A természetnek hihetetlen megújuló képessége van. Ahhoz azonban, hogy a tönkretett élőhelyek újra magukra találhassanak, mi is kellünk. Olykor nekünk kell megtenni a kezdeti lépéseket, máskor viszont azzal tesszük a legjobbat, ha visszavonulunk, csendben maradunk, és a háttérből figyeljük csak, ahogy a természet újjáépíti önmagát.
A Föld átlaghőmérséklete nő, a korallok fehérednek, az aszályos időszakok egyre hosszabbak, a tavak kiszáradnak, az erdők égnek, az özönvizek lezúdulnak, közben mi egyre többen vagyunk. A tengerekben és az óceánokban a mikroműanyagok mennyisége nő, a halaké egyre csökken. A 1,5 fok már elúszni látszik, vajon a 2 fok lehet még reális cél? Bármerre nézünk, a helyzet évről évre egyre rosszabb. Mégis, mintha nem érne el hozzánk igazán az üzenet. Pedig halljuk, csak érteni nem akarjuk.
A szavaknál sokszor beszédesebbek a képek, és van, amikor a hangoknál jobban semmi nem tudja kifejezni a lényeget. Például azt, hogy körülöttünk pusztul az édenkert.
Az alábbi felvétel 2004-től 2015-ig készült hangképek sorozata, és hűen tükrözi, ahogy az évek során egy élőhely tönkremegy és elnéptelenedik. A felvételeket Bernie Kraus, a bioakusztika amerikai úttörője és legismertebb művelője készítette a kaliforniai Sugarloaf Ridge Nemzeti Parkban. A 2004-es első felvételen még egy madárdalos, élettel teli hely képét idézik meg a hangok, majd ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz egyre szegényebb a kórus, míg végül, az utolsó évben, 2015-ben szomorú némaság ereszkedik a tájra. Kaliforniát a klímaváltozás hatásai, például a fokozódó szárazság különösen érintik, ami az élővilágra is hatással van, ahogy arról ezek a szomorú hangképek tanúskodnak.
De beszéljünk most olyan inspiráló sikertörténetekről, amelyek – ha kicsiben is – de megmutatják azt, hogy a természet meg tudja gyógyítani önmagát. Ha hagyjuk neki.
Esőerdő a semmiből
Sebastião Salgado brazil fotós és felesége, Lélia Deluiz Wanick Salgado 20 évvel ezelőtt tértek vissza a férfi családjának egykori farmjára, ahol buja őserdő helyett kopár hegyoldalak fogadták őket. Elhatározták, hogy újrateremtik a hajdani vadont. A Brazília Atlanti-óceáni partvidékén található farmon több mint 700 hektáron telepítették vissza az erdőt. Az eltelt több mint 2 évtizedben 290 fafajt, közel 20 millió fát ültettek el. A telepített erdőbe azóta egyre több állat is visszatért, többek között 30 emlős-, több mint 170 madár- és 15 hüllőfajt figyeltek meg a területen. Pár évtized alatt egy egész ökoszisztéma teremtődött újra a semmiből.
Palau halai
Az ENSZ szerint a világ tengeri halállományának csaknem 90 százalékát fenyegeti a túlhalászat. Óceánia egyik szigetén, Palaun, miután szembesültek halállományuk csökkenésével és a korallzátonyaik pusztulásával, szigorú lépésre szánták el magukat. 2015-től kezdve fokozatosan betiltották a halászatot, és védett tengeri rezervátumot hoztak létre egy nagyjából két Mexikónyi területen. Ennek 80%-án mindennemű halászat tilos, 20%-nyi területen a helyi halászoknak engedélyezik tevékenységük folytatását. A kutatók eredményei szerint már pár év alatt látható volt a változás, a halak mennyisége kétszeresére növekedett a nem védett vizek halállományához viszonyítva.
Szántóból varázsoltak erdőt
Sikeres erdőtelepítést az országhatáron belül is találunk, például a Békéscsaba melletti Pósteleki Természeti Emlékparkot, ahol a Körös Klub Természet-, Környezetvédő Természetbarát Egyesület 1993-ban kezdett fásításba. A 10 hektár kiterjedésű földterület teljes egészében szántó volt, ma pedig egy gyönyörű erdőt találunk itt, amelynek különböző élőhelyei kicsiben, de visszaidézik az egykor ezen a vidéken burjánzó erdőket.
A terület génrezervátum is, az erdő alapállományát adó tölgyeshez a makkokat a Békés megyei kastélyparkokból, erdőkből, fasorokból gyűjtötték, de helyet kaptak itt a megye védett fáinak utolsó utódai is. A létrehozott vizes élőhely körül a környék nevezetes idős nyár- és fűzfáinak génállományát őrző csemetéket telepítettek.
Visszatérnek a mezei madarak
A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok helyzete Európában egyre rosszabb; a mezei madarak állományai 1990 és 2018 között 32 százalékkal csökkentek. Az intenzív mezőgazdasági művelés hatására a természetes élőhelyek eltűnnek és tönkremennek, ami maga után vonja a főként rovarevő énekesmadarak eltűnését.
Az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének legújabb kutatásában azt vizsgálták, hogy a szántók visszagyepesítése milyen hatással lehet a mezei madarak állományaira.
A Hortobágyi Nemzeti Parkban gyepesítésen átesett és továbbra is szántóként művelt területeket vizsgáltak és hasonlítottak össze. Az eredmények azt mutatják, hogy a mezei madarak faj-és egyedszáma növekedett a gyepesített területeken, de fajszámnövekedést a gyepesített területek mellett még az extenzív szántókon is megfigyeltek.
Öt mezei faj esetében jelentős volt a növekedés, a sárga billegetőnél 59%-os, a sordély esetében 183%-os, a fürj és a vörös vércse háromszoros, a seregély esetében ötszörös növekedést figyeltek meg, de a füsti fecske és a kék vércse egyedszáma is kétszeresére növekedett a visszagyepesített területeken.
Ahogy ez a néhány példa is mutatja, az emberi tevékenység által tönkretett élőhelyeken – sajnos nem mindig és mindenhol – de sok esetben visszafordíthatók a folyamatok. Csak a kezdő támogatást kell megadnunk a természetnek, a többit már megoldja ő. Néha lassabban, néha meglepően gyorsan, de ha elég teret és nyugalmat kap, újra tudja építeni önmagát.
