Szívem csücske a Magas-Tátra. Hatalmasságában eltörpülök. Alázattal és megfelelő tudással közelítjük meg az Omladék-völgy mélyén lévő Sárkány-tavi-gerincet, hogy télen másszuk át.
Hogy is vágjunk bele a Magas-Tátra-kalandba téli körülmények között? Először is tudnunk kell, hogy november 1. és június 15. között a Tátra szlovák oldalán a turistautak le vannak zárva. A turisták csak a menedékházakig közlekedhetnek. Az erre vonatkozó teljes szabályzatot az interneten több helyen is megtalálhatjuk. Aki mégis a magasságokba vágyik, annak sok tortúrán kell átesnie. Például többlépcsős tanfolyamokon kell részt vennie, vagy fogadhat hivatalos vezetőt.
És ha az ember már volt párszor nyáron, rájön, milyen nagy a különbség. Nehézségben egy háromszoros szorzót szoktunk tenni a télhez. Nem muszáj kilépnünk - teázni, térképet nézegetni otthon is lehet. A tél előrehaladtával két barát keresett meg, hogy másszak velük, illetve segítsek nekik a téli tudásukat elmélyíteni. A Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium is megbízik bennem, van pár év tapasztalatom téli mászásban, ismertem a srácokat, tanfolyamokon is voltak, és úgy látszott, most jött el az ideje, hogy a téli mászást akár meg is szeressék. Így hát elindultunk egy szép pénteki napon, hogy az első nagy kalandunkat közösen éljük át.
A Csorba-tónál hagytuk az autónkat, és felsétáltunk az 1494 méteren található Poprádi-tó melletti, háromszintes hegyi szállóhoz. Lássuk, mennyi luxus van itt: például meleg vizes tusolási lehetőség, a büfében sörcsap, meleg ételek sokasága a konyhán. Az első emeleten van csocsóasztal, egy kis biliárdasztalka, pár éve pedig még szaunát és dézsát is telepítettek a terasz végébe. A benti büférészben 140-en, a teraszon közel ugyanennyien férnek el. Turistaszobát veszünk ki, de van itt kétszemélyes, klasszikus hotelszoba is. 17 eurónál kezdődik a szállásdíj. Este elrendezzük a mászófelszerelést a táskákban. Hoztunk mindent, ami szem-szájnak ingere, például hágóvasat, jégcsákányt, lavinajeladót, lapátot, szondát, ékeket, friendeket, hexeket, szögeket és kötélgyűrűket.
Hajnalban indul a kaland
Korai kelés után rajtoltunk el, miután a túrakönyvbe beírtuk magunkat, ahogy azt a hegyi etika megkívánja. Az Omladék-völgybe indulunk, tapossuk a havat, a jelöletlen utat, amelyet az igazolványunkkal el lehet hagyni (meg persze kellő tapasztalattal). Lassan a nap is megsüti a legmagasabb csúcsokat, és élettel tölti fel a völgyet. Világosodik. Vissza- visszanézek, látom, milyen senkik vagyunk, néha kopogtatás nélkül benyitunk, de még csak nyomot se hagyhatunk.
1500 méter felett vagyunk, itt fenyők sorakoznak, majd ahogy a völgy emelkedik, törpefenyves lép a helyükbe. Viszonylag kevés a hó, ezért néha a fehérlő ágak közé huppanunk. Aztán lassan megszűnik a növényzet, és kitágul a tér. Balra egy viszonylag lankás rész húzódik, míg szemközt vele a Tompa-hegy (Tupá, 2285 m) magasodik. Ha a tetején lennénk, nagyon szépen látszódna a mai célunk: a Sárkány-tavi-gerinc (Dračí hrebeň), amely a Sárkány-tavi-völgy és a Sárkány-tavi-katlan között magasodik. Jól haladunk, és az Oszterva-völgyi-torony (2132 m) kezd fölénk magasodni. Arra vesszük az irányt - a gerinc ennek a toronynak a megmászásával kezdődik.
Hófolyosó után sziklamászás
Egy vízszintesnek mondható helyen megállunk, és elővesszük a táskából a felszerelést, mielőtt a meredeknek nekiveselkedünk. Meleg teát kortyolunk, pár falatot eszünk, mosolygunk, és újult erővel folytatjuk az utat, immáron a torony felé.
Utunk egy kuloáron visz keresztül, ami egy hófolyosót jelent a sziklarengetegben. Egy meredek emelkedő ez, amelyen lépéseket rúgva a hóba haladhatunk felfelé. Mindenki az előtte lévő nyomába lép. Majd kezdődik a szikla. Ezzel az út karakterisztikája is megváltozik, mostantól egyre több a sziklás rész. Sokkal jobban kell figyelni a lépésekre, fogásokra, hiszen ezeket most már hágóvassal és jégcsákánnyal lépjük, fogjuk. A torony tetejéről elénk tárul a gerinc. Egy sárkányt látok, ahogy fejével a csodaszép Tátra-csúcs felé nyújtózik.
