösen a sáskák és a szöcskék vannak jelen nagy számban, és persze, a kivadult birkák, akik már-már zerge-ügyességgel egyensúlyoznak a sziklákon.

A csúcsról már a sziget másik, a szárazföld felőli kopár oldalát látjuk, a keskeny Velebit-csatorna túloldalán pedig a felhőkbe burkolózó Velebit-hegység magasodik. De látszik innen a Lopar-félsziget, a nem túl távoli Krk, amelynek előterében két kis kopár sziget fekszik. Goli-otok és Sveti Ggur, amelyek a jugoszláv időkben börtönszigetek voltak.

Bár Rab területe alig 100 km2, a sziget természeti értékei hihetetlenül sokfélék, épp ezért Rab szezonon kívül is remek úti cél. Ráadásul fürdeni ősszel is lehet még, akkor már nincs is annyira meleg, így túrázás szempontjából még kedvezőbbek is az időjárási viszonyok . Aki ősszel az Adria felé veszi az irányt, szerintem Rabot is vegye fel az úti célok közé.

A cikk 2022 augusztusában jelent meg először.