Siroki vár – A Mátra leglátványosabb romjai

A romokat Magyarország egyetlen barlangváraként is szokták emlegetni, és valóban nem tudunk még egy olyan hazai várról, amelynek egy részét hegy gyomrába vájt folyosók képezik – az elnevezés mégis csalóka, hiszen a barlang természeti képződmény, itt pedig emberi kezek mélyítették a járatokat a könnyen faragható riolittufába. Ettől persze a helyszín nem lesz kevésbé érdekes, mi is rácsodálkozunk a mai napig bejárható, titokzatosnak tűnő sziklafolyosókra. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ahhoz, hogy eljussunk a vár egyik legérdekesebb pontjára, egy kis mászással kezdünk, fel a 296 méteres hegyre, miután az autónkat a lenti parkolóban hagyjuk.

Az első kettőről azt érdemes tudni, hogy kialakulásuk a vulkáni működésnek köszönhető, riolittufából épülnek fel, nevüket pedig a formájukról kapták. Nem lehetett ez másként a Törökasztallal kapcsolatban sem, ami viszont azért nagyon érdekes, mert úgy tartják, hogy a dácittufa alkotta tömb egykor pogány áldozóhely lehetett, amelyben még mélyedéseket is kialakítottak, hogy elvezesse a rituálisan leölt állatok kifolyó vérét. Mi viszont ez alkalommal a vár bejárata felé vesszük az irányt, átbattyogunk a felújított felvonóhídon, és szemben találjuk magunkat az érdekes, háromszög alakú, kis pénztárépülettel. Mint később megtudjuk, nem véletlen a sátorszerű forma, egykor ugyanis a törökök lakóházai hasonlóak lehettek, és a mostani építmény helyén is egy ilyen állhatott, amiről az itt talált cölöphelyek tanúskodtak.

A törökök csak lazán besétáltak a várba

Állítólag már a honfoglalás előtti időkben is állt itt egy pogány váracska, de a mostani elődjét a tatárjárás után emelték, méghozzá a Bodon család tagjai. Királyi várrá Károly Róbert tette, 1388-tól pedig a Tari család birtokolta. Hozzájuk fűződik Sirok megalapítása. A település igencsak fontos szerepet töltött be abban az időben; Sirokon még vámszedő hely is volt.

Az épület 1465-ben került Országh Mihály nádor és sógorai birtokába, tőlük pedig Országh Kristóf örökölte, aki talán az egyik legfontosabb tulajdonos volt a vár életében. 1555-ben ugyanis a gönci országgyűlés rendeletet hozott, amelynek értelmében korszerűsíteni és bővíteni kellett az építményt. Ekkor jött létre az alsó vár, lovas katonákkal gyarapodott az őrség, Sirok pedig bekerült a végvári rendszerbe mint Eger egyik legerősebb elővára. Ebben az időben a település már adózott a törököknek, de azok egy ideig nem próbálták bevenni, ami a megerősítésnek volt köszönhető. 1596-ban a hírre, hogy a sereg elkezdett a vár felé vonulni, a magyarok inkább elhagyták azt, így a törökök csak lazán besétáltak az épületbe, majd 91 évig ott is maradtak. Ez idő alatt békésen éltek együtt a helyiekkel.

1945 után az államé lett, de a felújítására nem volt pénz. Régészeti feltárásokat azonban végrehajtottak itt, 1996-ban pedig megerősítették. Eközben a várat bárki szabadon látogathatta. Csak 2010-ben kezdtek bele egy komolyabb felújításba a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának és uniós támogatásnak köszönhetően. Rekonstrukciók, falmagasítások következtek, valamint kialakítottak egy kiállítóteret és egy vizesblokkot. 2012 óta belépőjeggyel lehet látogatni a várat. Jelenleg a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) a helyszín üzemeltetője.

Folyosók a hegy gyomrában

Először az egykori istállóban nézünk körbe, ahol rendhagyó módon nem a magyarokról, hanem az oszmán várkatonaság mindennapjairól rendeztek be kiállítást. Olyan régészeti leleteket is szemügyre vehetünk itt, amelyeket anno a vár területén találtak. Az épületnek van egy galériája, fent a rekonstrukciós elképzelésekről nézhetünk meg képeket. Egy kiírás szerint módszeres kutatás csak 2011-ben kezdődött, ezért egyelőre nagyon keveset tudni arról, hogy mi lehetett a felső várban. Annyi bizonyos, hogy belső tornyos, szabálytalan alaprajzú építményről van szó, az alsó vár pedig csak a 15–16. században készült el.

Az épület előtt le is lehet ülni egy kicsit, és közben megnézhetjük a vár és Sirok történetéről készült kisfilmet, amelynek elkészítése szintén a felújítási projekt része volt.

A felső vár területére érve ez a látvány csak fokozódik, és megnyugodva konstatáljuk, hogy az egyszerűbb közlekedést elősegítő fémlépcsőkön és korlátokon kívül szerencsére – egyelőre – nem módosítottak komolyabban a felső vár romos-vadregényes kinézetén, tehát aki sokallta például a füzéri váron végzett rekonstrukciót, az itt biztosan nagyon jól fogja érezni magát. A romok és a panoráma mellett érdekes szemügyre venni a körben kitűzött zászlókat is a fontosabb birtokosok családi címereivel. Itt sorakozik többek között az Aba nemzetség, Károly Róbert, a Kompolti család és az Országh család zászlaja, de nem maradt ki az oszmán-török hadizászló és Rákóczi Ferenc hadizászlója sem.

Legendákkal teli hely

Azoknak, akik mégis ki lennének éhezve a misztikumra, elmesélem, hogy a várhoz és a településhez érdekes legendák kapcsolódnak. Mint minden valamirevaló 8 évszázados épületnek, a siroki várnak is van például szelleme a monda szerint. Kompolti Gizella volt a vár úrnője, amikor egy nap hét vitéz jelent meg a kapuban, és bebocsátást kértek. Ezzel nem lett volna gond, a galibát az okozta, hogy mind a heten őrülten szerelmesek lettek Gizellába, ő viszont csak egyetlen fiatalembert tüntetett ki a figyelmével. A vitézek egyik éjszaka italozást követően egymásnak rontottak azzal az elhatározással, hogy aki életben marad, az nyeri el az úrnő kegyeit. Elszámították magukat: mivel Gizella szerelme meghalt, a nő bánatában leszúrta a győztes legényt, ő maga pedig leugrott a vár legmagasabb bástyájáról. A szelleme azóta is megjelenik éjszakánként a romok között.

A cikk a Turista Magazin 2019. októberi számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.