Közel 80 évesen kezdett el kéktúrázni Ács Sándor Péter, akinek annyira megtetszett a műfaj, hogy másfél év alatt végig is ért a több mint 1100 km-es útvonalon. Októberi beérkezése után nem sokkal arról beszélgettünk vele, hogy elfoglalt nagypapaként, ráktúlélőként hogyan élte meg az egyedül túrázást, és mit adott neki a Kéktúra.
Kéktúra.hu: Nemrégiben kaptunk egy levelet egy családtagjától, amelyben felhívta a figyelmünket az ön teljesítményére. Mielőtt azonban rátérnénk a Kéktúrára, meséljen egy kicsit magáról.
Ács Sándor: Decemberben leszek 81 éves. Mindig szerettem kirándulni, de mivel aktív életemben nagyon elfoglalt voltam, nem igazán értem rá. Egyébként közgazdász vagyok, számos helyen dolgoztam, végül egy szövetkezet főkönyvelője, majd végelszámolója voltam. 2005 óta kissé „szabadabb” vagyok, de szerencsére nagy családom van, mindig kapok tőlük feladatokat. Első házasságomból van két gyermekem, sajnos feleségem fiatalon elhunyt. Újranősültem, mostani páromnak is van két gyereke, és most már összesen nyolc unokánk is van, a legkisebb 15 éves. Bőven volt mit tennünk az elmúlt húsz esztendőben. Persze amikor tehettem, és rá tudtam venni a gyerekeket, mentünk együtt kirándulni.
Nagy ritkán a családot is rá lehetett venni, hogy Sándorral tartsanak
Kéktúra.hu: Úgy tudjuk, hogy kifejezetten aktív nagypapa, nagyon nagy segítség az egész család számára. Bármit megszerel, gondozza a saját és a gyerekei kertjét, vigyáz az unokákra, ha kell.
Ács Sándor: Így igaz. Afféle ezermester vagyok - ha a családban valamire szükség van, akkor a papa telefonszáma az első, amit megtalálnak.
Kéktúra.hu: Térjünk rá beszélgetésünk apropójára: hogyan került az életébe a rendszeres túrázás, illetve a kéktúrázás?
Ács Sándor: Túrázni mindig is szerettem, csak ritkán volt rá alkalmam a család mellett. Miskolcon érettségiztem, ezért diákkoromban a Bükköt jártuk be gyalog és kerékpárral is. Most már ötven éve a Dunakanyarban élek, innen rövidebb túrákra a Börzsönybe utaztunk, sokszor a családdal együtt. Jó párszor a Pilisbe, a Visegrádi-hegységbe is átlátogattunk, a Rám-szakadékban háromszor is voltam.
Kéktúra.hu: Sportolt valaha versenyszerűen?
Ács Sándor: Nem, soha nem voltam sportoló. Középiskolás koromban kajakoztam, de nem versenyzőként. Semmilyen más sportot nem űztem.
Kéktúra.hu: Hogyan került elő a Kéktúra ötlete?
Ács Sándor: Szandi menyünk – aki második feleségemmel került a családba - mesélte, hogy egy barátnője már teljesítette az Országos Kéktúra java részét, amikor elveszítette a füzetét. Úgy döntött, hogy még egyszer belefog, Szandi pedig elkíséri. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem velük tartani, és pedig természetesen igent mondtam. Először egy közeli szakaszt terveztünk, így történt, hogy
2022. február 26-án Dobogókőn került az első pecsét az igazolófüzetembe.
Az első pecsét Dobogókőn 2022. február 26-án
Kéktúra.hu: Együtt folytatták később is?
Ács Sándor: Nem. Ezután úgy alakult, hogy Szandinak más elfoglaltságai miatt nem maradt ideje a túrázásra, én pedig az első szakasz után magamra maradtam. Mivel nekem nagyon megtetszett, hogy nem kell tervezgetni, merre menjek, itt van egy útvonal, amit „kontrolláltan” lehet követni,
azt mondtam magamnak, hogy na, akkor én elindulok.
Innentől egyedül mentem végig, talán négy olyan alkalom volt, amikor valamelyik családtagomat rá tudtam venni, hogy velem jöjjön.
Kéktúra.hu: Nem félt egyedül elindulni?
