Ez a pálos szerzetesek által életre hívott túraútvonal többről szól a természetjárás puszta öröménél. Kísérő gondolataival a természethez és önmagunkhoz is közelebb kerülhetünk, miközben a Pilis felejthetetlen díszletében járunk.
A három útvonalból álló Pálos út egy olyan testi-lelki utazása hív, ami egyaránt felfogható zarándoklatnak vagy egyszerű túraútvonalnak. Rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle, de aki kellő nyitottsággal járja ösvényeit, biztosan nem fog csalódni. A fehér szerzetesek nyomában járva a természet és a kulturális értékek meglelése az elsődleges szempont, de az elmélyülés is fontos élményeleme a túrának. Utóbbi átéléséhez az útvonalak mentén található pálos kövek segítenek, melyek üzenetei nem csak a hívő embereket kívánják elgondolkodtatni. Korábbi túraajánlatunkban már bemutattuk a 14 km hosszú Források útját, ami szakrális helyeket érintve vezetett ki minket a budai erdőtájba, illetve a visegrádi hegyeket bebarangoló, több varázslatos helyszínt bemutató, 27 km hosszúságú Szeretet útját. Utóbbi táv tetszőlegesen szakaszolható, rövidíthető is, csakúgy, mint soron következő utunk, amit a Remeték útjának neveznek.
Utazásunk kezdetén a pilisszentkereszti római katolikus templom mellett állunk. A Szent Kereszt tiszteletére felszentelt barokk stílusú épület a pálos atyák vezetésével 1766-ra épült fel a Pilis szívében, a rend bölcsőjében. Kiindulóállomásunk első pálos üzenetét telefonunk segítségével olvashatjuk el, illetve hallgathatjuk meg a kőoszlopon található QR-kód beolvasásával.
„Mit jelent szerzetesnek lenni?” Erre a kérdésre Csóka János pálos szerzetes ad sallangok nélküli választ, rávilágítva a szerzetesi hivatás lényegére. Ha kíváncsi vagy e gondolatokra, itt meghallgathatod.
A templomtól a piros sáv turistajelzést követve indulunk útnak, ami a település határában magasodó Pilis tömbje felé vezet. Visszatekintve a panorámás tisztásról nem csupán a festői fekvésű falura, hanem a tőlünk északra magasodó Dobogókő vonulatára is rálátunk.
Rálátással a festői fekvésű Pilisszentkeresztre
Beértünk az erdőbe. Lehetőségünk nyílik kiszakadni a hétköznapok forgatagából, elmélyülni a természet csendjében és harmóniájában, ami a testet és lelket egyaránt felfrissíti. Ebben az elcsendesedett állapotban könnyebb a befelé figyelés, könnyebben találunk válaszokat a bennünket foglalkoztató kérdésekre. A Pilis lábánál álló pálos kő is egy ilyen elmélkedésre hív minket, amely a teremtővel való kapcsolatunkra fókuszál.
A Magas-hegyi-nyeregtől kezdetben lassú emelkedéssel, majd panorámás szerpentinúton hódítjuk meg a hegység legmagasabb pontját, a 756 méter magas Pilist. Már a felmenet során is mesés kilátásban gyönyörködhettünk, de az igazi kitekintést a csúcs messzelátója hozza el nekünk, amit a pálos rend alapítójáról, Boldog Özsébről neveztek el. Boldog Özséb rangos esztergomi pap (kanonok) volt a 13. században. A tatárjárást követő években egy időre elvonult remeteként a Pilisbe, a mai Kesztölc közelében található hármas barlangba. Ekkor még nem készült szerzetesrend alapítására. Isten indíttatására vonult el, hogy csendben és egyedül legyen, Istennek szentelve minden figyelmét és idejét. Ugyanakkor távolságot tartott a világtól, hogy isteni magasságból tekintsen rá az életére, a világra, s újragondolja mindezek irányát.
