Körülbelül egy hónapja mutatták ki először a vírust Magyarországon, azóta pedig sorra zárnak be az állatbemutatóhelyek, a nemzeti parki rendezvényeket törlik, sőt, egyes turistautakat és tanösvényeket is kerülnünk kell. A betegség ráadásul azóta több helyen felbukkant. Mit kell tudni a ragadós száj- és körömfájásról, miért nem jó megoldás a vakcinázás, és mi történik, ha a vadon élő állatok is elkapják? Körbejártuk a témát.
Március 7-én adta ki a közleményét a Nébih, amiben arról számolnak be, hogy a Győr-Moson-Sopron vármegyei Kisbajcs szarvasmarhatelepén azonosították a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) kórokozóját, az ikozaéder alakú, 25-30 nm-es egyszálú RNS-vírust. Ez ötven év után először fordult elő Magyarországon. Rövidesen Szlovákiában is megjelent, majd március 26-án ismét hazánkban, Levélen azonosították, április 2-án pedig Darnózseli és Dunakiliti állattartótelepein igazolták az RSZKF jelenlétét.
A rendkívül virulens betegség terjedésének megakadályozása érdekében nemcsak az élőállatok szállítását tiltják, de egyéb intézkedéseket is szükséges volt bevezetni. A kirándulókat is érinti, hogy lezárták a Kéktúra egy szakaszát és a Strázsa-hegyi tanösvényt, egyes nemzeti parki állatbemutatóhelyek nem fogadnak látogatókat, és a már meghirdetett programok közül számos elmarad. Rajkától Esztergomig fertőtlenítőpontokat alakítottak ki a határátkelőkön, Hegyeshalomtól Bőnyig az autópályák kihajtóinál is.
A Nébih oldalán térképen nézheted meg a védő- és megfigyelési körzeteket, és megtalálod az érintett települések listáját.
Mit lehet tudni a vírusról?
Az RSZKF-et először a 16. században írták le, de nem kizárt, hogy már előtte is létezett, mint a legrégebbi és legveszélyesebb állatbetegségek egyike. Gyorsan és könnyen terjed akár ragályfogó tárgyak, akár az ember közvetítésével, illetve a levegőben. A párosujjú patásokra veszélyes, elsősorban a szarvasmarhára és a sertésre, valamint a juhra, a kecskére, a bivalyra, de még a vadon élő szarvasok és vaddisznók is elkaphatják.
Ami a szarvasmarhákat illeti, azok a legfogékonyabbak a betegségre: sokszor légúti úton kapják el, és kevés vírus elég, hogy megfertőződjenek. A sertések pedig rengeteg vírust ürítenek légúti váladékkal, ezért a terjedésben játszanak nagy szerepet. A betegség jellemző tünetei az étvágytalanság, a láz, a nyáladzás, emellett hólyagok nőnek a szájban és a lábvégeken. Legyen szó marháról vagy sertésről, általában a fiatalabbak elhullanak a vírus következtében, az idősebb állatok rendszerint túlélik, de maradandó károsodásokat szenvedhetnek el, például deformálódhat a lábuk, vagy a tehenek termelékenysége csökkenhet.
Ha akár egyetlen állat megbetegszik a gazdaságban, az egész állományt le kell ölni.
Az ember csak ritkán fertőződhet meg a vírussal, ha mégis, annak nincsenek súlyos következményei: a legrosszabb esetben alacsony lázzal és hólyagok megjelenésével jár.
Mi történik a fertőzött állatállománnyal?
Először elkábítják, majd vértelen úton leölik (ez azért fontos, hogy minél kevésbé terjedhessen a vírus) a több száz, vagy akár több ezer állat mindegyikét. Ezután eltemetik őket, a mostani magyarországi eseteknél ez például Bábolna és Csemeztanya területén történt. A szaghatás és a nedvesség felszívása érdekében szalmát is raknak a tetemek közé.
Ezt a protokollt követi az összes EU-s tagország. Régebben Nagy-Britanniában égették a tetemeket, de ehhez égetőmű szükséges, mert ha a nyílt terepen történik az intézkedés, az súlyosan környezetszennyező. A trágyát füllesztéssel fertőtlenítik: letakarják, a baktériumok szaporodni kezdenek, ezáltal hőt termelnek, a melegben pedig megsemmisülnek a vírusok (a száj- és körömfájásé 56 Celsius-fokon).
Miért nem megoldás a vakcinázás?
Logikus lenne feltételezni, hogy egy hatékony oltóanyag segít legyőzni a járványt, de sajnos ez csak részben igaz. Vakcina létezik, és most is használják, a legtöbb esetben akkor, ha le akarják csökkenteni a vírusürítési időszakot, de az érintett állatokat így is, úgy is leölik, amint lehet. Ha az adott ország a fertőzött állatállományok felszámolása helyett választaná a módszert, akkor sokkal később oldanák fel a kereskedelmi korlátozásokat. A végfertőtlenítés után 30 nappal lehet a zárlatot feloldani, és 3 hónap, amíg az export elindulhat. Vakcinázás esetén ez 6 hónapra bővül – derül ki a Telex cikkéből.
Az oltás ugyanis csak a tünetek ellen véd, az állat attól még ugyanúgy megfertőződhet és tovább is adhatja a vírust. A megbetegedést azonban így sokkal nehezebb észrevenni. Ráadásul a szarvasmarhákat csak fél évig védi a vakcina, a sertéseket még ennél is kevesebb ideig.
Tenk Miklós, a Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék vezetője egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy
a vadászatokat is korlátozni kellene annak érdekében, hogy ne terjedjen tovább a vírus a vadon élő állatok megzavarásával,
emellett vérmintákra van szükség. Nagy kérdés, hogy ha a járvány a természetben is felütné a fejét, hogyan kontrollálnák a terjedését. Tenk Miklós szerint ez nagy tragédia lenne, hiszen a vadakat nem tudják fertőtleníteni.
Persze, a vírus megjelenésével egyidőben a konteógyártás is megindult. Vannak, akik úgy gondolják, hogy bizonyos „gazdasági érdekek” húzódnak az „állítólagos” járvány megjelenése mögött, például Bill Gates-é, aki a műhúselőállításba, a vakcinagyártásba és a rovarfehérje alapú takarmányfejlesztésbe is beszállt. Nem meglepő módon a konteógyárosoknak van egy pofonegyszerű megoldási javaslatuk, méghozzá a klór-dioxid használata. A szert azonban ilyen felhasználásra még nem tesztelték, és nincs is engedélyeztetve. (Ha részletek is érdekelnek, itt bővebben is olvashatsz a klór-dioxidról.)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
