A dendrománia, a fák szenvedélyes szeretete, Nádas Péter író szerint a mániák legnemesebbike. A legnagyobb hazai dendromán dr. Pósfai György, aki a kétezres évek elején kezdte el egy adatbázisba összegyűjteni az ország legnagyobb fáit, sőt könyvet is írt a témáról. Vele indultunk fakeresésre az ország délnyugati szegletében.
Bogdása egy valamivel több mint kétszáz lelket számláló falu az Ormánságban, közel Somogy és Baranya megye határához. A 19. században a település legfőbb nevezetessége a dél-dunántúli betyárok legendás fogadója, a Becsali-csárda volt. Az épület pontosan a megyehatáron állt, egyik szobájából Baranyába, a másikból Somogyba menekülhettek az ott megszálló legények, attól függően, merről jöttek épp a pandúrok. A csárda ma már nincs meg, viszont egy 250-300 éves kocsányos tölgy még ma is áll a falu határában. A fa nemcsak öreg és gyönyörű, de az ország legnagyobb tölgyfája is, ezért is találkozunk épp itt Pósfai Györggyel.
A tekintély mércéje
Pósfai György 2005-ben megjelent, Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia című könyvében még csak pár száz fa szerepel, az általa működtetett dendromania.hu oldalon azonban jelenleg már 3500 fa adatait lehet megtalálni. De mi tesz naggyá egy fát? Magassága, kora, törzsének vastagsága? „A kérdésre egyértelmű a válasz: a törzskörméretet kell mérni, mert ez a tömeg, az életkor és a tekintély mércéje” – olvashatjuk az alapműnek számító könyvben.
A bogdásai kocsányos tölgy 2011-ben akkori, 760 centiméteres törzskörméretével lett az ország legnagyobb tölgye.
Azt gondolná az ember, hogy ennyi idősen már nem nagyon nőnek a fák. Ez azonban nem így van, épp ezért Pósfai György időről időre újra megméri azokat. Most is ott a mérőszalag a kezében, és már viszi is körbe a hatalmas törzsön. Persze, nem mindegy, hogy miként. Az általa alkotott szabályhoz tartva magát ő mindig a 0 és 130 centiméteres magasság között, a fa legkarcsúbb részén, a minimális kerületet méri.
„A dendromania.hu oldal mostanra félig közösségi oldal lett, nekem jobbára már csak az a szerepem, hogy a bejelentéseket ellenőrizzem. Pontos listát akartam, és az egységességhez az kell, hogy mindent egy kéz mérjen.” A bogdásai tölgy idei törzskerülete 790 centiméter, vagyis 9 év alatt 30 centivel lett vastagabb. Ha már itt vagyunk, megmérjük a fa magasságát is egy lézeres magasságmérővel, ennek alapján a tölgy 26 méter magas. Magasság tekintetében egyébként hazai viszonylatban a betelepített duglászfenyők állnak az élen, az ország legmagasabb fája jelenleg egy 55 méteres zempléni példány.
Óriások és parányok
Bár Pósfai György biológus, munkaidejében óriások helyett parányokkal, baktériumokkal foglalkozik, a „fázás” csak hobbi számára, azt viszont hihetetlen szenvedéllyel műveli. Feleségével és öt gyermekével mindig is sokat túrázott, a fákat is szerette és csodálta, és a kétezres évek elején kezdett feltűnni neki, hogy a családi albumban egyre kevesebb a gyerek, de egyre több a fa. Akkoriban fogalmazódott meg benne, hogy jó lenne összegyűjteni az ország nagy fáit egy adatbázisba.
Kezdetben a védett fák listáit böngészte át, a nemzetipark-igazgatóságoktól és az erdészetektől kért segítséget, a könyv megjelenése után aztán egyre többen írtak neki, illetve ajánlottak a figyelmébe egy-egy nagy fát. Ma már egy lelkes közösség alakult ki amelynek tagjaival időnként közös fakereső túrákat is szerveznek. Ő maga havonta egy hétvégét szán a fákra, ilyenkor egy adott környéken akár 30-40 fát felkeres és megmér, így mostanra már az ország eldugott szegleteit is elég jól ismeri.
A dendrománok hét csapása
Az idős, nagy fák egyik legfontosabb lelőhelyét a nagy folyóinak kísérő ártéri erdők jelentik. Következő úti célunk is épp egy ilyen helyszín Drávakeresztúr határában, a Dráva hullámterében. Tíz éve Pósfai György egyik dendromán társával járta itt az erdőt, amikor egészen véletlenül rábukkantak egy hatalmas fekete nyárra. A töltésről látszik a fa koronája, de innen nézve még semmi sem árulkodik arról, hogy ez a nyár bizony az ország második legvastagabb fája.
A sűrű növényzeten át beküzdjük magunkat az erdőbe, közben megtapasztalunk a „dendrománok hét csapása” közül kettőt, az áthatolhatatlan bozótost és a szúnyogokat. Pósfai György ezekre fel van készülve, szúnyogriasztó és bozótvágó mindig van nála. „Abban még nem jutottunk dűlőre a többiekkel, hogy a hét csapás közül mi a rosszabb, az ugatva közeledő kutya vagy az elveszett kocsikulcs” – mondja nevetve.
Töprengés a második legnagyobb fában
Rövid gyaloglás után aztán elérjük a fát. Egészen különleges élmény szemközt állni egy ilyen óriással. Hihetetlen, hogy egy ekkora fa csak úgy el tud rejtőzni az erdőben.
Amikor a kollégával először megláttuk, szinte euforikus állapotba kerültünk. Akkori tudásunk szerint ez volt a legnagyobb hazai fa, és senki sem ismerte.
