Savanyó Jóska nevével sok helyen találkozhatunk a Bakony-vidéken. A térképen több barlang is viseli a nevét, ami nem meglepő, hisz egykoron a betyár rejtekeként szolgáltak ezek az üregek. Hogy ki volt valójában a legendás rabló, hogy bandájával milyen bűncselekményeket követett el, azt az első részből már megtudhattuk. Most elfogásának történetét és az ezt követő éveit ismerhetjük meg.
Savanyó Jóska barlangja a Római fürdőnél
Időnként szárnyra kaptak olyan hírek, hogy elfogták Savanyó Jóskát, de ezekről a tájékoztatásokról hamar kiderült, hogy alaptalanok. Megesett, hogy a pandúrok egy elfogóakció során a betyár egyik társáról hitték azt, hogy az a hírhedt Savanyó. De az újságok is közöltek fals híreket a szenzáció kedvéért. Az igazság az, hogy Savanyó Jóskát és néhány társát végül 1884. május 4-én fogták el. Az elfogás történetéről többféle verziót is közöltek az újságok, amelyek ádáz küzdelemről, vadállati erőt kifejtő betyárról és árulásról is tudósítottak. Az eset ugyanakkor harc nélkül történt.
A betyár elfogása
Egyébként Imrében Savanyó teljesen megbízott, mert ő hordta az élelmet és a bort a banda rejtekhelyére, de közben a csendőröknek is folyamatosan jelentett. A hatóságok több napon át tervezték a rajtaütést, amelyben Mogyorósi Imrének kulcsszerepe volt. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy az elfogás napján Nárai Jancsit – a banda egyik oszlopos tagját – távol tartsa Savanyótól, nehogy együtt túl erősek legyenek. Továbbá az altatóval kevert bort is neki kellett leszállítania a mit sem sejtő Savanyónak.
Május 4-én aztán eljött a nap, amikor a Tapolca környéki Véndeki-cseres egy sűrű bozótosában tanyázó rablókon rajtaütöttek a nyomozók.
A támadásba lendülő Grósz csendőr vetette magát elsőként a bortól kábult Savanyóra, aki így nem tudta használni híres tízlövetű pisztolyát. Szopós őrmester és Papp őrvezető a kezeit és a torkát kapták el, majd a közben megérkező Hoszni és Bőhm csendőrökkel együtt teljesen lefegyverezték és megbilincselték a betyárt. Az elfogás ezzel még nem ért véget, mert a csendőrök még órákat vártak lesben a rejtekre visszatérő Nárai Jancsira, a másik értékes fogásra. De az csak nem érkezett meg – feltehetőleg az akcióban elmenekült két betyár értesítette őt a rajtaütésről. A segítség ellenére Mogyorósi Imrét is letartóztatták, hiszen neki is volt elszámolnivalója.
Savanyó elfogását ábrázoló tükrös, készült 1890 körül
Savanyó Jóskát először Tapolcán hallgatták ki, ahol Török Péternek adta ki magát, aki csak munkát keresni jött Keszthelyre, és semmi köze sincs rabláshoz vagy gyilkossághoz. A vizsgálati fogság idejére a zalaegerszegi börtönbe szállították, ahol egy budapesti újságíró is meglátogatta, és az alábbit közölte róla: „Savanyó korántsem a rablómondák daliás alakja, sőt egész nyomorúságos. Kinézésre inkább hasonlít egy budapesti csirkefogóhoz, aki a ledobott fél szivart is mohón kapta fel.”
Vizsgálat, tárgyalás és ítélet
Savanyó vasra verve, szigorú őrizetben várta tárgyalását, míg a nyomozók sorra gyűjtötték be társait, akik között volt nő és pandúrkapitány is. Utóbbinak volt köszönhető, hogy a betyár sokszor egérutat nyert a hatóságok elől. A börtönökben napról napra gyűltek a bandatagok, a tárgyalóteremben pedig a tanúk és a sértettek. Végül hosszas huzavona után a szombathelyi királyi törvényszéket nevezték ki a bonyolultnak ígérkező tárgyalás lefolytatására.
