Sárga úton a Börzsönyön át

A Börzsöny túraútvonalainak hierarchiájában az Országos Kéktúra áll az élen, fő útvonalai továbbá a hegységet megkerülő Börzsönyi kék, a tájat a Dunakanyartól Ipolyságig bemutató Honti piros, valamint vidéket keresztül-kasul bejáró Palóc piros, melyek mind hosszabb útvonalakkal kínálnak természetjáró, illetve felfedezőélményt. Erre felé azonban Palóc névvel egy rövidebb, sárga jelzésű utat is illetnek, ami szintén átkel a Börzsönyön, hasonlóan piros névrokonához szintén a Cserhátnak nevezett nógrádi dombtájból érkezik, és rövidsége ellenére is remek túrát ígér mindazoknak, akik a hegységet kelet-nyugati irányban szeretnék átszelni csodás panorámákkal kísérve.

A „Palóc sárga” börzsönyi szakasza Diósjenőtől Kemencéig tart, és miután felkapaszkodott a hegység keleti bástyájának számító Kámorra, lényegében a Kemencei-Nagy-völgy fölött húzódó Hegyhát gerincén vezet át a Börzsöny nyugati oldalára. Félreértés ne essék, a túra – nevével ellentétben – aligha fog „palóc” folklórról szólni. Ilyen élményekért a sárgán, illetve a már említett piroson az ellenkező irányba, Nógrád megye belseje felé kell indulnunk, ahol sokkal jellemzőbb ennek a népcsoportnak a jelenléte és hagyományainak ápolása, mint itt, a börzsönyi szakaszon. Túraélményünket ez viszont aligha befolyásolja, hiszen itt az erdőtáj és a panoráma a lényeg.

Diósjenőre hosszú cserháti dimbes-dombos kanyargás után érkezik meg a sárga sáv jelzés, aminek kiindulópontja Balassagyarmat. A kemencei végpontig hátralévő 22 km merőben más környezetet tartogat a vándornak, ahol az egy-két meredekebb kaptatót letudva bükkös erdőtájban, fenséges panorámákban lesz részünk. Az első ilyen kilátás a Závozról nyílik, ahová kitartó emelkedéssel érünk fel kiindulópontunkról. Az ide tartó út során átgyalogolunk Diósjenőn, ahol a község keleti részén fekvő ódon pincék tarkítják a helyi látnivalókat, majd egy tanösvénnyel párhuzamosan haladva a környék élővilágával és geológiai érdekességeivel ismerkedhetünk meg közelebbről.

Jelzésünk a Závoztól a Kun-forrás felé kerüli meg a Kő-szirt 598 méter magas sziklás hegykúpját, amire akár fel is kapaszkodhatunk, mielőtt a szintén távlatokat engedő Kun-rétre érkeznénk. A letörésben végződő rét peremén egy kilátószerű épület áll, ami elsősorban a Cserhát lankáira enged mesés kilátást. Innen a Király-hegy nyergébe oldalazunk fel, amely magaslat keleti oldala meredek leszakadással zárja a Börzsöny vulkanikus tömbjét, hasonlóan szomszédjához, a legendás Kámorhoz, melynek köves, sziklagyepes oldala újonnan panorámát kínál keleti irányban. E csodás kilátópontról tiszta időben a Cserhát keleti végét jelző Tepke és a távolabbi Mátra is jól kivehető.

A 662 méter magas Kámor titokzatos sziklaüreget rejtő csúcsán nincs kilátás, ellenben elfeledett történelmi nyomokra lelhetünk. Keveset tudnak a kutatók az egykoron itt álló erősségről, de ma is látszó sáncmaradványok és a csekély régészeti leletek is igazolják az egykori vár létét. Mindaz, amiről a tudomány nem tud beszámolni a Kámorral kapcsolatban, arról a néphagyomány emlékszik meg regék formájában, melyek hírhedt rablólovagról, elátkozott, illetve máig itt rejlő kincsről és boszorkányokról is szólnak.

