Robert Schauer az ausztriai Grazban látta meg a napvilágot 1953-ban. Gyermekként hosszú évekig szenvedett krónikus tüdőpanaszoktól, ezért többször is kezelték a muraui tüdőszanatóriumban, mire betegségéből kigyógyult. Már fiatalon elmélyült a hegymászó könyvekben és magazinokban.
Valósággal „megbabonázták” a hegyek, így nem csoda, hogy 1978-ban ő lett az első osztrák alpinista, akinek sikerült feljutnia a világ legmagasabb csúcsára, a Mount Everestre. Több nyolcezres hegyet is sikeresen megmászott, 1986-ban pedig életre hívta a Kaland- és Hegyifilm-fesztivált Grazban. Az elismert hegymászóval Budapesten beszélgettünk.
Ön Európa egyik legjelentősebb alpinistájának számít. Gyermekkorától kezdve arról álmodozott, hogy hegymászó legyen?
Meglehetősen korán, már 10 éves koromban élénken érdeklődtem az alpinizmus iránt. Valósággal faltam a hegymászással kapcsolatos könyveket, később pedig a szakirodalmat. Különösen mély benyomást keltettek bennem a híres kutatók és felfedezők úttörő expedíciói: a gigantikus csúcsok elérése, a meredek sziklafalak meghódítása gyakorolta rám a legnagyobb hatást, illetve a korábbi földrajzi felfedezők nagy tettei varázsoltak el leginkább.
Nanga Parbat expedíció, 1976
Mikor és hogyan ébredt fel Önben a függőleges világ iránti olthatatlan vágy?
Édesapám - aki tetőfedőként és bádogosként dolgozott - jóvoltából hamar megismertem és megtapasztaltam, hogyan kell bánni a kötelekkel, a különböző karabinerekkel, és hogyan lehet megnyugtatóan biztosítani a társat. Gyakran templomtetőkön is dolgozott. Fiatalkoromban gyakran elkísértem őt a „szédítő” magasságokba.
Sok hegymászó vágyakozik arra, hogy életében legalább egyszer feljusson a világ tetejére. Ön háromszor is járt ott. Milyen okból kifolyólag mászta meg háromszor is a Mount Everestet?
A három Everest-mászás elsősorban a hegy iránti szeretetből és tiszteletből fakadt. 1978-ban rendkívül motivált voltam, hogy első osztrák hegymászóként feljussak a világ legmagasabb hegycsúcsára. A Mount Everest 1996-os és 2004-es megmászásán operatőrként vettem részt. Az volt a feladatom, hogy különböző természetfilmekhez (IMAX Everest) csodálatos felvételeket készítsek. Mindhárom mászás a mai napig különleges és fontos számomra.
Filmtekercsek kezelése a hegyen
Hány nyolcezres hegyet hódított meg, s melyik volt közülük a legemlékezetesebb? És hogyan, mi alapján szemelte ki a csúcsokat?
Összesen öt nyolcezres hegyet másztam meg (Mount Everest, Hidden Peak, Nanga Parbat, Makalu, Broad Peak). Nehéz lenne meghatározni, hogy melyik volt közülük számomra a legemlékezetesebb, miután mindegyikhez más és más történet és emlék fűz. Érzelmi szempontból is teljesen különbözőek életem nagy nyolcezresei. De ha egyet mindenképpen ki kellene emelnem, akkor talán a Makalut említeném, a világ ötödik legmagasabb hegyét, amelynek csúcsára 1981-ben jutottam fel szólómászóként. Az, hogy akkoriban melyik hegy megmászása jöhetett szóba, olyan profán dolgokon is múlott, hogy melyikre tudtunk egyszerűbben mászóengedélyt szerezni, valamint hogyan alakultak a pénzügyi lehetőségeink. De számomra nem kizárólag a nyolcezresek világa jelentette a mászócélok megfogalmazását.
Aktív hegymászóként nem törekedett arra, hogy „kipipálja” a világ összes nyolcezresét, vagyis feljusson mind a tizennégyre?
Sosem izgatott, hogy feljutok-e az összes nyolcezres csúcsra, vagy sem. Én a hegyeket nem úgy „gyűjtögettem”, mint a régiségkereskedő a portékáit. Sokkal inkább vonzottak a nagy kihívást jelentő csodálatos csúcsok, a szinte reménytelenül elérhetetlennek tűnő falak és azok át-, illetve megmászása.
Hegymászó karrierje során melyik volt a legnehezebb expedíciója?
