Közel kétszáz egyedből álló szürkemarha-gulya „vette kezelésbe” a Geszt közelében található Kisvátyon-puszta kiszáradó mocsaras területeit. Alig néhány hét legelés és taposás után már látványos a változás: több gázló- és partimadár megjelent táplálék után kutatva.
A ridegen tartott magyar szürke marhák a szikes gyepek, mocsarak és mocsárrétek, füves élőhelyek természetvédelmi kezelésében fontos szerepet játszanak. Rágásuk és taposásuk által a zárt, magas mocsári növényzetek (a nád, a gyékény és a különböző sásfajok) fellazulnak, felnyílnak, és több nyíltvizes-folt keletkezik. Mindez kedvez a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok megtelepedésének – olvasható a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.
A szürkemarhák által „karbantartott” területeket állományváltozásait a szakemberek már évek óta rendszeresen monitorozzák a Kis-Sárréten, és megállapították, hogy ezeken részeken a mind a fajgazdagság, mind az egyedszám növekszik. A jellemző költőfajok: nagy kócsag, vörös gém, nyári lúd, tőkés réce, böjti réce, kendermagos réce, kanalas réce, barátréce, cigányréce, bíbic, nagy goda és piroslábú cankó. A vonuló madarak közül az egyre gyakoribb kis póling érdemel említést. A magasabb térszinten vörös vércsék, szalakóták és kis őrgébicsek találták meg életfeltételeiket.
Idén például először települtek át mintegy kétszáz egyedből álló jószágállománnyal a közeli Kisvátyon-pusztára is, ahol a tavaly elkészült vizes élőhely-rekonstrukciós területeken hasonló céllal kezdték meg a természetvédelmi kezelést.
Alig néhány hét után már látványos változások történtek: a marhák által járt, kiszáradó, édesvizű mocsárban, az úgynevezett Kerek-réten több gázló- és partimadár kutat táplálék után, de néha egy-egy fekete gólya is felbukkan.
A szürkemarhákkal történő legeltetés másik nagy előnye, hogy megfékezhető vele az invazív gyalogakác terjedése is. A kezelés hatására hosszabb távon valószínű új, ritka, pionír növények is megjelennek a mélyebb fekvésű, vizes területen.
Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság
