Sérülékeny ritkaságok - A boldogasszony papucsa

Nemcsak nevében, hanem kinézetében is különleges hazánk legnagyobb virágú orchideafaja, a boldogasszony papucsa. És ez az, ami miatt még inkább sebezhetővé teszi ezt a törékeny és fokozottan védett virágunkat, mert sokan szeretnék látni és fotókat készíteni róla. Vannak, akik különös vágyat éreznek arra, hogy mindenáron lekattintsanak egy veszélyeztetett fajt. De vajon megéri kockáztatni?

E szép orchideánk segít most nekünk abban, hogy megértsük, a veszélyeztetett fajok védelme rajtunk is múlik, és remélhetőleg ez a cikk egy kis önvizsgálatra is késztet majd sok fotóst és azokat, akik mindenáron saját szemükkel akarják látni Földünk ritkaságait.

Egy fokozottan védett, elzárt területre tartok a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársaival, Kozma Attilával és Bíró Tiborral, amelyet az itt még megtalálható boldogasszony papucsa miatt kerítettek el a 90-es évek elején.

A kerítés pedig a növény mellett magát az élőhelyet is megóvta a valódi veszélytől, azaz az emberi tevékenységektől. Egy speciális növénytársulás maradt itt fenn, úgynevezett nyúlfarkfüves dolomit tölgyes, ahol keverednek a tölgyesek és bükkösök elemei, és az ilyen helyekből már nagyon kevés van.

Kissé megszeppenve lépkedek a növényzetben - hiszen itt nincsenek utak -, tartok tőle, nehogy valami értékesre tapossak. Pár percnyi séta után pedig meg is pillantunk néhány esőcseppektől csillogó példányt, amelyek kecsesen ágaskodnak a félárnyékos helyen.

Magam is kacérkodom egy ideje a természetfotózással, és számos ritka növény- és állatfajt volt már szerencsém lencsevégre kapni, de gyakran felmerül bennem, hogy vajon meddig mehetek el egy jó fotó kedvéért.

Hiszek abban, hogy a természetfotók segíthetnek a fajok védelmében, ahogy az nemrég egy csongrádi orchideás hely esetében is történt, hiszen egy-egy szép fotó által a hétköznapi emberekkel is meg lehet ismertetni a védett fajokat, így képben lesznek azzal, hogy mi az, amire vigyázniuk kell, ha a természetben járnak.

Vannak azonban olyan esetek, amikor még a jó szándékú fotós is komoly károkat okozhat.

„Hiába gondolja azt sok fotós, hogy óvatosak, nem fogják észrevenni a fotózandó példány körül még nem virágzó fiatal példányokat, mert ahhoz avatott szem kell, így könnyen letaposhatják azokat. A papucskosbor fiatal növényei, amelyek van, hogy 8-10 évig fejlődnek, mindig az idős tövek környezetében találhatóak, ugyanis azok biztosítják a fejlődésükhöz szükséges gombapartnert. Emellett egyéb értékes fajok is veszélyben lehetnek, amiket szintén nem vesznek észre a fotózandó különleges példány miatt” – mondja Sulyok József a BNPI élővilágvédelmi csoportjának vezetője, a bükki orchideák szakértője, akivel a boldogasszony papucsa fotózásáról és a fajt fenyegető veszélyekről beszélgettem a védett terület meglátogatása után.

Valóban, ha nem hívják fel rá a figyelmem, magam sem veszem észre, hogy pár méterre a papucskosbortól, amit fotóztam, már javában virágzott egy fehér madársisak is, amely bár szerényebb kinézetű, de szintén védett virágunk. Egy másik helyen pedig egy kissé megtépázott bíboros kosbor igyekezett megmutatni magát, amely ezúttal nem egy cipőtalp áldozata lett, hanem valószínűleg egy csiga lakmározhatott belőle.

A figyelmetlenség mellett a túl sok kíváncsi szem is problémát jelent. Fotós szemmel nézve vannak kedveltebb helyszínek, ahol szépen fényképezhető egy adott virág, a boldogasszony papucsa esetén pedig a nagy csoportok különösen dekoratívak, így ezek még inkább vonzzák a fotósokat.

– magyarázza a virágok fotózásával járó gondokat Sulyok József.

Megváltozott világunk, és a közösségi média hatása bizony ezen a területen is megmutatkozik. Míg régen komoly kutatómunkát igényelt egy-egy különleges faj megtalálása, ma már a lelőhelyeket pillanatok alatt ki lehet deríteni. Ráadásul a technika fejlődésének köszönhetően sokkal többen fotóznak, és sokszor egész csoportok zarándokolnak el ezekre a helyekre.

„Az olyan védett virágok esetén, amikből sok van, megoszlanak a fotósok az élőhelyeken. A probléma az olyan fajoknál jelentkezik, amelyek nagyon ritkák és pár szűk helyre korlátozódik a lelőhelyük Magyarországon, ráadásul ezek közül is csak egy-két hely fotogén. A papucskosbor mellett ilyen például a poszméhbangó vagy a Holuby-bangó is a Balaton-felvidéken. Nem lenne gond, ha csak néhány ember fotózna ezeken a helyeken, de ami népszerű lesz, azt sokan szeretnék megörökíteni." – mondja Sulyok József, aki szerint nagyon sok egyéb, szép virág van Magyarországon, amiken ki lehetne élni a fotózási igényt.

A boldogasszony papucsának állománya sajnos rohamosan csökken Magyarországon. Ennek legfőbb oka azonban nem is a fotósok, hanem az összes ember, vagyis az emberi tevékenységek.