1- Levágott csövű betyárpuska, a könnyebb rejtés érdekében
2 - A fokosok és balták a pásztorok szerszámai vagy a betyárok fegyverei voltak
3 - Kanászbalta, más nevén balaska, amely szintén gyakran szolgált fegyverként
Magyarország egyik legnagyobb büntetőpere vette kezdetét, amelyről a közvélemény úgy vélekedett, hogy Savanyó csak egy szerény tehetségű rabló, csupán a betyárromantika csinált belőle nagy bűnözőt, illetve csak ráfogták a mások által elkövetett bűncselekményeket. A tárgyalás 1886. május 6-án vette kezdetét. A tárgyaló nagyterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel és a közel kétszáz tanúval.
Az ügyész 27 pontban, több órán keresztül adta elő a vádat, amit Savanyó mosolyogva és kihívóan, 16 társa pedig kifejezéstelen arccal hallgatott végig.
A tíz napig tartó tárgyalás során Savanyó a súlyosabb vádakat tagadta, és úgy festett, hogy a banda kisebb büntetésekkel is megúszhatja. Az elsőfokú ítélet végül Savanyó Jóskát életfogytig tartó fegyházzal, míg a többi bandatagot 12 évtől pár hónapig tartó szabadságvesztésre ítélte. Olyanok is voltak, akiket felmentettek a vádak alól. Az ügyész viszont fellebbezett, és halálbüntetést kért Savanyóra.
Theodore Valerio: Betyár börtönben, 1853
Novemberben folytatódtak a tárgyalások. Ekkor már 29 bűncselekménnyel vádolták Savanyót, de az ügyész szerint azért csak ennyivel, mert a többi eset nem volt pontosan felderítve, illetve akadt olyan, aki visszavonta feljelentését, feltehetőleg azért, mert félt a banda szabadlábon lévő tagjainak bosszújától.
A periratok mennyiségét jelzi, hogy azokat külön lovas kocsival kellett a tárgyalás helyszínére szállítani. Az újból lefolytatott tárgyalás után a magyar királyi ítélőtábla Savanyót kötél általi halálra ítélte, amit a betyár megrendülten, és könnybe lábadó szemmel vett tudomásul. Majd a kérdésre, hogy kíván-e fellebbezni, összeszedte magát, és kemény hangon mondta: „Fellebbezek!” Az ezt követő harmadik eljárás során a kúria ítélete helybenhagyta a szombathelyi királyi bűnfenyítő törvényszék elsőfokú ítéletét, így Savanyót élettartó fegyházbüntetésre ítélték.
Börtönévek
Savanyó Jóskát és néhány társát Illavára, az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb börtönébe szállították. Az egykori betyár fogsága ideje alatt szakmákat tanult ki, majd 15 év után jó magaviseletért a váci fogházba szállították át 1901-ben. Az épület falai között takarítással teltek a mindennapjai. Egészsége viszont nagyon megromlott, és egy rabtársa a következőt mesélte róla:
A kis zömök ember összeaszott, elráncosodott. A szemeiben nincs semmi tűz. Pislogása olyan, mint a kialvófélben levő mécses. Bajusza és haja megőszült, a fogai kihullottak. Csupa ránc, vénség, reszketegség a félelmetes betyár, akinek minden vágya csak az, hogy visszajusson Vázsony környékére.
1906 elején aztán teljesült Savanyó Jóska vágya, és gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök közbenjárására kegyelemet kapott.
Élet a rabság után
Savanyó Jóska szabadulásának szenzációs hírét minden újság megírta. A „sztárbűnözőt” még a hannoveri Mellini Színház egyik alkalmazottja is megkereste egy ajánlattal: Savanyó saját magát alakíthatta volna a színpadon, mégpedig a betyár tetteit bemutató, világ körüli út keretében. A turné végül nem jött létre, mert Savanyónak háromhavonta jelentkeznie kellett a hatóságoknál, és ezen még az igazságügyi miniszterhez írt kérelem sem változtatott.
A meghiúsult terv után a hajdani betyár Budapesten élt. Régi barátja, Kaiser Dezső kávéházában üldögélt napközben, ahova csak úgy tódultak a kíváncsi vendégek, hogy lássák a legendát. Jóskának jó dolga volt, de már nagyon visszavágyott egykori barangolásainak színhelyére.
