A hegy tetején magasodó, romjaiban is méltóságteljes vár alapjai valószínűleg idősebbek, mint Magyarország. Valamennyi jelentős történelmi fordulópont idején szerepet osztottak ezen erősségnek. Megcsodálása röpke időutazás, amely alaposan átmozgatja az izmokat is, hiszen a Somló hegy 432 méter magas.
Mint hatalmas, bolyhos teknőspáncél domborodik a Somló Devecser város közelében. Testét egykor teljes egészében somfaerdők borították - innen kapta a nevét. Hasonlít valamire ez a púpos, lusta, lapított harang alakú hegy. Oldalát apró ékszerekként pöttyözik a présházak, szőlők kúsznak fel rá szabályos sorokban. Kicsit olyan, mint… Mint a Badacsony! (Illetve: mint amilyen Badacsony volt, mielőtt gondosan letarolták.) Nem véletlen. Ez a Balatontól viszonylag távol fekvő hegy éppúgy „tanúhegy”, ahogy a tó partján álló társai. Ugyanúgy vulkáni erők hatására keletkezett réges-régen, egy rejtélyes, forrongó korban. Teste tiszta, ősi bazalt. Ennek köszönhető, hogy lépten-nyomon különleges és védett növényekbe botlik a túrázó errefelé.
A Somló környezete nagyjából sík (elvégre a Kisalföldön vagyunk), így tekintélyes „hegynek” tetszik a maga 432 méteres magasságával. Hadászati szempontból pedig egyenesen főnyeremény - ezt hamar észrevették elődeink. A sziklaszirtre épült vár történetének kezdete az ismeretlenségbe vész. Alatta, a föld mélyén, római kori táborhely nyomai lehetnek, majd sorban a gazdasági központ és az egymás romjaira épülő kővárak alapjai, falai.
Már 700 éve vár
Somló vára sokféleképpen nézett ki az évszázadok folyamán, de a nevet örökölték egymástól az erősségek, kastélyok. Sorsa 1352 óta ismert - akkor Nagy Lajos király nagyon megharagudhatott tulajdonosára, Ugodi Jánosra, mert elkobozta tőle, és kegyencének, Himfy Benedek bárónak ajándékozta a várat. Ezután zavaros idők következtek, egymást váltották a várurak benne. Változott a világ, a tulajdon sem volt szent. A versengő nemesek ököl- és fegyverjoggal döntötték el, hogy mi tartozik kihez. Kézről kézre járt ez az uradalom is. Volt Garai Miklós nádor tulajdonában, elfoglalták a híres Rozgonyiak, majd Mátyás királyé lett, aki Kinizsi Pál hadvezérnek ajándékozta hadi sikereinek elismeréseként. Így ment ez…
A 16. században virágzott csak igazán. Ekkor Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonába került, aki megkedvelte a vidéket, és nagyszabású építkezésbe kezdett. Olasz stílusú reneszánsz várkastéllyá alakíttatta, amelynek alapjai (és néhány fala), a kíméletet nem ismerő idővel dacolva, máig állnak. A környék központjává lépett elő ez idő tájt. 1543-ban, amikor a törökök felperzselték az országot, súlyos csatát visszhangoztak falai. Győztek a magyarok - 3000 törököt koncoltak fel a legenda szerint. Csakhogy a történelem vihara a várat is megtépázta. S később, amikor az örökösök nem tudtak megegyezni, hogy kié legyen, évszázadokon át üresen állt. Romlásnak indult. Falait más házak, kastélyok építéséhez hordták el. Amit nem emberkéz bontott le róla, azt megoldotta a természet. Már csak az alapjai állnak, és néhány kósza, darabos falrész magasodik föléjük. Mégis szép és méltóságteljes a Somlón álló „Senkivára”.
Ne hagyjuk otthon a nagyit!
Néhány évtizede még komoly kalandtúrának számított a romok megközelítése. A várnak ugyanis hajdanán katonai céloknak megfelelő helyet találtak: az erdő közepén állt, és kőszirtre épült. Az egyik irányból átjárhatatlan szakadék védte, a másik oldalról meg katonák és ágyúk. Aztán az oltalmazók eltűntek, ám a vár nem maradt védelem nélkül: a falaihoz vezető utakat benőtte az erdő. Ma karbantartott túraútvonal kígyózik az erősség maradványaihoz a szomszédos Doba település irányából. Megközelítéséhez egy alig 3 kilométeres gyalogtúra szükségeltetik - tehát a sportosabb nagymamákat sem kell feltétlenül otthon hagyni. A szépen kiépített tanösvényen haladva (amelyet a területet először feltérképező botanikusról, Kitaibel Pálról neveztek el) lépésről lépésre barátkozhatunk össze a bennünket körülvevő természettel. Hogy lássunk, mit nem célszerű összetaposni.
Aki már felkerekedett, az tartsa nyitva a szemét, mert a csodálatos romokon, valamint a gazdag állat- és növényvilágon kívül is bőven akad erre látnivaló! Érdemes rácsodálkozni a túra kiindulási pontjának számító Szent Margit-kápolna mellett álló, 250 évnél idősebb hársfára. Útközben a rugalmasabbak felmászhatnak a Kinizsi-kőre, amely a legenda szerint azért olyan furcsa, nyomott, mert a nagy hadvezér egyszer megpihent rajta, s a hatalmas szikla összerogyott alatta. A romoktól nem messze, a „nagy, bolyhos teknős” legmagasabb pontján áll a Szent István-kilátó, ahonnan tiszta időben a Balaton és az Alpok hegyvonulata egyaránt megcsodálható. Aki a hosszú menetelés során megszomjazik, és nem szeretne várni, amíg elér a Somló oldalain magasodó kápolnák közelében feltörő, tiszta vizű forrásokig, netán valami testesebb szőlőnedűre vágyik, az sem tévedt rossz helyre. Bormúzeum és tárt ajtókkal váró pincék sora kínálja a balatoniakéhoz hasonló zamatú, mégis felismerhetően somlói borokat.
Megjelent a Turista Magazin 2014. októberi számában.