Egy kényelmes és csodás kilátást engedő szerpentinút vezet a Pilis tetejére
Időről időre nekünk is szükségünk van arra, hogy a dolgok fölé emelkedjünk. Vagy egyszerűen csak távolságot tartsunk a szürke hétköznapok történéseitől, s egyfajta magasságból, távolságból tekintsünk rá az életünkre, annak irányára. A kilátóból nyíló hatalmas tér nem csupán a szemnek, a gondolatoknak is szabadságot, átláthatóságot engednek. Ez a perspektíva hosszú merengésre csábítja a szemlélőt, újabb és újabb dolgokat felfedezve a tájban és bensőnkben egyaránt. A kilátónál található állomáskövünk elgondolkodtató üzenetével folytatjuk tovább az utat a hegyoldalban kényelmesen vezető, helyenként pazar kilátást engedő zöld jelzésű ösvényen a Simon halála irányába.
Pompás kilátást élvezhetünk a Pilis nyugati oldalából is
A Simon halála az egyik legrégebbi helynév a Pilisben. Valószínűleg ennek tudható be, hogy több legenda is kapcsolódik hozzá. De ki volt Simon? Az egyik történet szerint egy Simon nevű bölcs remete élt itt egy közeli barlangban, aki mindig segített a szomszédos falvak betegeinek és tanácskérőinek. Később itt érte a halál is, és a környékbeliek ide temették el. Egy másik elbeszélés Simon papról regél, akinek sikerült elmenekülnie a közeli Szent Kereszt-kolostorból, mikor azt a török feldúlta. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül Simon életét sem kímélték, és levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról.
Simon halálának nincs pontos helye. A helynév azonban tovább él a köztudatban
A zöld és piros kereszt jelzésű utak találkozásánál érjük el utunk negyedik állomását, ami a pillanat megélésére hív. Hajlamosak vagyunk folyton a múlton rágódni vagy a jövőt tervezni, ahelyett, hogy megtapasztalnánk a jelent. Éljük meg, csendesedjünk el a jelenben, folytassuk így egy darabon az utunkat – tanácsolja a pálos kőről leolvasható üzenet.
Meredek ereszkedésbe kezdünk a Pilis északnyugati, sziklás oldalában. Ebben a vadregényes környezetben a Csévi-szirtek barlangjai felé tartunk, ahol sok száz évvel ezelőtt remeték élték mindennapjaikat, köztük a rendalapító Özséb is. A história szerint Özséb Esztergomban született, itt tanult és vált kanonokká. Élénk kapcsolatban állt a környék remetéivel, akik közé maga is vágyott, ám az egyház ezt csak a tatárjárás után engedélyezte számára. Ekkor lemondott kanonoki méltóságáról, javait a rászorulók között szétosztotta, és két – más forrás szerint hat – társával a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, a mai Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba, ahol remeteként élt. Vajon a Csévi-szirtek barlangjai közül melyik az a három, amely a híres Hármas-barlangot alkotja? Erre már aligha fogunk választ kapni, de tény, hogy itt egymáshoz közel több, menedéknek is kiváló barlangot találunk. Ezek közül mi a fokozottan védett hegyoldalban a turistaúton megközelíthető Leány-, és Legény-barlang látványos sziklaüregeihez fogunk felkapaszkodni.
Hajdanán a Csévi-szirtek barlangjaiban húzták meg magukat a remeték. A Leány-, és Legény-barlangot mindenképpen érdemes felkeresni
A monda szerint a barlangok elnevezése abból az időből származik, amikor a török had felégette a környéket, és a helyiek ide menekültek. Az asszonyok és lányok az egyikbe, míg a férfiak és legények a másik üregbe bújtak el. A régészeti feltárások bebizonyították, hogy ezek az üregek már a régmúltban is menedéket nyújtottak embernek és állatnak egyaránt, és bár bizonyíték nincsen rá, de könnyen elképzelhető, hogy a Leány-, és Legény-barlang is anno remetelak volt. Az alapvetően hévizes eredetű, nagyobb részt tektonikus törések mentén létrejött járatokba az egyszerű kiránduló csupán pár méteres mélységbe hatolhat be, de ezek az előcsarnokok is lenyűgözők.