Ács Sándor: Ezt sokszor kérdezték, de miért félnék? Imádom a természetet, sőt, nagyon jól érzem magam benne. Van egy telefon a zsebemben, az útvonal java részén elérhető bárki, emiatt nem aggódtam, biztonságban éreztem magam végig. Meg hát eléggé tapasztalt és óvatos ember vagyok. Édesapámat szoktam idézni: „az óvatosságból sohasem elég” - én is ezt vallom, ezért minden utamra alaposan felkészültem: alternatívákat írtam, ha nem bírnám tovább, hol tudok kiszállni, hol érem el a legközelebbi tömegközlekedést.
Kéktúra.hu: Sokat használta a tömegközlekedési eszközöket?
Ács Sándor: Csak azt használtam az egész Kéktúra alatt. Bárhova mentem, oda és vissza mindig busszal vagy vonattal közlekedtem. Több lehetőséget is kinéztem előre, mert nem ismerve a terepet, nem tudtam pontosan kiszámolni, mikor érek a végére. Az interneten néztem ki a menetrendeket, de sokat olvastam az adott szakaszról mások beszámolóit, leírásait, tapasztalatait, és azokat is hasznosítottam a tervezéskor. A kéktúra.hu-n is mindig elolvastam a szakasz leírását, ami nagyon részletes és pontos.
A végére összeállt a kép, de sokszor egy túra előkészülete tovább tartott, mint maga a túra.
Kéktúra.hu: Egy- vagy többnapos szakaszokat tervezett?
Ács Sándor: Zömmel egynapos utakat terveztem, otthonról indultam, és oda is értem vissza este. A távolabbi helyekre nyilván több napra kellett tervezni: Kőszegen például három napot töltöttem egy szálláson, onnan be tudtam járni elég sok részt mindkét irányba. Egyszer öt napot töltöttem Zalakaroson a lányoméknak köszönhetően, és bár nem a Kéktúra útvonalán található, de onnan mégiscsak könnyebben elértem egy-egy napokra azokat a szakaszokat, amiket Kőszegről már nem. Hajnali 4 körül indultam, és este 8-9 körül értem vissza a szállásra.
Kéktúra.hu: Gondolom a keleti országrészt is hasonlóan járta be?
Ács Sándor: Igen, persze. Encsen három napot, Szögligeten két napot töltöttem szálláson, ahonnan bejárhattam a közeli részeket. Volt olyan is, hogy csupán egy éjszakára kellet megszállnom, mint amikor Bélapátfalváról indultam, Bánkúton aludtam, majd onnan folytattam a másik irányba az utam. Szálltam meg panziókban, vendégházakban is, amiket a neten találtam, és mind megfelelő volt, szerencsére nem volt rossz tapasztalatom.
Kéktúra.hu: Mennyit haladt átlagosan egy nap?
Ács Sándor: Visszaosztottam, és 17,5 km jött ki. Összesen 67 napot túráztam 1172 km-en, így jött ki. Ebből 17 napot 2022-ben, 50-et idén. Azért tartott ilyen „sokáig”, mert két ízben is előjött a „sarkantyúm”, azaz begyulladt a sarokcsontom, ami miatt kétszer két hónap kényszerpihenőt kellett tartanom.
Kéktúra.hu: A túrák tervezésénél fontos volt, hogy tavasz, nyár vagy ősz legyen?
Ács Sándor: Minden évszakban mentem, amikor csak tehettem. Kigyűjtöttem a túranapokat hónapokra bontva, és minden hónapból vannak túráim.
Kéktúra.hu: A tervezésnél hogyan döntötte el, hogy melyik irányban teljesíti a szakaszt?
Ács Sándor: Azt néztem, hogy melyik végére érek oda hamarabb, és ott kezdtem. Az igazolófüzetben feltüntetett idők is nagy segítséget jelentettek, így ki tudtam számolni a visszautamat is. A farzsebemben voltak a cédulák, amikre felírtam a menetrendeket, átszállásokat, csatlakozásokat. Az első tíz túranap után már azt is tudtam, hogy a hivatalos menetidőnél én mindig gyorsabban teszem meg a távot, így azokkal az időkkel számolva biztos lehettem, hogy elérem a buszomat. Igaz, én főleg hétköznap mentem, olyankor sűrűbb a közlekedés.
Kéktúra.hu: Mi volt a benyomása általánosságban a Kéktúráról? Jól követhető az útvonal? Pecsétek rendben voltak?
Ács Sándor: A pecséteket mindenütt megtaláltam, rendben voltak, néhol a jelöléssel volt gond, ezek néha plusz fél km-eket is jelentettek, de nem okoztak komolyabb fennakadást.
