Aratáskor bukkantak rá a fészekre, a gazda számára pedig nem volt kérdés, hogy meg kell óvni a madarakat. Értesítette a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságot, majd közösen találtak megoldást a helyzetre.
Bodó János természetvédelmi őr mesélte el a Duna-Dráva Nemzeti Park honlapján azt a júniusban történ esetet, amikor aratás során madárfiókákra bukkantak egy árpatáblában. A gazda elsőre nem tudta megállapítani, milyen faj egyedei kukucskálnak ki az árpa közül, bagolynak nézte a kis tollasokat, de nem volt kérdés számára, hogy megóvja az állatokat, ezért értesítette a nemzetipark-igazgatóságot.
A természetvédelmi őr már a helyszínre érkezés előtt arra gondolt, hogy rétihéják szoktak gabonatáblákban költeni, és az ő fiókáikat a laikusok gyakran bagolynak nézik. A gyanú beigazolódott: a kiérkezéskor egyből feltűnt a környéken az egyik szülő, egy barna rétihéja tojó. A fészekben pedig négy kis pihés rétihéja fióka volt.
Némi egyeztetés után arra jutottak, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hamvasrétihéja-védelmi programját alapul véve, megpróbálják kerítéssel védeni a fiókákat.
Néhány karóval, egy 15 méteres tyúkhálóval, és két-három órás munkával el is készült a kerítés. Nem maradt más hátra, mint a megfigyelés, és a reménykedés – fogalmazott Bodó János, akiben eleinte volt némi kétség, hogy a gyenge kerítés megfelelő védelmet fog-e nyújtani például a rókákkal szemben.
Azóta már bebizonyosodott, hogy a kerítés jól funkcionált. A fészekellenőrzések során látszott, hogy a fiókák szépen cseperednek, idővel pedig egymás után rendre ki is repültek.
Példaértékű hozzáállás
"Külön öröm a történetben, hogy a tulajdonos vette a fáradságot, megkereste a nemzeti parkot, és nem volt kérdés számára a néhány négyzetméter árpa fennhagyása sem a fiókák érdekében" - írja Bodó János. A gazda az elkerítés ideje alatt végig kapcsolatban maradt a természetvédelmi őrrel, és több alkalommal örömmel mesélte, hogy látta, amint a szülők etetni jártak a fiókákat.
