Augusztus legszebb asztrofotója ezúttal egy nagyon ötletes tájkép lett, amelyre az egyik leghálásabb fotótémát, a sarki fényt komponálta rá szerzője. A szemet kápráztató égi jelenség mellé azonban egy kreatív és látványos földi környezet is kellett ahhoz, hogy egy valóban különleges kép születhessen végeredményként. A teljes, álló fotót cikkünkben csodálhatjátok meg.
Elérkeztünk az idei nyár utolsó legszebb asztrofotójához, amely ezúttal most nem a messzi galaxisokba repít, hanem Izland egyik csodás tájára. A Magyar Asztrofotósok Egyesülete által szervezett Hónap képe sorozatnak köszönhetően most már évek óta szebbnél szebb asztrofotókkal ismerkedhetünk meg minden hónapban. Ezúttal az augusztusban legszebbnek ítélt képet mutatjuk meg, amelynek szerzője, Papp András megérdemelten kapta meg a a Hónap képe címet.
Csúcsok
A sarkifény-jelenség hazánkból nem igazán, vagy csak nagyon ritkán látható égi, pontosabban atmoszférikus jelenség, hiszen akkor jön létre, amikor a Napból érkező töltött részecskék a Föld mágneses erővonalait követve a légkör molekuláival kölcsönhatásba lépnek. Ez pedig a Föld pólusai körül, gyűrű alakzatban, többnyire a sarkkör környékén okoz zöldes, ritkábban bíborszínű misztikus fénylést az égen.
Megörökítéséhez nem árt egy kis szerencse
A sarki fény nem mindig olyan pompás és látványos, mint ahogy azt a képeken látjuk, szerencse kell hozzá, hogy olyan intenzív legyen a jelenség, hogy szép képeket lehessen róla készíteni. Ráadásul nagyon gyorsan változik, így csak igen rövid, néhány, vagy néhányszor 10 másodperces expozíciós idővel lehet részleteiben elcsípni az aurórát.
De egy sarki fényt ábrázoló asztrotájképnél talán még ez a legkönnyebb, megörökíteni a szépen világító égi tüneményt, az már sokkal több kreativítást kíván, hogy a körítés is magával ragadó legyen. Papp Andrásnak azonban sikerült mindkét feladatot megugrania, és egy rég áhított képet elkészítenie Izland egyik fagyos tengerpartján, amely folyamatról most beszéljen ő maga:
„Éveken át dédelgettem egy a kövek által feltört jégpiramis megörökítését az északi tengerek partvidékén. Ugyan a téli hónapokban viszonylag gyakran találkozhatunk velük, de legtöbbször megközelíthetetlen terepen vannak. Sok-sok kudarcba fulladt vagy nem biztonságosnak ítélt szituáció és feladás után következett csak az áttörés. Jelen kép készítésekor a vékony jégen és a tükrösre fagyott partoldalon, némi akrobatikát bevetve végre sikerült a fényképezőgépet a téma felé irányítani. Mindezt egy olyan éjszakán, amikor közepesnél erősebb sarkifény jelenség volt kilátásban. A várakozás és helyszínen motoszkálás során már „csak” arra kellett figyelni, hogy a rettentően törékeny jégtáblák épségben maradjanak az égi show kezdetéig!”