A Kámor csúcsáról kis kitérővel nem csupán kilátást élvezhetünk a keleti tájra, de a sziklák között érdekes földtani mementókra is lelhetünk. A térképen is feltüntetett „Hugó villa” közelében kőbezárt fatörzslyukakat csodálhatunk meg, melyek közül az egyik leglátványosabb a „rókalyuk”, ami a Börzsöny kialakulásának idején, 16-18 millió évvel ezelőtt, a vulkanikus tevékenység következtében keletkeztek. A tűzhányó betemette, megkövesítette az egykor itt álló fák törzsét, majd a hosszú évek során a fa anyaga kipergett, hátrahagyva csőszerű, látványos lenyomatát. A sziklába vájt Hugó villa és a fatörzslyukak megtalálásához érdemes GPS-t használni, mert jelzett ösvény nem vezet hozzájuk.

Sárga ösvényünk északi irányban hagyja el a Kámor tetejét. Leereszkedünk a Csánki-kert útelágazódásához, ahonnan feloldalazunk a több hegycsúcsot magába foglaló Hegyhát gerincre. Itt már nem ösvényen, hanem széles földúton haladunk, ami főként a fakitermelési időszakban dagonyás menetet ígér. A gépek által feltúrt út mellett is lehet gyalogolni, de a legcélravezetőbb, ha száraz időben vagy fagyban járunk erre, így biztosan nem lesz nyűgös a haladás.

Különös nevű bérceket érintve haladunk a sárgával. Először az Oszlopó-főt érjük el, majd következik a Bugyihó sziklás orma. Félreértés ne essék,

A viccesnek ható hegycsúcs közelében egy másik érdekes helynevet is leolvashatunk a térképről: Bíróság-kútja. Ez a komor nevű időszakos forrás a fairtással kapcsolatos ügyekben intézkedő bíróság után kapta a nevét. A bíró az erdőn, szabad ég alatt ítélkezett, a kiszabott deresbüntetést is itt hajtották végre.

Sziklahalmokkal és elegyes erdővel kísért utunk kellemes hullámvasutazással visz Kemence irányába. Érdemes egyik-másik kőhalomnál kényelembe helyezni magunkat, és legalább egy uzsonna erejéig elmerülni a Magas-Börzsönyre nyíló széles panorámában. Alattunk a Kemencei-Nagy-völgy húzódik, szemközt pedig a kilátóval büszkélkedő Csóványos jelenti a hegység központi vonulatának legmagasabb, 938 méteres pontját.

A soron következő magaslat a Lopona-fő, ahol nem élvezhetünk kilátást, de nem sokkal később a sárga háromszög rövidke leágazásával felhághatunk az 545 méter magas Cicőke tetejére. A térképen az esőbeállóval bíró Varjas-pihenő közelében útvonalunk egy másik nevét is leolvashatjuk: Tótok útja. Ez az elnevezés a hegyen dolgozó munkások után maradt meg a köztudatban. A Varjas-pihenőtől sárga forrás jelzések visznek le meredeken a Kemencei-Nagy-völgybe, egészen pontosan a bővizű Bacsina-kúthoz, avagy másik nevén Dr. Kenyeres Balázs-forráshoz. A szintén innen induló sárga kereszt Bernecebaráti felé vezet le a hegyről az Ozmotringen keresztül. Aki a sárga sáv jelzésen marad, annak az ereszkedéssel még egészen a Dorottya-bércig várnia kell. Majd csak innen vesszük be magunkat a Kemencéig tartó völgybe. Ez a lejtmenet azonban újabb kilátást és perspektívát enged a hegység közepén húzódó hatalmas völgyre, és az azt körülvevő hegyekre.

Meredek és sziklás ereszkedést követően már a völgy mélyén csörgedező Kemence-patak partján haladunk végállomásunk felé. Az erdészeti emlékműnél érjük el Kemence határát, innentől pedig nyári táborhelyekkel és üdülőkkel kísért aszfaltcsíkon érünk be a többek között kisvasútjáról híres településre. Mielőtt a Palóc sárga végére érnénk, érdemes a Kemencei Erdei Múzeumvasút fogadó-, illetve kiállítóterét is megszemlélni. Műszaki érdeklődés nélkül is érdekes és látványos élményben lesz részünk, és helytörténeti érdekességeket is felfedezhetünk.