A Legény-barlangtól tökéletes panoráma tárul elénk a Dorogi-medencére és a Gerecse vonulatára. Elképzelhető, hogy anno a 13. században ugyanebben a pazar látványban volt részük a remetéknek is.
A Csévi-szirteknél is találunk pálos követ. Egészen pontosan a Legény-barlanghoz felvezető ösvény elején, ahol a környéket behálózó barlangrendszer egyediségéről is olvashatunk. Ezt követően leereszkedünk a sziklák alatt fekvő Klastrompusztára, a pálos rend bölcsőjébe. Itt találjuk ugyanis első kolostoruk 13. században emelt falainak maradványait, amelyek között még napjainkban is tartanak szertartásokat. Feltételezések szerint maga a rend alapítóját, Boldog Özsébet is e falak között helyezték végső nyugalomra, ám a régészeti feltárások során nem leltek rá a sírjára.
Egykoron Klastrompusztán állt a pálosok első kolostora
A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a pálosok Szent Keresztről elnevezett temploma nem itt, hanem a hegy túloldalán, a pár kilométerre fekvő Pilisszentkereszt határában állt. A település ezért is kapta anno a „szentkereszt” nevet, de azóta már tudjuk, hogy az ottani romok voltaképpen a ciszterci apátság maradványai. Boldog Özséb sírjával kapcsolatban pedig néhány éve a Pilisszántón talált különös „Keresztes kő”, vagy másik nevén „Szent kő” vetette fel azt a tézist, hogy Özséb Pilisszántón lett eltemetve, az egyedi faragvány voltaképpen az ő sírköve volt. Utóbbi állítást a történészek egyébként nem támogatják.
A pálosok története Özséb atya látomásával vette kezdetét. Egy imádkozás alkalmával csodálatos látomása volt, a barlangja előtt felállított keresztnél hangot hallott: „Özséb, gyűjtsd össze a remetéket egy szeretetközösségbe!” Engedelmeskedve a látomásnak 1250-ben munkához látott, és a társaival megépítették a pálosok első monostorát és templomát. A romok mellett található pálos kő a közösség lényegéről oszt meg értékes gondolatokat.
Kaptatós úton, északi irányba folytatjuk vándorlásunkat. A Pilis-nyereg lesz következő állomásunk és pihenőhelyünk, ahová hangulatos, helyenként vadregényes ösvényen jutunk fel. A Pilis-nyereg a Fekete-hegy és a Pilis-tető tömbjét összekötő csomópont. Ez a helyszín az egymásrautaltságot is szimbolizálhatja. A második világháború során itt súlyos harcok zajlottak; így ezen a helyen a béke értékét is átélhetjük.
A Fekete-hegy és a Pilis-tető tömbjét köti össze a Pilis-nyereg
Hatalmas bükkök és sziklás táj kíséri ereszkedésünket, miközben a Pilis egyik legszebb fekvésű településére tartunk. A nagymúltú Pilisszentlélek a turisták egyik kedvelt célpontja, aminek látogatottságát az elmúlt időkben csak fokozta egy itt játszódó népszerű TV-sorozat. Mi is átsétálunk a hangulatos falun, mielőtt a település határában felfedeznénk az egykori pálos kolostor romját.
A pálos kolostor épülete eredetileg egy 13. század közepén épült királyi vadászkastély volt. Ezt az épületet IV. Béla király 1263-ban a pálosoknak adta. A szerzetesek 1287-ben kápolnát és kolostort építettek a mai Pilisszentlélek közelében. 1323-ban Károly Róbert ittjártakor írták alá a kolostor alapításáról szóló okiratot. Az egyházi épületről az utolsó írásos emlék 1512-ből származik; 1526 után már bizonyosan elpusztult a kolostor. Végleges letűnése a faluval együtt Buda és Esztergom török kézre kerülése után, 1541-1543 tájára tehető. Az egyszerű alaprajzú kolostorépületet sosem fejezték be véglegesen. Feltehetőleg emeletes lehetett, de mára csak az épület alapjait láthatjuk.