A 2560 méter magasa Tátra-csúcs (Vežká Vysoká) sok mászó kedvenc téli célpontja. Az északnyugati ormán egy kereszt mereng. Délről, a Csorba-tótól, nagyon szép rálátás nyílik a csúcsára. Ugyanis az ikercsúcsot mindkét oldalról egy-egy mellékcsúcs támasztja: délkeletről a Déchy-csúcs (2523 m), északnyugatról a Róth Márton-csúcs (2520 m). Négyágú koronájával - szó szerint - a Tátra egyik legkirályabb kőképződménye. A gerinc erre a csúcsra „néz”. Innen nagyon jól látszik a mászóutunk. Fel és le váltakozik, ettől függetlenül folyamatosan emelkedik, és valahol 2260 méteren csúcsosodik ki a gerinc vége a Sárkány-tavi-toronnyal.
Végig a sárkány taraján
A gerinc helyenként annyira éles, hogy nem tudunk rajta haladni. Néha muszáj lejjebb ereszkednünk, hogy a gerinc oldalában másszunk, máskor meg 20 centis éleken akrobatikus mutatványokkal kell átügyeskedni magunkat. Nem vagyunk tériszonyosak.
Aztán jelez a hasunk, hogy már hét órája fenn vagyunk. Keresünk egy helyet, ahol mindhárman elférünk egymás mellett. Nagy falon kis falat, nagy erő. Napsütéssel, szél nélkül - bármeddig el lehetne időzni itt. Egy kicsit megpihenve, érezve az út súlyát, de mégis elengedve azt, nem csinálunk semmit, csak vagyunk a hatalmas térben. Nem rohantunk, és végre megpihentünk. Minden úgy volt, ahogy lennie kellett, megtaláltuk a legjobb helyet. Átadjuk magunkat a tájnak. Az ember talán ezekért a pillanatokért van oda meg vissza. Miközben pihentünk, a következő körpanorámát élvezhettük. Hátunk mögött a Tátra-csúcs koronája, majd az óramutató járásával megegyezően: Ganek-csoport a Márta-csúccsal, Vaskapu-csúcsok, Koncsiszta-gerinc, Tompa-hegy, Poprádi-gerinc. Utóbbi vége a Tátra-csúcs koronájába fut bele. Elszaladt a kis pihenőidő, mégis gazdagabbak lettünk. Ezt is elviszem magammal.
A Tátra főgerince mellett elterülő Sárkány-tavi-gerinc
Szép tempóban haladunk tovább, bevárjuk egymást, nem sietünk. Van pár hely, ahol gondolkodni kell, hogy miként oldjuk meg a mászást, de idővel azokat is abszolváljuk. Beletettünk pár izgalmas részt, de hát így fejlődünk. Aztán egyre inkább a hegy oldalába kerülünk, és azt keressük, hogy hol tudunk ismét a gerincre jutni. Nincs kijelölt út. Így azt nézem, hol van párkány, hol tagoltabb a gránitfal, hol van könnyebben mászható rész.
Vissza a gerincre
Mivel csak mi álltunk meg, az idő nem, úgy döntünk, hogy a gerincre még felmegyünk, és ott fordulunk vissza. Ami itt azt jelenti, hogy leereszkedünk a gerincről a völgybe. Csapatmunka eredménye, hogy ismét feljutunk a gerincre. Nem a csúcson vagyunk, de csúcs az érzés. Ismét a körpanorámán legeltetjük a szemünket. Mindenki érzi, hogy valamit teljesítettünk, pedig a gerincet nem másztuk végig. Betolunk egy kis harapnivalót, teát iszunk. Narancsszínű fényt önt ránk a nap. Itt az idő a visszavonulásra, délután négy óra. Összeszedjük a kötelet, szakszerűen ereszkedünk körülbelül 100 métert, és máris a fal aljában, a Sárkány-tavi-katlanban találjuk magunkat.
Eltesszük a felszereléseket, és előkerül a túrabot. Vidáman lépkedve érkezünk meg az Omladék-völgybe. Megtaláljuk a nyomainkat, és megint jön az ismerős törpefenyves, majd a fenyves. A ház fényeit már látjuk, kopogtatás nélkül bemegyünk. Megjöttünk. Kiélvezzük a büfé kínálta lehetőségeket, és itt gratulálunk egymásnak. Szép mászónapot hagytunk magunk mögött.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. márciusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Szikláról sziklára a Magas-Tátrában