A papucskosbor élőhelye igencsak változatos, mint az orchideák egy bizonyos része, nem annyira válogatós, de a fejlődésmenete eléggé speciális. A már említett gombapartner igénye mellett - amely termőhelytől is függ, hogy épp milyen mértékben kötődnek hozzájuk a fiatal egyedek-, van még pár tényező, ami miatt nehezen találja meg a helyét, így folyamatosan húzódik vissza a populáció, és egyre kisebb helyre szorul, ma már szinte csak a számára legoptimálisabb élőhelyeken található meg.

„Nagyon érzékeny a fény-árnyék viszonyokra, ha kicsit jobban beerdősül az élőhely, már visszaszorul, de ha túlzottan sok napfény éri, az sem tetszik neki. Az inváziós fajokat pedig egyáltalán nem bírja, például az akác óriási ellensége. A kiegyenlített, párás erdei környezethez van szokva, az aszályt egyáltalán nem tolerálja, amely a fiatal növényeket tizedeli” – sorolja a papucskosbor élőhelyi igényeit Sulyok József.

Ennek a kedvezőtlen hatásnak a legjobb bizonyítéka pont az az elkerített terület, ahol jártunk, hiszen ott ma már nincs erdőgazdálkodás, emberi behatás, a populáció mégis csökken.

„Az elmúlt 10 évben már tapasztalhatjuk a klímaváltozást. A tavaszok szeszélyesek, a kései fagyok kitolódnak, ugyanakkor a vegetáció előrébb jön az enyhe tél miatt, ezért egyre nagyobb a fagykár lehetősége. A szeszélyes időjárást a Golf-áramlat klímakiegyenlítő hatásának csökkenése okozza, ami miatt a hőkiegyenlítődés a légkörre tevődik át, és ezek szokták hozni az egy hét / tíz napos hidegeket, de ezek okozzák a nagyon melegeket is. A meteorológusok azt jósolják, hogy ezek az anomáliák egyre tartósabbak lesznek és megjósolhatatlanná válik az időjárás. A papucskosbornak se jó ez a szeszélyes időjárás, valamelyik évben nagyon előrejött a virágzása, most pedig, pár évre rá, május második felében virágzik csak. Ráadásul a csapadék is rendkívül rapszodikus lett, a nagyon meleg aszályos nyarakat száraz ősz követi, amikor már stabil őszi csapadék sincs, és a telek is egyre szárazabbak, és ez mind rányomja a bélyegét a faj életmenetére” – mondja Sulyok József.

Magyarországon egykor több mint 90 helyen is előfordult ez a szép növény, sőt, még Budapest környékén, a Budai-hegységben is több helyen virult, de ott már a múlt század elején jelezték botanikusok, hogy végveszélyben van. El is tűnt arról a vidékről, mert alkalmatlan lett számára az az élőhely.

2004 óta háromévente monitorozzák a boldogasszony papucsát. A kezdő évben az országos állományt a fajvédelmi terv elkészítése miatt mérték fel, és a Bükki mellett a Fertő-Hansági és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kollégái is részt vettek benne. Több mint 1500 tő papucskosbort számoltak, Sulyok József pedig az összes lelőhelyet meg is nézte. Majd előkerültek még további állományok is, így végül ez a szám 2000 körüli lett.

A csökkenő állomány a szaporodást is nehezíti. A hazai populációk közül talán 3-4 van, amely az egyedszámot tekintve stabilnak mondható, a többi bármikor eltűnhet, ha valamilyen behatás éri. Ahhoz, hogy a rovarok sikeresen meg tudják porozni őket, kellő számú egyedre van szükség. Ha kevés nyílik belőlük, akkor a rovarmegporzás esélye csökken és így a faj magról való szaporodása kerül veszélybe.

„Sokan kérdezik, hogy miért nem szaporítjuk, és ültetünk ki belőlük. Egyrészt már nincs hova, hiszen az élőhelyek megszűntek. Másrészt, ha van egy termőhely, onnan is szorul vissza a növény, és valójában nem tudjuk pontosan az okát, hogy miért. Így hiába ültetnénk vissza, ha nem tudjuk életben tartani” – reagál a gyakran nekiszegezett kérdésre Sulyok József.

Ma már csupán 36 helyen fordul elő ez a különleges növény hazánkban, és így már érthető, hogy erre a megmaradt kevéske és sérülékeny állományra miért kell ennyire vigyázni, hogy még a fotózásukat is korlátozni kell. Igazság szerint ez az, amire még van valamiféle ráhatásunk.

Vajon képesek vagyunk lemondani egy vágyunkról azért, hogy minél több utánunk jövő generációnak megmaradhasson a boldogasszony papucsa?

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnak nem célja elzárni az emberektől ezt a szép növényt, ezért is szervez minden évben egy - ellenőrzött körülmények közötti - sétát az elzárt területre kis létszámú érdeklődőknek. Ezeken a helyeken így legalább garantált, hogy a taposástól nem romlik az állomány helyzete.

Most már én is a szerencsések közé tartozom, és lett pár szép fotóm e különleges növényről, amit most ebben a cikkben meg is osztottam veletek. Váratlanul ért a lehetőség, és nem dőltem volna kardomba, ha soha nem fotózhatok boldogasszony papucsát, de természetesen nagyon örülök, hogy láthattam néhány példányt. Viszont az is biztos, hogy nincs értelme szándékosan keresnem és bolygatnom őket a jövőben, mert többet ér az a tudat, hogy még vannak, és ezzel gazdagítják a Földünket. Ha mégis szeretném látni ezt a helyesen csavarodó szirmú virágot, csak előveszem a képeket, és abban gyönyörködöm ezután.