Érdemes az idilli környezetben fekvő romoknál egy kicsit megpihenni. Padot és asztalt is találunk itt, de jó időben a fűbe is leheveredhetünk. Ebben a kényelemben könnyebben elmélyedhetünk Csóka János pálos szerzetes gondolataiban, melyeket ide kattintva olvashatunk.
Megpihenés a pilisszentléleki kolostor romjainál
A romoktól a zöld, majd az Égett-hárstól a piros ösvényen haladunk tovább a Két-bükkfa-nyereg irányába. Kezdetben komolyabb emelkedő nélkül visz minket az út, de a nyeregbe való meredekebb kapaszkodás sem tartogat túl izzasztó menetet. Ha mégis elfáradnánk, a Két-bükkfa-nyereg pihenője jelenthet egy kis feltöltődést. Ennél az állomáspontunknál Csóka János pálos szerzetes a következő sorokkal hív önvizsgálatra.
Szeretnéd-e, hogy jobb legyen a világ? Az első, amit a pálos szerzetesek is hangsúlyoznak: te légy jobbá. A környezeted vagy a világ jobbítását magadon kell kezdeni. Hiszen te is része vagy a világnak; azon kívül magadra tudsz a legkönnyebben hatással lenni, mivel magadat már nem kell meggyőzni.
A nyeregből a Római útnak is nevezett, köves szekérúton ereszkedünk vissza a kiindulópontunkra, de a bükkös rengetegen való átkelés során még több látnivaló is akad a pilisszentkereszti megérkezésig. Először a Döme halálának emléket állító kereszt, majd a sejtelmes látványt keltő Ördög-lyuk mellett haladunk el. Utóbbinál sziklaszirtbe foglalt, borostyánnal díszített feneketlen mélységbe tekinthetünk le. Ezt követően a Mária-padnál pihenhetünk meg, ahol megtalájuk az utolsó előtti pálos kövünket, és az engesztelés lényegéről gyűjthetünk gondolatokat.
Beleshetünk az Ördög-lyukba
Az engesztelés a pálos rend küldetése: imával, áldozatos lelkülettel Isten elé vinni a világot. Megélni az összetartozást és jót tenni annak helyébe, amit elrontottunk.
Utunk végéhez közeledve lassan kiérünk a sűrű erdőből. A táj egyre szelídebbé, rendezettebbé válik, ami a civilizáció közelségét jelzi. Pilisszentkereszt határában a Remeték útja utolsó állomásához érkeztünk, egy másik középkori alapítású, francia földön született szerzetesrend, a ciszterci rend kolostorának romjaihoz.
A ciszterci szerzetesek kolostora sajnos már szintén csak rom. Ők a nyugati szerzetesség első rendjének, a bencés rendnek a megreformálása révén születtek 1098-ban Cîteaux-ban, amely a mai Franciaország területén található. Céljuk: eredeti szigorúságában megélni a bencés regulát. Jelmondatuk: Ardere et lucere! Lángolj és világíts! Középkori életmódjuk sokban egyezett a pálosokéval. Lakott területektől távol alapítottak kolostorokat. Kezük munkájával, elsősorban mezőgazdasági munkával tartották fenn magukat.
A pilisszentkereszti ciszterci kolostorromnál is találunk pálos üzenetet
Visszaérkeztünk Pilisszentkeresztre, bezárult a Pálos út 2-es számú túraköre. A tetszőlegesen szakaszolható – akár rövidíthető – Remeték útja 24 km hosszan vezetett végig a Pilis változatos és megannyi értéket tartogató környezetében. Az útvonal spirituális tartalom nélkül is élményekben gazdag, bárki számára maradandó természetjárást ígér, ezért nem feltétlen kell csak zarándokútként tekinteni rá. Amennyiben a Pálos út felkeltette az érdeklődésed, ajánljuk figyelmedbe a Budai-hegységben vezető Források útját vagy a visegrádi hegyekbe elkalauzoló Szeretet útját, melyek szintén felejthetetlen utazásra, és nem utolsó sorban elmélkedésre hívnak.
A cikk először 2022 novemberében jelent meg.