Azóta a helyzet kicsit változott, beelőzött egy másik fekete nyár. Ennek a fának a törzskörmérete most 1103 centiméter, 2013-ban azonban egy fotós a gemenci erdőben talált egy ennél is nagyobb fát. A „pörbölyi titán” törzskörmérete 12 méter, felfedezése óta pedig igazi celeb lett: most már egy kis tanösvény is elvezet hozzá.
Ezt a Dráva menti erdőben álló fát azonban továbbra sem ismerik sokan. Korát 150 évesre becsülik, közepében egy hatalmas üreg van, akkora, hogy be is lehet oda mászni. Ezt természetesen nem hagyhatom ki, és hason fekve bepréselem magam a repedésen. Odabent felállok, szinte teljesen fel tudok egyenesedni. Nincs teljesen sötét, jól látszanak a fa korhadásnak indult részei. Fura bent lenni, soha nem álltam még egy élő fa belsejében. Egyébkén nyárakban nemzetközi színtéren is jól állunk. „Sehol Európában nincsenek ilyen nagy nyárfák, a nemzetközi találkozókon leesik a kollégák álla ezektől a tízméteres fáktól.”
Hétszázasok klubja
Nem véletlenül jöttünk épp az ország délnyugati szegletébe, ugyanis Somogy és Baranya megye különösen gazdag lelőhelye a faóriásoknak. Ahogy magunk mögött hagyjuk a Dráva árterét, és észak felé vesszük az irányt, sűrűn megállunk, mert újabb és újabb hatalmas fák tűnnek fel.
A felsőszentmártoni focipálya mellett egy gyönyörű fás legelő idős tölgyeit csodáljuk meg, Potonyban a falu közepén áll egy méretes tölgy, Darány határában pedig Patkó Bandi fáját nézzük meg. A legenda úgy tarja, hogy Patkó Bandi, a híres betyár, ehhez a fához kötötte a lovát, amíg a csárdában mulatott. Az országosan ismert tölgy egyike annak a 17 tölgyfának, amelyek törzskerülete 700 centiméter fölött van. Tavalyelőtt azonban a fa sajnos kiégett, ezért ágait levágták, és csak egy torzó maradt belőle. Most azonban örömmel láttuk, hogy újra életjelet adott magáról, ugyanis egy vékony kis ág kihajtott a törzsből.
A klímaváltozás megviseli az idős fákat
„A tölgyek egyébként nagyon szívósak” – mondja Pósfai György. „Egy angol mondás szerint a tölgy 300 évig nő, 300 évig ereje teljében van, majd 300 évig haldoklik.” Míg Anglia csapadékos, óceáni klímáján valóban megérhetnek ilyen szép kort a fák, nálunk inkább a 400-500 év lehet számukra a maximum. „Érdekes nyomon követni is a fák sorsát, hogyan változnak, hogyan változik a környezetük akár néhány év alatt is.”
A klímaváltozás azonban nem kedvez az idős fáknak, különösen a bükköknek, az elmúlt években a bükkfák toplistásai szinte mind kipusztultak.
Útközben áthaladunk Csokonyavisonta fás legelőjén. Fás legelőkből hajdan sok volt az országban, a gyepeken elszórtan álló nagy fák jól jöttek az állattartóknak, ugyanis a nagy melegben az állatok be tudtak húzódni az árnyékba. A dendrománok is szeretik ezeket a területeket, ahol szép nagy fákat lehet találni. Az állattartás visszaszorulásával azonban ezek az élőhelyek is gazdátlanul maradtak, ráadásul egyre jobban beerdősülnek.
Séta Csokonyavisonta fás legelőjén
Látogatás Ötvöskónyi hársfájánál
Szintén sok nagy fa maradt meg az ország kastélyparkjaiban. Ezek egyikét szeretnénk mi is megnézni a Somogy megyei Ötvöskónyiban. Az 1895-ben épült Chernel–Czindery-kastély a hazai kastélyok klasszikus útját járta be. Miután utolsó lakói elhagyták, működött benne gyümölcssűrítő üzem, tüdőgyógyintézet, majd pszichiátriai osztály, 2015 óta pedig üresen áll.
Parkjában él egy különleges nagylevelű hárs, amely 10 méter feletti törzskerületével a megye legnagyobb fája, és az is lehet, hogy ez az ország legidősebb fája, amelynek korát 450 évre becsülik. Egy 1896-os fotón látszik, hogy a fa törzskörmérete már akkor 9 méter felett lehetett. A fa formája ma is szinte éppen olyan, mint akkor volt, koronája hatalmas és élettel teli. Ez azért is nagyon meglepő, mert a törzse belül szinte teljesen kikorhadt. A méretes üreget, ahová jó néhány ember be tud húzódni, ma már csak egy vékony palást öleli körbe. A park jelenleg zárva van, de az önkormányzat nagyon szeretné, ha a közeljövőben látogathatóvá tehetnék a különleges fát.
És ilyen szép az ötvöskónyi hárs napjainkban
A környéken bőven lenne még mit megnézni, de közben az idő is elszaladt, így elköszönünk Pósfai Györgytől. Hazafelé azért még egyszer megállunk, az ország egyik legismertebb és legszebb fás legelőjénél, hogy megcsodáljuk Bogyiszló híres vándorló fáit. Itt ér bennünket a naplemente: nagy fákkal kezdtük, hát gyönyörű nagy fákkal is zárjuk a napot.
A cikk a Turista Magazin 2020 októberi számában jelent meg.
Naplemente a bogyiszlói tölgyek között
Ha érdekel, hogy hol találod a cikkben is említett faóriásokat, látogass el a dendromania.hu oldalra, ahol – egyebek mellett – rengeteg fotót és egy térképes, keresési paraméterekkel szűkíthető listát is találsz hazánk különleges fáiról.