Kéktúra.hu: Volt olyan, amit mindig, minden túrára magával vitt?
Ács Sándor: A túrabotomat mindig viszem, a lejtőkön és az emelkedőkön is nagy segítség. Vizet mindig vittem, de mivel nem vagyok nagyétkű, ételt nem sokat pakoltam, általában egy szendvicset napközbenre. Reggel és délben szoktam kávézni, ezért kávés csokit vittem magammal, attól fittebb lettem. A hátizsákomban mindig volt egy cserecipő, hogy ha nagyon eláznék, át tudjam venni. De ha nem is áztam el, a nap végén még akár 3-4 óra utazás várt rám, olyankor jól esett a száraz zokni, cipő. Ezen kívül svájci bicska, telefon és igazolvány mindig van nálam. Eső ellen eleinte esőkabátot vittem magammal, aztán rájöttem, hogy a poncsó jobb, mert a hátizsák is befér alá, később lábszárvédőt is vettem.
Amikor harmadszor ázik el az ember, megtanulja, hogy mi a praktikus viselet.
Kéktúra.hu: Nem gondolt arra néha, hogy csatlakozzon más túrázókhoz, társaságokhoz?
Ács Sándor: Az én korosztályom ezt a tempót már nem bírja, a fiatalokkal pedig én nem bírom. Egyszer összefutottam egy nyugdíjas csoporttal a Mátrában, ők is kérdezték, miért nem csatlakozom hozzájuk, de mint kiderült, ők napi 8-10 km-eket túráztak, ami nekem kevés. Egyébként szeretek egyedül túrázni, élvezni a csöndet, hogy akkor állok meg, amikor akarok, nem kell másokhoz alkalmazkodni. Csodákat éltem meg így: a legnagyobb élmény – érdekes, hogy 80 évesen ezt mondom -, a szarvasbőgés volt. Makkoshotyka és Cirkálótanya közt jártam éppen, kora hajnalban indultam, amikor egy csodálatos koncert kezdődött.
Ahogy a csendben felhangzottak a bőgések, és a hegyek közt visszhangzott, felejthetetlen élmény volt
Kéktúra.hu: Mi a tapasztalata: a Kéktúra célja, hogy az ország természeti és kulturális látnivalóit megismertesse, teljesül?
Ács Sándor: Teljes mértékben. Nagyon sok helyen jártam az országban a munkám során, én magam Borsod megyei vagyok, de Gömör, Zemplén, és még Borsodnak is olyan részein jártam most, ahol még sosem azelőtt, és valószínűleg soha nem jutottam volna el. Csodálatos kis falvakat fedeztem fel, Gömörszőlős egy kis ékszerdoboz.
Jól teszi, aki ennek a kalandnak nekivág, mert olyan csodákkal fog találkozni, amikre nem is gondol.
Én legalább is így jártam.
Gömörszőlős, az ékszerdoboz
Kéktúra.hu: Fizikailag hogy bírta ezt a sok túrázást?
Ács Sándor: Annyira jól, hogy rögtön el is kezdtem a Dél-dunántúli Kéktúrát: ismét felmentem Velemből az Írott-kőre, de onnan ezúttal Bozsok felé indultam. Már egészen Egyházasrádócig jutottam.
Kéktúra.hu: Amikor megkerestek minket a történetével, annyi derült még ki önről - amellett, hogy aktív nagypapa és kéktúrázó -, hogy ráktúlélő.
Ács Sándor: 2010-ben volt egy prosztata daganatom, amit el is távolítottak. Amikor kiderült, hogy rosszindulatú a daganat, és közölték, hogy meg kell műteni, mondtam, hogy rendben, de a feleségemmel befizettünk egy római útra, úgyhogy előbb elmennék oda. Így is lett. Egy percig sem hagytam el magamat, nagyon élveztem Rómát, majd hazajöttünk, és megműtöttek. Szerencsére áttét nem volt, én pedig azon voltam, hogy gyors lábadozás után talpra álljak, és folytassak mindent, ahogy előtte. Azóta szerencsére panaszmentes vagyok, ma már gyógyultnak tekinthető. Örülök, hogy ennyi plusz évet kaptam, szeretném tartalmasan tölteni.
Az utolsó szakasz után Hollóházáról hazaérkezve meglepetéssel várta a család az állomáson
