Már 90 éve nem volt rá példa hazánkban, hogy egy-kettőnél több keselyűt figyeltek volna meg egy kupacban. Ezért is bír akkora jelentőséggel, hogy Pély közelében most nem kevesebb, mint 19 példányt észleltek.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében a napokban 15 fakó keselyűt pillantott meg, amelyek épp az éjszakázáshoz kerestek megfelelő helyet. A madarak még másnap reggel is ott voltak, ekkor már egy 18-as csapatot számláltak a lelkes megfigyelők. A keselyűk 10 óra körül felrepültek, ekkor déli irányból egy 19. madár is csatlakozott hozzájuk, majd néhány kör után eltűntek az égen északkelet irányába.
Külön érdekesség, hogy három madáron egyedi jelölés is volt, a nagy szárnyfesztávolságú ragadozómadaraknál használt szárnylap (szárnykrotália) segítette beazonosításukat. Ezekből derült ki, hogy mindhárom madár idén született a szerbiai Uvac szurdokban, mely a faj utolsó menedékeinek egyike a balkánon, az egyedi jelöléseket is itt kapták.
Annak ellenére, hogy egyre többször észlelnek keselyűket hazánkban, felbukkanásuk még mindig kuriózumnak számít. 2015-ben ez az ötödik alkalom, hogy fakó keselyűt mutatott a távcsövek képe, de egy 1-2 példánynál nagyobb csapat felbukkanására 1926 óta nem volt példa. Akkor 11 madarat számláltak.
Hová tűntek a keselyűk?
Nem volt ez mindig így, a Kárpát-medencében egészen a múlt század közepéig három keselyűfaj, a fakó-, a barát- és a dögkeselyű is rendszeresen előfordult. A Kárpátok hegyei megfelelő fészkelőhelyet, az Alföld több tízezer ridegen tartott jószága pedig bőséges táplálékforrást biztosított számukra.
Egyedi jelölés az egyik keselyűn, ezt a példányt 2015. június 7-én
gyűrűzték az Uvac-szurdokban
Kipusztulásuk oka összetett és egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza. A még ma is több ezer madár pusztulását okozó mérgezések az egykori keselyűállományt sem kímélték. A trófeagyűjtők sok madarat lelőttek, és a szülőmadár elpusztítása után a tojásokat vagy fiókákat is kiszedték a fészekből.
A keselyűk eltűnéséhez a legeltetéses állattartás visszaszorulása és az állategészségügyi szabályok szigorítása is hozzájárult. A kevesebb jószág miatt kevesebb volt az elhullott tetemek száma is, ráadásul a tetemeket állategészségügyi veszélyre hivatkozva el kellett temetni vagy szállítatni, így táplálékforrásuk jelentősen lecsökkent.
Európában az utolsó előtti pillanatban kaptak észbe a szakemberek, mára a Spanyolországban és a Balkánon folyó komoly természetvédelmi sikereket elért programok bizonyítják, hogy a keselyűknek igenis van még keresnivalója a kontinensen és az egészséges ökoszisztémában betöltött helyük vitathatatlan.
Kapcsolódó cikkek:
Darufesztivál túrákkal és gasztroélményekkel
Eltűnt tájsebek és madarak ezrei a Kiskunságban
Farkaskölykök cseperednek a Bükkben
