A vén kontinens legapróbb, legkisebb testtömegű madara a fenyvesek törékeny fészkelője, amellyel legnagyobb eséllyel szezonális vonulásának idején, március és április, illetve hamarosan, azaz szeptember és október között találkozhatunk, hiszen ilyenkor lomberdőkben, fasorokban, parkokban, alföldi nádasokban, sőt még nagyvárosokban is gyakorta felbukkan. Hazai állományának egy része idehaza telel át, és az északról lehúzódók között is akadnak olyanok, amelyek nálunk vészelik át a zord hónapokat.
A verébalakúak, más néven énekesmadár-alakúak (Passeriformes) rendjének mindössze egyetlen nemet (genus) és hat fajt magában foglaló királykafélék (Regulidae) családjába tartozó, tucatnyinál is több alfajjal rendelkező, eurázsiai elterjedésű sárgafejű királyka (Regulus regulus) a homogén vagy lombelegyes fenyvesek pompás fészkelője, amely leginkább a sűrű luc- és jegenyefenyő-állományokhoz kötődik. Magyarországon legnagyobb számban a Soproni-, a Kőszegi-hegyég és az Őrség, valamint az Északi- és a Dunántúli-hegység öreg lucosaiban, ritkábban azonban arborétumokban és alföldi telepített fenyvesekben is költ. Rövidtávú és részleges vonuló: az állandó madarak aránya Európában az északi vidékektől a Földközi-tenger felé haladva egyre jelentősebb. A vonulók zöme a Mediterráneumban tölti a telet. A tavaszi vonulás április elején, míg az őszi október végén tetőzik.
Ahogy azt már cikkünk alcíméből is kitalálhattátok, a sárgafejű királyka
valóban parányi, még az ökörszemnél is kisebb.
Testhossza 8,5–9,5 cm, szárnyfesztávolsága 13,5–15,5 cm, tömege pedig csupán 4–7,5 g, ami elsőre talán hihetetlennek tűnik, de igaz. Felsőteste zöldes, alsóteste sárgásfehér; finom, gracilis, hegyes csőre és nagynak tűnő szempárja sötét tónusú; feketével szegélyezett fejtetősávja sárga. Utóbbi kifejlett, végleges tollruhájú hímek esetében határozottan narancssárgás árnyalatú (ez rendszerint csak akkor látszik, ha a madár felborzolja, felmereszti a fejtollait), adult nőstényeknél viszont általában nem fedezhető fel narancsos tónus, legfeljebb a fejtető közepén. És most következzen három fontos határozóbélyeg, amelyek a hazánkban szintén előforduló, roppant hasonló megjelenésű és életmódú tüzesfejű királykára (Regulus ignicapilla) jellemzőek: fejét kétoldalt széles, fehér szemöldöksáv és fekete szemsáv díszíti, a fejtetősáv sárga tollait közrefogó fekete oldalsávok pedig összeérnek a homlok felett. Hangjuk nagyon különböző, ha tehetjük, hallgassuk meg mindkét fajét az interneten, megéri!
A királykák évente két alkalommal költenek. Március végén vagy április elején fognak fészeképítésbe. Többrétegű – mohából, zuzmókból, finom fenyőgallyacskákból, pókhálóból, hernyószövedékből álló, pehelytollakkal és állati szőrökkel bélelt, legfeljebb 10 cm belső átmérőjű – alkotásukat leggyakrabban fenyőfák lombozatában, magasan a talajszint felett készítik el. A 7–10 tojásból 14–17 napnyi kotlást követően kelnek ki a parányi madárkák, amelyeket egyhetes koruktól csak a hím táplál, mivel a tojó már a második költés teendőivel foglalatoskodik. A fiókák 17–22 napos korukban repülnek ki. Ivarérettségüket egyévesen érik el, ebben az élményben azonban csak a szerencsésebbeknek lehet részük, e madárfajra ugyanis nagy fokú (éves szinten közel 80%-os) mortalitás jellemző. Sokuk életét a ragadozók oltják ki, de az ablaknak vagy gépjárműnek ütköző, valamint a vándorlás során legyengülő egyedek között szintén számottevő az elhullás. A második születésnap betöltése ritkaságszámba megy sárgafejű királykák populációiban.
Szinte kizárólag ízeltlábúakat, lágyabb kültakarójú rovarokat, pókokat, levéltetveket, hernyókat és különféle petéket fogyasztanak, menüjüket ugyanakkor ritkán kicsorgó fanedvekkel, nektárral és pollennel is kiegészítik. Az ágak között ügyesen bujkálva, gyakran függögetve (gyakorlatilag egy helyben „lebegve”) kutatnak fáradhatatlanul táplálékuk után.
A sárgafejű királyka (Regulus regulus) – a tüzesfejű királykához (R. ignicapilla) hasonlóan – a védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 25 000 forint egyedenként. E rövid életű, törékeny madárka a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
