Magyarország egyetlen igazi szalamandrája - amely az Aggteleki Nemzeti Park címerállata - az Északi-középhegységben, valamint a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, illetve az Őrségben fordul elő. Jellemzően középhegységi fajként főként a nyirkos, árnyékos, szakadékokkal és szurdokokkal tarkított, idősebb faállományú lomberdőket kedveli. Egyvalamihez kifejezetten ragaszkodik: a tiszta, hideg, lassú folyású felszíni vizekhez, amelyek lárvái átalakulásának színhelyei.
A farkos kétéltűek (Caudata) rendjének szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó, számos alfajjal rendelkező foltos szalamandra (Salamandra salamandra) - amelynek hazánkban a törzsalakja él - teste robusztus, hengeres, kiemelkedő szemei nagyok és sötét pupillájúak. Feje széles, tarkótájékán pedig jellegzetes, kidudorodó, vese alakú fültőmirigyek találhatók. Testének oldalán jellegzetes haránt irányú barázdáltság figyelhető meg. Háta és oldala fényes fekete. Előbbin két pórusmirigysor, míg utóbbin egy-egy szemölcssor fut végig.
Foltjainak színezete változatos: citromsárga vagy narancssárga, esetenként azonban narancsvörös. A figyelmet a mérgező bőrváladék veszélyére felhívó mintázat példányonként más és más, így alkalmas „viselőjének” egyedi azonosítására. A foltos szalamandra - a főként vízi életmódú gőtékkel ellentétben - az év legnagyobb részét a szárazföldön tölti. Legfőképpen éjszaka aktív, de csapadékosabb, borongós időben napközben is előmerészkedik a fák gyökerei között található (rendszerint a telelőhely funkcióját is betöltő) búvóhelyéről. Puha testű gerincteleneket, különböző férgeket, házatlan csigákat, pókokat és ászkákat, százlábúakat fogyaszt. Lárvái vízi gerinctelenekkel táplálkoznak.
A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke egyedenként 50 000 Ft. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e kétéltű - besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
A meglehetősen esetlen mozgású kétéltű jövőjét elsősorban a szaporodásra alkalmas, tiszta vizű felszíni vízfolyások (források, erek, csermelyek, kisebb patakok) számának fogyatkozása - a természetes élőhelyek leromlása, kiterjedésük csökkenése, valamint a vízszennyezés - veszélyezteti. Szintén nem elhanyagolható tényező a járműforgalommal érintett utak hálózatának bővülése, ami a gázolások gyakoriságának növekedését vonja maga után.
A foltos szalamandrák elevenszüléssel hozzák világra utódaikat. A belső megtermékenyítést követően (ez tavasszal történik meg) a peték a nőstények testének védelmében fejlődnek lárvává, a kb. 15-30 mm-es csöppségek pedig rendszerint május és július között, fejlett végtagokkal, három pár külső kopoltyúval „jönnek a világra”. A kis szalamandrák foltjai az átalakulás során, illetve után (augusztus-szeptember) jelennek meg. Az anya testében történő fejlődés az utódgondozás változó környezeti tényezőkhöz történő alkalmazkodásának remek példája.
Megjelent a Turista Magazin 2014. májusi számában.