Savanyó rejteke a Bodajkhoz közeli Gaja-szurdokban
1906 őszén a Tótvázsony melletti Sós-pusztára költözött juhász testvéréhez, Jánoshoz. Bejárt a faluba, és a környéken több helyen is megfordult az ekkor már hajlott hátú, vén betyár, akit a helyiek tiszteltek és szerettek. Aztán egyre kevesebbet mozdult ki fájós lába miatt, amelyet a veszprémi kórházban is kezeltetett, de mindhiába. Otthonában a csendőrök is látogatták ellenőrzés céljából. Ilyenkor a tízlövetű pisztolyát – azt érdekes módon megtarthatta – is elővetették vele, és gyakran kérdezték tőle: „Józsi bácsi, hány embert lőtt agyon vele?” „Egyet se” – válaszolta az agg betyár.
Ez idő tájt Sós-puszta urasága Meller Dávid volt, aki gyakran meglátogatta Savanyót, és ilyenkor ajándékot is vitt neki. Lányai szintén felkeresték az öreget, akit le is fényképeztek bő gatyában és ümögben, ahogy az egy betyárhoz illik. Az öreg sokat mesélt a környéken élő gyerekeknek is, hogy milyen nehéz is volt bujdosó betyárként, mert gyakran nem volt mit enniük, és folyton csak üldözték őket.
Savanyó Jóska halála
Az egyébként ízületi fájdalmakkal küzdő vén betyárnak 1907 februárjában elfagytak a lábujjai a ház körüli munkában.
A kórházi kezelés nem segített, amiért Savanyó Cseresnyés orvos urat és gyógymódszerét hibáztatta. Savanyó inkább hazatért a kórházból, mert nem engedte, hogy levágják az elüszkösödött lábát. Úgy döntött, inkább saját maga vet véget életének, mintsem fájdalmakkal és nyomorultan éljen.
Erről Kaiser Dezsőt is tudatta búcsúlevelében, amelyben a baráti szavak mellett a következőt írta: „Az öngyilkosságra iszonyatos sok szenvedés és fájdalmak vettek reája, mert már tovább nem bírtam tűrni a sok fájdalmakat, elszántam magamat most már egészen, hogy inkább meghalok, mint éjjel-nappal szenvedjek.”
A levélírást követő napon, április 9-én, Savanyó Jóska egyedül maradt a házban. Felvette bő gatyáját és fehér ingét, fekete selyemsáljával pedig jó erősen odakötözte magát a karosszékhez, hogy halála után se kerüljön a földre. A kedvenc tízlövetű pisztolyával lőtte fejbe magát.
A betyár végső nyughelye Tótvázsonyban
Hogy Savanyó Jóska és a hozzá hasonló többi betyár miért örvend még ma is nagy népszerűségnek, arról már tudományos értekezések is születtek. Egy bizonyos, a népléleknek szüksége volt olyan hősökre – és talán van még ma is –, akik bátorságukkal ellenszegülnek a törvényeknek, minden és mindenki felett álltak, a szabadságot egyfajta szuperhősként megtestesítve. Ezért nem csoda, ha a nép gyakran emberfeletti erővel, daliás külsővel és különleges képességekkel ruházta fel ezeket a közönséges bűnözőket.
Betyárbarlang a Római fürdőnél
Savanyó Jóska egykori rejtekét a Bakonynánához közeli Gaja patak szurdokában, a híres Római fürdőnél találjuk. Kis túlzással az Országos Kéktúra is érinti a helyet, hiszen csak egy 200 méteres kitérőt kell tennünk a kék barlangi jelzésen. Savanyó Jóska barlangja azonban csak egyike a környék geológiai látványosságainak. A hatalmas sziklák között átbukó vízesés, a környék számos forrása és a vadregényes táj hazánk egyik legizgalmasabb kirándulóhelyévé teszi a Gaja-szurdokot.
Forrás: Sipőcz József: Savanyó Józsi, a jó betyár
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. májusi számában.