A legkeményebb mászásom kétségkívül az a 1985-ös Gasherbrum IV-expedícióm volt, ahol a lengyel Voytek Kurtykával alpesi stílusban elsőként másztuk át sikeresen a hegy nyugati falát. A tíz napig tartó mászás során rendkívül mostoha időjárási körülményeket kellett elviselnünk a hegyen, olykor dacolva az embertelen viharokkal. A magunkkal vitt élelmiszer-tartalékaink 5 nap alatt elfogytak. Nagyon kemény mászás volt, amelynek a végén a végletekig kimerültünk.
Az Everest csúcsán 1978-ban
Se szeri, se száma a csodálatos hegymászó filmjeinek. Melyik közülük a legkedvesebb?
Expedícióim során szerencsére volt lehetőségem néhány valóban szép filmet forgatni, amelyek közül - kihívás, kreativitás és fizikai teljesítmény szempontjából - talán az IMAX-kamerával készített 1996-os Mount Everest-dokumentáció a legkiemelkedőbb alkotás. Jelenleg egyetlen televíziós társaság sem tervez hasonló filmet - talán majd egyszer.
Ön a világ minden táján forgatott. Kinek a megbízásából készítette a filmeket, és a világ mely tájéka gyakorolta Önre a legnagyobb hatást?
Pályafutásom során különböző televíziótársaságok számára készítettem filmeket: ilyen volt a londoni székhelyű ITN, de több filmet forgattam német nyelvű társaságoknak, pl. az osztrák ORF-nek, sőt, francia tévétársaságok számára is. Nemcsak a hegyekben mozogtam otthonosan, hanem a sivatagokban, a Szaharában is. Csodálatos helyszínekre jutottam el, de talán a Spitzbergák jeges világa varázsolt el leginkább.
Robert Schauer az Everest alaptáborban (1978), üveggel a kezében (balra) Reinhold Messner, középen zöld felsőben Peter Habeler
Ön alapította 1986-ban a Nemzetközi Kaland- és Hegyifilm-fesztivált (Internationale Berg- & Abenteuerfilmfestival) Grazban. Honnan jött az ötlet? Azóta minden évben megrendezik a fesztivált?
A nemzetközi filmfesztivál ötlete az európai hegymászás „fővárosában”, Chamonix-ban született, a Mont Blanc lábánál. A helyi kávéházakban, amelyek számos expedíció találkozóhelyei és kiindulópontjai voltak, sok ambiciózus, tehetséges fiatal hegymászó és extrém mászó mutogatta a 16 mm-es filmes géppel készített lenyűgöző dokumentumfilmjeit saját mászásaikról, sőt, egyesek még a Himalájában tett expedícióikról is beszámoltak. A filmek annyira érdekesek, izgalmasak és magával ragadóak voltak, hogy 1986-ban úgy döntöttem, szervezek Grazban egy fesztivált, ahova meghívtam számos filmest és operatőrt. Ettől az évtől kezdve 1992-ig kétévente került megrendezésre a hegyifilm-fesztivál, de az annyira népszerű lett, hogy később már minden évben megszerveztük a neves eseményt.
Mi a feltétele annak, hogy alkotóként valaki részt vehessen a filmfesztiválon?
Mivel ez egy igen magas színvonalú hegyifilm-seregszemle, rendkívül magas szakmai követelményeknek kell megfelelni. Az ún. amatőrök labdába se rúghatnak. A filmalkotásokat különböző kategóriákba lehet benevezni (www.mountainfilm.com), és egy nemzetközi zsűri osztja ki a „Grand Prix Graz” díjat.
Mind a mai napig tart előadásokat, élménybeszámolókat a nyilvánosság számára?
Rendszeresen tartok előadásokat különféle helyszíneken. Ha külföldről kapok felkérést, annak is szívesen eleget teszek.
Robert Schauer az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet meghívására látogatott Budapestre. A neves hegymászóval főszerkesztőnk, Szatmári Zoltán készített interjút.
Melyik hegy vonzza még Robert Schauert, vagy ma már inkább a sík vidéket kedveli?
Miután több évtizede elköteleztem magam a hegyek iránt, az utóbbi években céljaim új értelmezést nyertek. Valamikor rájön az ember, hogy a világ és az élet nem csupán a csúcsok eléréséből áll, hanem más úton-módon is meg lehet tapasztalni a hegyek semmi máshoz nem fogható, szemet gyönyörködtető birodalmát.
Szívesen szervezek „csúcstalálkozókat” régi ismerősökkel, barátokkal a Graz központjában magasodó Várhegy egyik impozáns panorámájú éttermében!
Robert Schauer túraajánlata a Turista Magazin olvasói számára!
A Dachstein masszívuma volt a „mászóiskolám”, így ezt a vidéket szívesen ajánlom minden hegyvidéket szerető túrázónak. (Robert Schauer)
